Miután a beszélgetést abba hagytuk a férfi elment, hogy összehívja a
tanácsot. Miután engem bemutattak a tanácsban el is indultam a
mágus rejtek helyére. Az a hely egy dimenzió kapu volt, ami a közeli
hegy egyik barlangjában volt. A hegy barlangjához egy falusi vezetett
de után elment, mert félt oda bemenni. A barlang nagyon hosszú volt
de a végén ott ált a dimenzió kapu. Bementem és egy hatalmas
területen találtam magamat. Nem is a Földbolygón voltam. Ez a hely
úgy nézett ki, mint egy nagy füves puszta, a közepén egy házzal. De
az egész maximum 2 km2 lehetett, hogy ha ezen kívül akartam menni
egy nagy energiafal akadályozta meg, ezért inkább elmentem a ház
felé. De épp hogy átértem ebbe a dimenzióba a mágus rám is támadott.
Mágus:
Mit keresel itt?!
Mondta mérgesen.
Te nem is falusi vagy.
Ezt viszont már kicsit meglepetten mondta.
Szóval a hír igaz tényleg eljöttél… de nem tűnsz valami erősnek. Te
csak egy féldémon vagy igaz?
Mosolygott.
Én:
Hát lehet hogy csak féldémon vagyok de te még nálam is gyengébb
vagy.
Erre a mágus feldühödött és hatalmas tűzcsóvát küldött felém.
Ugyan már ez semmi.
Vizet lőttem vissza, ami el is oltotta a tüzet. A mágus az egész
területére sötétséget varázsolt.
Mágus:
Nincs esélyed, mert nem fogod látni, hogy honnan támadok, HAHAHA!!!
Jó hangosan nevet.
Én:
Egy Drax gömbbel pofán találom.
Ha nem lennél ilyen hangos talán még igazad is lenne.
Mágus:
HOGY MERÉSZELTED EZT TENNI?!
Már nagyon dühösen mondja.
Én:
Úgy látszik már nem is olyan mulatságos a helyzet.
Beleeresztek még egy Drax gömböt.
Te, ha mozognál, akkor talán még egy kicsit több esélyed is lenne.
Mágus:
ENGEM TE NE OKTASS KI!!!
Elektromos tűz gömböket lövöldöz felém.
Gyorsan magam köré idézem a pajzsomat. A támadásait egyszerűen
elnyelte a pajzsom.
Én:
Hmm… azt hittem ez nehezebb lesz.
Mágus:
Ez… ez hogy lehet?
Én:
Sokat edzek.
Hirtelen a sötétség átalakul kék köddé.
Azt hiszem így már nincs esélyed.
A mágus háta mögé futok és elkezdem ütni meg rúgni. Amikor abba
hagytam a mágus elterült. Azt hittem, hogy végeztem vele de, az
energiáját még mindig éreztem, mégis inkább ott hagytam és
elindultam a kapuhoz, amikor hirtelen hátba talált egy csomó sötétség
golyó. Összeestem és elájultam. Amikor felébredtem a házában
találtam magamat a falhoz kötözve valamiféle energia kötéllel.
Megláttam a mágust, amikor bejött az ajtón.
Mágus:
Szóval már felébredtél. Nem hittem volna, hogy nem szúrsz le a
kardoddal de, ha már így történt, akkor majd én öllek meg téged. Csak
1 órát aludtál akkor elég erős lehetsz.
Én:
Mért nem öltél meg eddig?
Mágus:
Mert még a hasznodat tudom venni.
Én:
Igen? És miben? Talán be akarsz sorozni az embereid közé? És mért
nem mutatod az arcod? Talán félsz hogy valaki meglát?
Mágus:
Nem akarlak besorozni sehova. Főleg nem az embereim közé, mert
nekem nincsen hadseregem. És amit arról mondasz, hogy nem merem
mutatni az arcom…
A mágus ledobta a köpenyét és megláttam, hogy ez csak egy nő.
Elképedtem.
Én:
Te… te lány vagy?
Mondtam nagyon meglepődve.
Mágus:
Mért azt hiszed, hogy csak férfiak lehetnek mágusok?
Én:
Így már van egy-két ötletem, hogy mit is akarsz tőlem de, sajnos én
már házas vagyok.
Mosolyogva mondtam.
Mágus:
Ó persze mindig ezt mondják az ilyenek, de ha tényleg házas, vagy
akkor hol a gyűrűd?
Én:
Hát… az nincsen igazán.
Mágus:
Na ugye. De nem is ezért tartogatlak itt de, ha már úgyis mondod talán
lehetséges.
Én:
Felejtsd el!
Mágus:
Hát akkor az első tervem marad életben. Nem baj nekem így is jó.
Én:
Na és megtudhatnám hogy mi az?
Mágus:
Ha nagyon akarod tudni, akkor elmondom. Az energiádat fogom elszívni.
Én:
Azt nem fogod megtenni, mert nem hagyom.
Mágus:
Úgy szeretem, ha egy férfi ilyen.
Én:
Én viszont nem szeretem, ha megkötöznek.
A kötelet széttépem és gyorsan a lány mögé kerülök, a kardomat pedig
a nyakához szegezem miközben a másik kezemmel a két kezét fogom
le.
Na most hogy tetszek neked kislány?
Mágus:
Engedj el! Kérlek.
Én:
Bocs nem tehetem. A végén még megtámadnál. És most meg kell, hogy
öljelek.
Mágus:
NEEEE! Kérlek, ne tedd.
Én:
Na és mért ne?
Mágus:
Mert még olyan fiatal vagyok, és nem szeretnék még meghalni. A
varázslatot is leszedem mármint a faluról.
Én:
Jól van, akkor tedd meg és életben hagylak.
A mágus leveszi a mágiát a faluról, és a sötétség eltűnik. Én pedig a
lány fejét azonnal le is vágtam.
Most már el is tűnt az energiád a levegőből. Ennyit rólad.
Eltettem a kardomat és elővettem egy másikat, amivel suhintottam rá
egyet és a lánynak a feje visszakerül a helyére, aztán újraéled.
És most az erődet elveszem örökre.
Az energiaszívó hálómat rádobom, amivel leszívom az összes
energiáját.
Lány:
Mért tetted ezt? Mármint mért élesztettél újra?
Én:
Mert nem látom értelmét annak, hogy meghalj. Szerintem itt
maradhatsz a birtokodon. De, csak ha nem zavar a magány.
Lány:
De nem tudok kimenni innen, mert egy másik mágus 2 éve bezárt ide.
És azt mondta, hogy csak akkor mehetek ki ha valaki segít nekem
önzetlenül.
Én:
Akkor majd én segítek neked, és akkor majd újra élheted a normális
emberi életedet.
Lány:
Nagyon szépen köszönöm.
Mosolyog és átölel.
Én:
Na jó engedj el és menyünk.
A kapun sikeresen átjutottunk és kimentünk a barlangból.