Az első megbízás

 Türelmetlenül dobolsz ujjaiddal az asztalon. Leendő megbízód három órával ezelőttre beszélte meg a találkozót. A kicsiny faház, amelyben várakozol, InuYasha erdejének egy eldugott zugában helyezkedik el, távol mindentől és mindenkitől.

 „Vajon mire ez a nagy óvatosság?” – gondolod egyre bosszúsabban. – „Miért egy ilyen helyen akart találkozni velem? Ha pár percen belül nem lesz itt, teszek az egész ügyre, és elmegyek!”

 Mintegy varázsütésre ekkor az ajtó kitárul. Odakapod a tekinteted és végigméred a belépő alacsony alakot. A férfi eléggé terebélyes széltében, barna haja a kopaszodás miatt csak foltokban fedi fejét. Egy hosszú kimonót visel, derekán lazán megkötve és egy bőr szandált. Arca kissé elgyötört, talán a sietség miatt fáradt ki és vadul zihál.

-         Elnézést a késésért, de sürgős elintéznivalóm támadt – próbál mentegetőzni több-kevesebb sikerrel.

-         Igazán? – méred fel, miközben felvonod a szemöldököd. – Fontosabb az ügyünknél?

-         Nem, nem, dehogy!

 Ekkor mintegy álomból ébredve összerezzen, és zavartan kémleli a helységet.

-         Netán keres valamit? Vagy valakit? – kérdezed.

-         Csupán megnéztem, hogy egyedül vagyunk-e – hangzik a válasz.

-         Ezt én is megmondhattam volna. Bár ha lenne itt valaki, legalább lett volna beszélgetőpartnerem a várakozással eltelt három órára – feleled gúnyosan.

-         Akkor térjünk is a tárgyra. Gondolom sejti, hogy munkája célja egy démon likvidálása lenne.

-         Valahogy rájöttem.

-         A bestia neve Sagenta. Hetek óta rettegésben tartja a falumat.

-         A faluját? Miért nem ott találkoztunk?

-         Mert én így döntöttem – jól kihangsúlyozza az én szót.

-         Hol találom meg, és hogy ismerek rá? – kérdezed ellenszenvesen.

-         Az északi hegyekben bújik meg, nem messze innen, alig egynapnyi járóföldre. Ne féljen, fel fogja ismerni, mivel várhatóan egyből magára támad majd zsákmányt sejtve.

-         Várhatóan? – ráncolod a homlokod.

-         Igen, másképp nehezen találna rá.

-         Mennyi lenne a fizetségem?

-         Azt hiszem, 500 arany reális ár – ez inkább parancsnak hangzik, mint ajánlatnak.

-         Rendben, elfogadom. Milyen képességei vannak ennek a Sagentának?

-         Nos, úgy tűnik, hogy uralja a sziklákat. Képes parancsolni a köveknek, ezért húzza meg magát a hegyekben. Eddig még csak egy alakban jelent meg előttünk, egy hosszú, szikla-szürke hajú, remek alkatú, ámbár rendkívül ocsmány arcú nőként. Maximum öt nap áll rendelkezésére a feladat végrehajtására. Az ötödik nap estéjén itt fogom várni a fizetségével. És hozzon valami bizonyítékot, hogy legyőzte a szörnyet! Ha elbukik, az nem az én felelőssége.Ha most megbocsát, mennem kell. A mihamarabbi viszontlátásra!

 Azzal feláll, és nehézkes léptekkel az ajtó felé indul. Még egyszer körbenéz a szobán, majd kilép a házból és becsukja az ajtót. Gyorsan utána sietsz, de mire a szabadba érsz, csak a közeli fákat látod. Rejtélyes, név nélküli megbízódat mintha a föld nyelte volna el.