A vörösen ragyogó hold, mintha a falusiak vérében mártózott volna meg. Az éj fagyos volt, de ez Saschát nem zavarta. Lassan végigsétált a szerencsétlen falusiak holtestjei mellett.-Micsoda pazarlás ...-rázta a fejét, mivel látta a sebeket az áldozatok nyakán, tehát vámpír volt az elkövető. Mégis, nem szívták ki az emberek vérét. Ehelyett mintha valaki szándékosan kifolyatta a még mindig langyos vért, amivel érthetetlen, örült jeleket festett a romlott földre. Másokat teljesen szétzúztak és feldobálták a viskók tetejére. Megint másokat a fák göcsörtös ágaira húztak fel és úgy véreztették ki őket. Sascha meghallott egy bágyadt nyöszörgést ami az egyik házból jött ki. Óvatosan belépett az ocsmány szagot árasztó kunyhóba. Bent az összedarabolt testek között egy kislány guggolt.-Tehát te sírtál...-nyugtatta meg nyájas hangon Sascha és letörölte a lány arcáról a könnycseppeket. Felsegítette és megkérdezte hova viheti el. A lány így válaszolt:-Néni, kérem vigyen el a nagybátyámhoz aki innen hét napi járóföldre van keletre, ne aggódjon gazdagon megjutalmazza.-könyörgött neki a kislány esdekelve.-Rendben van, elviszlek.-válaszolta neki Sascha. Hamarosan meg is tették az utat és Sascha mosolyogva távozott a nagybáty házától. A szerencsétlen flótás nem tudta minek örül ez annyira, hiszen a pénz nem annyira sok, hogy ilyen kajánul vigyorogjon, ráadásul látszott rajta hogy eléggé gazdag. Csak akkor értette meg miért vigyorog és azt, hogy ki ölte meg a másik faluban az embereket, amikor visszafordult és látta hogy a lány kitekerte a felesége nyakát és most éppen annak letépett lábát rágcsálja.
Vykos mosolyogva hagyta el a halálra ítélt falut.-Hát igen az apja Bratovics volt...-gondolta sokatmondóan.