Megdöbbenésemben nem is tudtam, mit mondjak. Ott töltöttem az éjszakát, valamiféle vendégszobában. Reggel korán ébredtem, hiszen a tanács napja volt. Lemosakodtam és kimentem a konyhába, de egy árva lélek sem volt ott. Most mi történt? - kérdeztem magamban megdöbbenve - felfegyverkeztem és kiléptem az "utcára". A ködtől alig láttam valamit,de bekopogtam más házakba is. Azaz csak bekopogtam volna, de minden ajtó tárva volt, az ablakok kitörtek, és mindent valami furcsa kék csillám borított. Körbenéztem a faluban (ahogyan tudtam a ködtől) és akkor észrevettem, hogy minden házban ez történt. Ajtók, ablakok tárva-nyitva, néhol még ki is törve. De nem ez volt a legfőbb gondom. Mindenhol az a kék csillám! Megfogtam, de mintha tűzbe nyúltam volna, úgy égette a kezemet. Aúúúú!!! - kiáltottam - a kiáltásom visszhangzott az egész falun. Elővettem a táskámból a shurikent, és elindultam. De gondoltam, ha ez egy mágus, akkor nem sok mindent ér a harcművészet. Mindegy! Akkor alkalmaznom kell valami előre kitervezett technikát. Már meg is volt bennem a kép, hogyan fogok támadni, mit fogok tenni,de ekkor egy éles sikítást hallottam. A falu végétől jött, addig már el sem láttam, mert akkora volt a köd, hogy még a kezemet sem láttam, ahogyan szorongattam a shurikent. Mintha egy hatalmas vattafelhőbe lettem volna. Egyszercsak elkapott egy kéz. Már ki is téptem volna magam a szorításából, de akkor előlépett egy fiú, olyan 15-16 éves körüli.

- Gyere... velem...- mondta akadozva-

- Miért? Ki vagy te?- kérdeztem, és akkor megláttam azt a kék csillámot a hajában!-

- Ments meg minket a mágustól... én... tudom, hogy... hol... van...

- Valóban? Akkor vezess oda - tudtam, legalábbis éreztem, hogy ez a fiú a mágus irányítása alatt van. Ott volt az a kék csillám is, különös.

A köd mintha egy pillanatra kitisztult volna. Beléptünk egy hatalmas házba, a faluban az volt a legnagyobb. A fiú ájultan esett a földre, és egy ketrecszerű valamiből, fájdalmas zokogást hallottam:

- Kisfiam! Kisfiam! - kezek nyúlkáltak ki a ketrecből-

- odamentem a fiúhoz, de semmi baja sem volt, csak elájult.-

- Nincsen semmi baja, csak elájult - megkönnyebbült sóhajtások hallatszottak-

- Ekkor valamiféle kegyetlen kacaj ütötte meg a fülemet-

- Te lennél a kiválasztott?! Ne röhögtess! Egyszerű halandó lány vagy! -

megláttam a mágus arcát,aki mindeddig ott hallgatott egy sötét sarokban-

-          Igen, ezek szerint én lennék. -mondtam-

-          Pár pillanat alatt az életedet vehetném, de, nem leszek ilyen kegyetlen. Te is a falusiakkal fogsz szenvedni, hosszú-hosszú éveken át, mint ők!

-          Szeretettel befogadtak és te így hálálod meg nekik?! -kérdeztem felháborodottan. Valójában húznom kellett az időt, mert láttam, hogy a mágus kezében világít az a kék csillám. El kellett terelnem a figyelmét, hogy neki dobhassam a shurikent.

-          Ugyan már! Szeretettel? - letette a csillámos üvegcsét az asztalra.- engem nem hatott meg a kis hízelkedésük. A falu ura vagyok, és te sem fogsz az utamba állni! - kezével ezüstös gömböt formált.-

-          egyetlen választásom maradt. Megfigyeltem, hogy mindenhol az a kék csillám játszik szerepet. A házaknál, a fiú fején, de még itt is kék csillám borított mindent. Nagyon óvatosan bánt vele, és olyan trükkösen tette le az asztalra, hogy észre se vegyem, hogy nincs nála. De engem nem csapott be! Ha eltalálom a csillámos üvegcsét, biztos gyengül a hatalma!

-          Kislány, most te is a szolgámmá válsz! - felém repítette a gömböt-

-          Az nem olyan biztos! - kiáltottam- felugrottam a levegőbe a gömb elől, és elhajítottam a shurikent. Az üvegcse szilánkokra tört a kék csillám szertefoszlott.-

-          Neeee!!! - hallottam a mágus kétségbeesett hangját. Az erőm! Ne! Hogy tehetted...-csak ennyit mondott, mert azután ő is szertefoszlott. Az egyik pillanatban itt volt, a másikban már nem.

-          A falusiak eddig csendben összehúzódva bújtak meg a ketrecben, de most felsóhajtoztak, és éljenzésbe kezdtek. A ketrecek lakatjai maguktól felpattantak, mert ezeket is a mágus gonosz ereje tartotta zárva.

-A köd feloszlott és láttam, hogy minden ember boldog. Még a fiú is felébredt, aki eddig ájultan feküdt a földön. Mindenki nagyon boldog volt, és velük együtt én is.