És tényleg nem állt hősünk módjában…
Kenshin az estét abban a lakásban töltötte, amelyiknek a lakóira a frászt hozta megjelenésével. Igaz a család ezután csak nagyon nehezen tért nyugovóra az izgalomtól, amit az idegen, a kiválasztott megjelenése okozott. A családfő egész éjjel rohangált a faluban és tájékoztatta a többi lakót, hogy mi történt. Közben Kenshin azért amennyire lehetett higgadt maradt, egyelőre még nem igazán hitte el azt, ami történik vele. A biztonság kedvéért azért este kiosont egy kicsit és megpróbált visszajutni az erdőbe, ahonnan érkezett, de próbálkozásai kudarcot vallottak. Mikor végre az ágyába dőlt tudatosította magában, hogy másnap valószínűleg nehéz feladatok állnak majd előtte. Ekkor a jutalom jutott eszébe, ami azért valamennyire jókedvre is derítette, igaz ha a jutalom nem is lett volna és el tudott volna menni a faluból akkor is segített volna ezeken a szegény embereken.

Reggeli ébredés. Jobban aludt, mint gondolta, de elég bizarr látványra ébredt: Sötétség volt! Pedig meg mert volna rá esküdni, hogy késő este keveredett a faluban és biztos, hogy reggelig aludt. Mint kiderült reggel is volt csak, mint az a falusiak már említették a varázsló érkezése óta a köd miatt nem láthatták a napot…

Rögtön egy kis reggeli után a dolgoknak is kellett látni. Nem csoda, ennyi év bezártság után én is sürgetném a szabadítómat, hogy tegye meg amit kell… De hát mit is kell tenni?!?!

Összegyűltek a falubéli férfiak, hogy megvitassák a teendőket. Végül is arra a megoldásra jutottak amitől Kenshin kicsit félt, mégpedig hogy a falu menekülésének egyetlen módja a varázsló megölése. Úgy gondolta jobb nem fárasztani a falusiakat a fogadalmával és annak következményeivel, úgyhogy azt gondolta, ha arra kerülne a sor majdcsak megoldja valahogy a helyzetet. A jutalmat nem feszegette, beérte a házigazdája tegnapi ígéretével. Fontosabb dolog volt, hogy pontosan merre is található ez a varázsló…
- Slorfit, a varázsló minden héten egyszer megjelenik a faluban, hogy elvegye, amit nagy nehezen összekuporgattunk. Vigyáznunk kell és… -suttogva folytatja – csak nagyon nehezen tudunk a szeme elől mégis elrejteni ezt-azt. – ismét hangosan – A ködöt irányítva és abban megbújva tudja kilesni szinte minden mozdulatunk. Az sem kizárt hogy már azt is tudja, hogy te itt vagy.
- Nos, mivel más módját nem látom annak hogy találkozhassunk, nem is bánom ha tuja hogy itt vagyok. Azt hiszem itt csak ő lephet meg engem – Jelenti ki bátran Kenshin és hidegvérével kicsit megnyugtatta a körülötte ülőket
- De kérlek meséljetek még erről a Slorfitról… – szólalt meg egy kis szünet után Kenshin - Hogy néz ki? Milyen varázslatokat tud?

De a válaszra már nincs idő. Kicsapódik a ház ajtaja és olyan sűrű köd áramlik be amilyet Kenshin legutóbb a faluba érkezésekor látott. A falhoz próbál hátrálni de nem találja azt… Ekkor egy alak lép ki a kissé feloszló ködből. Már nem a házban vannak, de nem is a faluban. Egy tisztáson áll, vele szemben pedig minden kétséget kizáróan a gonosz varázsló. Ezt nem csak a mindenre elszánt tekintetéből lehetett látni hanem a körülötte áramló fehér ködből is. Kenshin kezébe vette kardját…

- Nos… ha nem tévedek a ”kiválasztotthoz” van szerencsém. – szólt Slorfit
- Így neveztek a falusiak, akiket te alávaló módon fogva tartasz!
- Alávaló?! – nevetett fel a varázsló – Engem a saját birodalmamban SENKI nem vádolhat!!
Ekkor kezével Kenshin felé intett és kavarogva, mint egy vízsugár megindult felé az addig a varázsló körül áramló köd. Kenshin még időben félreugrott és magában rögtön tisztázta, hogy amíg a varázsló távol tudja magától tartani addig esélye sem lehet ellene. Az ugrás után egy pillanatig sem habozott és hirtelen irányváltással szélsebesen a varázsló felé indult, de ekkor ismét a köddel került szembe, mint egy fal húzódott ő és ellenfele közé. De Kenshin egy szemvillanás alatt kardot ránt és a vágás után a ködön egy gyorsan szűkülő lyuk maradt. Ezen átveti magát és ismét az egyre elképedtebb és kétségbeesettebb varázsló felé veszi az irányt. Tekintete, elszántsága és a kezében, még abban a kevés fényben is megcsillanó kard szinte megdermeszti a varázslót, aki védekezés helyett inkább menekülőre venné a dolgot. De mielőtt még akár hátat fordítana Kenshin egy jól irányzott vágással a földre teremti.

A varázsló a földön fekszik Kenshin pedig mellette térdel és mosollyal nyugtázza hogy ellenfele még él, csak egy hatalmas ütés nyoma van a vállán. Hamarosan valamennyire a varázsló magához tér, de mozogni még képtelen.
- Ha elárulod, honnan van az erőd és kiengeded a falut a köd börtönéből, akkor megkímélem az életed… - kis hatásszünetet tartott – Ha nem, akkor most beviszlek a faluba és az ő kezükre adlak. Hidd el, ők nem lennének kíméletesek veled és most még néhány óráig biztos mozgásképtelen leszel.
- Rendben van. Te győztél… - nyögte a varázsló

A varázsló erejét egy közeli szentélyben lévő varázserővel felruházott kőből nyerte, amelyet Kenshin egy vágással apró darabokra tört és ekkor feloszlott a falut börtönben tartó köd. De legnagyobb csodálkozására a köddel együtt a varázsló is eltűnt…
Kenshint a nagy döbbenetből csak az ujjongva érkező falubéliek zaja zökkenti ki és őt is elönti a boldogság a sok elégedett és őt éltető ember láttán…