A második megbízás

 Az éjszaka sötét lepedőként ölel körül. Minden csendes, egy árva nesz sem hallatszik. Valami mégis azt súgja, baj van.  Történt valami, vagy csak fog, valami rossz. Megszaporázod lépteid és ösztöneidet követve vágtatsz a fák között.

 Egyszer csak a fák ritkulni kezdenek, majd végleg eltűnnek és egy nagyobb tisztáson találod magad közvetlenül egy kis falu bejáratánál.

 De eme házak lakói már álomra hajtották fejüket. Mély, sötét, örökké tartó álomra...

 Megtorpansz és komoran végignézel a lerombolt falun. A füstöt nem látod túl jól, de ki tudod venni az égett fa édes, mégis oly keserű illatát a levegőben. Megindulsz  a romok között, esetleges túlélők után kutatva.

- Vajon ki tehetett ilyet? - ráncolod a homlokodat.

 Ekkor mégiscsak zajt hallasz. Apró talpak neszeinek zaját. A hang irányába fordulsz, és szemeiddel ki tudod venni egy kis alak körvonalát.

- Ki van ott? - kérdezed a sötétséget, pontosabban a benne osonó teremtményt. Ekkor egy kislány alakja bontakozik ki előtted. Alig lehet idősebb 7-8 évesnél, ruhája koszosan, tépetten lóg rajta. Karján a rögtönzött fehér kötés szinte világít a sötétben. A lány arca megviselt, szemei mérhetetlen bánatot tükröznek. Tehát mégis maradtak túlélők...

- Öhm... szervusz - kezded bizonytalanul.

- Szia - feleli a gyerek sírós hangon.

- Meg tudod mondani, mi történt itt?

- Ne-em... én... nem voltam akkor még a faluban, mert az erdőben játszottam... amikor már visszaértem... minden... égett...

- Vannak még mások is? Úgy értem, csak te maradtál életben egyedül?

 A lány szótlanul bólint és lehajtja fejét.

- Hogyan tudnék segíteni rajtad?

- Vigyél... vigyél a bácsikámhoz...

- És... ő merre lakik?

- Egy kicsit messze... azt hiszem.. egy hét innen kelet felé...

- Öhm... nézd... - kezdenél magyarázkodni, hogy máshova szívesen elviszed, de nem keletre vezet most utad.

- A bácsikám majd kifizet, ha ez a baj - vág közbe a gyerek.

- Nem... vagyis... én nem arra szándékoztam menni.

 A lány rád néz szemeivel. Pillái alatt mintha könnycseppek csillannának.

- Na jó - egyezel bele vonakodva. - És mégis mennyit fizetne a nagybátyád?

- Nem tudom, de azt mondják, nagyon gazdag.

- Mondják?

- Igen... vagyis mondták... a szüliem...

- Rendben, ideje indulni - sóhajtasz.

 Így vonakodva bár, de magad mellé veszed a lányt és együtt vágtok neki az útnak.

______________________

 Ez csak egy alap, nyugodtan át lehet írni. Pl. Akanétől esetleg megijed a kislány (bocs a példáért:)), vagy effélék. tehát tessék nyugodtan átdolgozni megfelelővé ^-^

 Hajrá!

 Az e-mailemre várom az irományokat (inunevelde@citromail.hu)

Ui: a jutalom nem kevesebb, mint 800 arany!!!!