A negyedik "megbízás"

A labirintus

 Hát igen... ez a "megbízás" más, mint az eddigiek... A fent látható kép az egyik kedvenc filmemből való (Fantasztikus labirintus) és a fent említett útvesztő most nagy szerepet kap. Mivel ez nem egy olyan átlagos "kinyírós-kidöglős-felszabadítós" küldetés, ezért azt, aki teljesíti 1500 arannyal jutalmazom! Azért remélem nem lesz annyira nehéz, mint amilyennek most elmondtam, sőt még egy régi "ismerős" ismerősével is találkozhatnak azok, akik megcsinálták az előző megbízások egyikét (hogy melyiket, az hamarosan kiderül ^-^). Akkor tehát: harcra fel! A történet nappal játszódik, de Akane és más vámpírok és éjszakai teremtmények nyugodtan választhatják a sötétség világát is. Akiknek van utaztatásra "szakosodott" segítője, persze "igénybe vehetik" őket az út során. :)

_________________________

 Egy korábbi összecsapástól fáradtan vonszolod magad (a legtöbbetek már csatázott ugyebár, és néhányan meg is sérültek ezek során), és csak a pihenésre tudsz gondolni. A távolban magasló hegyen egy kastély sziluettje rajzolódik ki. 

- "Talán ott megpihenhetek... "- gondolod reménykedve.

 Ám ekkor pillantásod az előtted kanyargó még megmászandó ösvényre esik, és szádat egy elkeseredett sóhaj hagyja el, mivel tudatosodik benned, hogy még hosszú út áll előtted. Nem is akarod vesztegetni a drága idődet, meggyorsítod lépteidet. Út közben a tájat figyeled, ami különösen ismerős számodra, pedig tisztán emlékszel arra, hogy ehhez a kastélyhoz még nem volt szerencséd. Hirtelen megtorpansz. A hegy, amelyre a kastély épült... mintha... nem, az biztosan nem volt akkor ott... (na, kezditek sejteni :)?)

 Most hogy közelebb kerültél, az is világossá válik számodra, hogy nemcsak egyet, hanem több hegyet is látsz. Most már megesküdnél rá, hogy ezek a hegyek azok a hegyek, csak épp az az épület nem passzol a képbe... Á... mindegy... biztos csak bebeszéled magadnak...

 Megrázod a fejed, majd még mindig nyugtalanul indulsz tovább. A kastélyhoz vezető út felénél járhatsz, mikor egy vérszomjas üvöltést hallasz... de a hang forrását nem tudod beazonosítani. Fegyveredet (hogy melyiket, döntsd el te!) előkapva fordulsz lassan körbe, de még mindig nem látsz senkit. A furcsa kiáltás mintha a föld alól jönne... Ahogy a hang egyre erősödik, lassan különböző szavakat hallassz ki belőle:

- TE ÁTKOZOTT!!! HOGY MERÉSZELTÉL ÚJRA VISSZATÉRNI AZUTÁN, AMIT TETTÉL?!

 Érzed, hogy a talaj megremeg a lábad alatt, majd nem messze tőled kettényílik és kiemelkedik belőle egy undorító földdémon. Már csak ez kellett... De miért mondhatta az előző mondatot?

- Ez nekem szólt? - kérdezed lenézően az ocsmány teremtménytől.

- NEKED HÁT, HISZ EZER KÖZÜL IS FELISMERNÉM A RONDA KÉPEDET!

- "Még ő beszél?" - halványan elmosolyodsz. - És mégis mit ártottam neked, te senkiházi földdémon? Hisz még nem is jártam errefelé... "bár a vidék rendkívül ismerős"...

- NE TÉGY ÚGY, MINTHA NEM EMLÉKEZNÉL ÉLETED LEGERŐSEBB ELLENFELÉRE, AKIVEL KEGYETLENÜL VÉGEZTÉL!

 Tanácstalanul töröd a fejed. Ahányszor ezt az "Én vagyok életed legnehezebb ellenfele!" dumát hallottad már... Ha meg végeztél vele, akkor csak nem lehetett annyira hatalmas ellenfél, nem?

- Öhm... sajnos nem tudlak hová tenni - feleled vállat vonva.

- ENGEM NEM IS, DE A TEREMTŐM AZ A SZIKLADÉMON VOLT, AKIT ITT ÖLTÉL MEG!

- Szikladémon... szikladémon... Bocs, de tömérdek szikladémont legyőztem már. De azt a várat ott még életemben nem láttam.

- ARCÁTLAN! TUDOD JÓL, KIRE GONDOLOK! A KASTÉLYT NEMRÉG ÉPÍTETTEM FEL, AZ MÉG NEM IS ÁLLT, MIKOR ITT JÁRTÁL!

- Akkor azért volt a környék olyan ismeretlenül ismerős!

- LÁTOM NAGY A SZÁD! DE ÉN, A HATALMAS SAGENTA LESZÁRMAZOTTJA MOST ÖRÖK KÁRHOZATBA TASZÍTLAK TÉGED!

 A föld ismét megremeg alattad, ám ezúttal sokkal erősebben. A földdémon az ég felé emeli karjait, és pár számodra idegen szót ismételget. Hirtelen hatalmas élősövény nő ki előtted. Gyorsan megfordulsz, hogy elkerüld az összetűzést a bokorral, de a hátad mögött is "falba" ütközöl. A sövény mintegy két méter magas, de jobbra és balra egy-egy ugyanilyen növénnyel övezett út visz. 

- Ha, ezzel akarsz legyőzni engem? - kiáltod némi örömmel a hangodban, majd felugrasz és átjutsz a fal fölött. Azaz átjutnál, de valami láthatatlan erő ebben megakadályoz és visszalök a földre.

- NEM SZABADULSZ ILYEN KÖNNYEN! BEKERÜLTÉL AZ ÚTVESZTŐMBE, AMIBŐL NINCS KIÚT! FALAI KÖZÖTT KEGYETLEN, DE HŰ ALATTVALÓIM VÁRNAK RÁD, ÉS HA EZEK ELLENÉRE MÉGIS ELÉRNÉD A KIJÁRATOT, AKKOR A VÁRAMNÁL TALÁLOD MAGAD, AHOL ÉN VÁROK RÁD, ÉS VÉGZEK VELED! CSAK AZ AZ EGYETLEN KIÚT, DE AZ IS A BIZTOS HALÁLBA VISZ! MOST MÁR MAGADRA IS HAGYLAK, MAJD A HÁTTÉRBŐL SZEMLÉLEM SZENVEDÉSEDET!

 Ezután néma csend ül rád. Nagyszerű... egy démonoktól hemzsegő labirintusba kerültél, ráadásul nem is vagy erőd teljében az előző harc miatt (ha van elixíred, persze használhatod).

- Hát, ebből sem lesz egy darabig pihenés - dünnyögöd. - Tudtam, hogy nem szabad hallgatnom arra az egérre!