Kaguya segítője
A vizek démona: Rengeteg hátborzongató történet szól tengeri szörnyekről, mik hatalmas és roppant csápjaik segítségével a mélybe rántják a halyókat és iszonyatos, nyálkás karjukkal körülcsavarva áldozatukat, hideg hullámsírba taszítva őket. Az ördögi terentmény ezúttal az éj királynőjét szolgálja. Nagyon gyorsan képes haladni a vízben ám a nő egy varázslatának segítségével utat nyitva egy másik dimenzióba képes a szárazföldre is harcba küldeni a vérszomjas karok áradatát. A szörnyeteg ereje a hatalmas karok nyers izmaiban rejlik, mik könnyedén képesek összeroppantani a legerősebb tárgyakat is. A csápokon ezernyi tapadókorong acsarog, melyek közepén sarló alakú karmok helyezkednek el, mik visszahúzhatóak és a rendkívüli izmoknak hála 360 fokos szögben képesek megfordulni, jókora húscafatokat tépve ki az áldozatból. 2 karja sokkalta hosszabb, mint a többi. Ezek végén levél alakú tapogatók helyezkednek el, mik óriási méretük miatt játékos könnyedséggel morzsolják össze az ellenfelet. Csápjai iszonyatosan erősek, gyorsak és kegyetlenek, a legrafináltabb vérszomjjal facsarják szét és zúzzák halálra a szerencsétlen áldozatot. A bestia tehát iszonyatos ellenfél, mérete gigantikus és minden képzeletet felülmúló, a karok középpontjában a gyilkos, csőr alakú száj tátong, melyből az érdes nyelv mohón szívja ki az áldozat belsőségeit a húsos seben keresztül, mit a karmok segítségével váj ki. Ráadásul Kaguya varázslatának hála levágott karjai pillanatok alatt képesek visszanőlni. Nincs borzalmasabb halál a szörnyeteg karjaiban fuldokolni, amint az áldozat húsába mélyednek a kampós karmok. A szerencsétlen utolsó kívánsága a minél előbbi halál, mielőtt a gyilkos csápok odaemelnék a szájhoz, mely könyörtelenül széttépi és belevájja szívós nyelvét kiszürcsölve félholt testéből a sikamlós beleket és a belsőségeket.
A szörnyeteg otthona a végtelen tenger és óceán. Szeret megbújni a sötétben és az éjszakából kivetkőzve ragadni el a hajókat, ugyanis mindent zsákmányállatnak tekint, amely környezetébe kerül. Különösen érzékeny a víz rezgéshullámaira és a vér sós szagára, amely az áldozathoz csábítja. Szörnyű képességeihez tartozik, miszerint képes a vizet, mint valami kaput felhasználni, tehát nincs bisztosnágban ellenfele sem tengeren, sem a szárazföldön, hol akár csak egy kisebb pocsonya van. Alapjában véve úgy viselkedik mint a többi polip, ezért is képes felhasználni eme adottságokat, miszerint képes húsos karjait egy nagyobb pocsolyán keresztül is átpréselni, ugyanis a puhatestűekhez hűen nincs csont a testében. Képes változtatni a színét, mint a rendes polipok, akár a kaméleon, ráadául, egyes fajokhoz méltóan még külsejének tapintását is, így tökéletesen bele tud olvadni környezetébe, várva zsákmányát... Ahogy a normális polip, ez a lény is képes tintafelhőt kibocsátani, hogy annak gomolygó, fekete ködében meneküljön el, vagy csalja kelepcébe gyanútlan áldozatát. Ijesztő tengeri mesékben gyakran volt szó szétmarcangolt, érdes, összeroppantott hajókról, miken karmokat találtak és a deszkákról furcsa, émelyítő szag szivárgott a levegőbe. Egyetlen élőlény képes ilyen erős ammónia szagot árasztani, és ez a terentmény a vizek démona, a mendemondákban Kraken, tudományos körökben Archeutis dux. Az óriáspolip... Sosem látott és félelmetes fenyegetést jelent ez a terentmény a természete miatt. Primitív ösztönlény, mit általában az éhség hajt. Nem lehet vele beszélni, sem vitatkozni, bosszúszomja pedig kielégíthetetlen. Rendkívüli intelligenciával rendelkezik. Tehát szinte teljesen olyan, mint kisebb társai a lényeges kivétellel, miszerint szárazföldön is éppoly halálos lehet, mint a tengeren, hol víz csobog. Sajnos egy átlagos élőlény testének 80%-a vízből áll...
Csatlakozás: Kaguya
|