Úgy látszik, megbízód szereti megvárattatni az embereket, mivel ismét jó kis késésre tett szert. Unottan várod megérkezéséd, mire végül, jópár óra után nyílik az ajtó és belép rajta a múltkor megismert, köpcös kis alak.

 Mint a múltkor, most is zavartan forgatja körbe a fejét a kunyhóban, mintha valami veszélyt sejtene minden sarokból.

 Miután becsukja maga mögött az ajtót és helyet foglal a veled szemközti széken, eléveted az asztalra a Sagenta "ajándékaként" hozott bizonyítékot. Megbízód  megrettenve ugrik fel a helyéről.

- Ez... ez meg micsoda?! - kérdezi elfúló hangon.

- Maga akart bizonyítékot - vonod meg a vállad. - Én végrehajtottam az alku rám eső részét, most magán a sor.

 A kis köpcös a zsebében kotorászik, majd a markodba nyom egy bőrerszényt. Közben akaratlanul is arrébb húzódik az általa rendelt "trófeától". Immár vigyorogva kibontod a kis csomagot és elégedetten szemléled tartalmát.

- Az 500 arany, amit ígértem - feleli kurtán megbízód. - Én most már megyek is...

- Ne olyan gyorsan! - szólsz rá.

- Te-tessék? - néz rád riadtan, miközben egyre az ajtó felé húzódik.

- Mit mondott, hol is van a maga faluja? - kérdezed összevont szemöldökkel.

- Miért kérdezi? Hiszen már mondtam! Nem messze van a néhai Sagenta barlangjától, a hegyekben - hallod, hogy egyre inkább remeg a hangja.

- Csakugyan? - kérdezed egy tőrt forgatva az ujjaid között. - Én nem láttam arrafelé semmilyen falut, sőt, még egy árva tanyát vagy házat sem.

- Mit akar tőlem...? - egyre jobban elcsuklik a hangja.

- Csupán az igazat. Tehát, nincs semmi mondanivalója a származását és a kilétét illetően?

 Megbízód eléri az ajtót, és már éppen kirontana rajta, mikor eldobod tőrödet, és ruháját a fa ajtóhoz szegezed. Ennek következményeként ő maga sem nagyon tud mozdulni.

 Megdermedve feléd fordul és esdeklően néz rád.

- Elengedem, ha elmondja, kicsoda maga valójában - ajánlod fel.

- Rendben... igaza van, tényleg nincs arrafelé egy falu sem, legfőképpen nem az enyém, mivel... amúgy sem nagyon mutatkozom halandók között.

- Halandók? Miért, mi maga? talán egy démon?

-I-igen... de ne értsen félre! Én a jobbik fajtából való vagyok! Saniko vagyok, az... egérdémon.

-Egér...démon? - kérdezed meglepetten. - Akkor miért kellett megölnöm Sagentát?

- Mert... úgymond... kilakoltatott...

- Kilakoltatta?!

-Igen, a barlangomból. Kíváncsi még valamire?

-Nem - feleled még mindig kissé meghökkenve.

- Akkor a soha-viszont-nem-látásra!

 Egyszerre csak azt veszed észre, hogy "megbízód" egyre kisebb és kisebb lesz, majd végül eltűnik. Azaz csak úgy tűnt, hogy eltűnt, mivel kis idő múlva mocorgásra leszel figyelmes a földön. Egy apró egeret látsz, ami mintha fenyegetően rád nézne, és az apró lény kiszaladt az ajtó egy nagyobbacska résén.

 "Tehát ezért viselkedett ilyen furcsán az a "férfi" - gondolod. - Ezért forgatta idegesen a fejét. De vajon hogy nem vettem előbb észre? És vajon honnan szerezhette a pénzt"

 Több kérdés is megfogalmazódik a fejedben, de ezeket már válaszra sem méltatod. Felálsz, majd te is az ajtó felé indulsz. Még egyszer végignézel az apró szobá mielőtt kilépsz. Sagenta "maradványait" magad mögött hagyva elhagyod a kunyhót és beleveszel a sötét éjszakába új kalandok után nézve.