Elindultam arra amerre kellett a kislány mellettem lépdel lassan. Beértünk egy erdőbe.
Kislány:
Nagyon éhes vagyok.
Mondja halkan.
Én:
Na és mit szeretnél enni? Biztos vagyok benne, hogy amit én eszek azt te nem tudod megenni.
Kislány:
Mit szoktál enni?
Én:
Állj meg.
Mondom halkan.
Valami van a közelben. Valami démonraj szerűség.
Én is megállok, és körbe fordulok. A semmiből előjön kb. 500 rúnaszörny.
Csak ennyien vagytok?
Kérdezem a szörnyek vezérétől, aki aztán támadásra szólítja a szörnyeket.
Jaj nem már ez így nem ér túl kevesen vagytok.
A kislány már reszket és odabújik hozzám, miközben becsukta a szemét.
Ne félj kicsi ezek már halottak.
Amikor felnéz a kislány a szörnyek már meghaltak, és a hullájuk van ott. A lány felnéz, körbe néz és meglepődik. És látja, hogy a hullák átalakulnak valamiféle kék energiává, és azt én felszívom.
Én:
Látod én ilyenekkel táplálkozok. De mindegy hogy kit ölök meg ezért.
Lány:
Engem is megölnél ezért?
Kérdezi egy kicsit félve, és arrébb megy egy fél métert.
Én:
Ne mondj butaságot.
Elindultam tovább és a lány utánam futott gyorsan, amikor már beért akkor csak mellettem sétált. 1 óra múlva kiértünk az erdőből és egy falut láttunk meg messziről.
Én:
Látod azt a falut? Ott majd szerzünk egy kis ételt neked az útra is, és ha szeretnéd, akkor aludhatsz is. Majd megkérünk valakit, hogy adjon neked alvóhelyet.
A lány szótlanul sétált mellettem tovább. Beértünk a faluba de nem láttak ott szívesen, mivel hogy én egy féldémon vagyok. Éppen egy rúnaszörny raj tartott a falu felé ezért nem tehettek mást, bementek a házukba és elbújtak. A falu vezére pedig megkért engem hogy segítsek nekik.
Én:
Csak 1 feltétellel fogok nektek segíteni.
Falu főnöke:
Bármit megteszek, csak segíts nekünk.
Mondta alázatosan.
Én:
Először is vigyázz a kislányra 1 perc és jövök vissza.
Kimentem a szörnyek elé.
Azt hiszem, most meg kell halnotok
A szörnyek nem akartak megállni inkább még dühösebben közelítettek de most már felém. Elővettem a kardomat és egy szellemvágást idéztem elő azzal. Az összes szörny meg is halt.
Azt hittem nehezebb lesz de, a sok edzés megteszi a hatását.
Eltettem a kardomat és visszamentem a faluba.
Falu főnöke:
Köszönjük és teljesítjük minden kérésedet.
Én:
Adjatok a kislánynak ételt és italt, amennyit csak kér, aztán szeretne még aludni is.
A falu főnöke elvezetett a házához, ahol már az asztal tálalva volt. A kislány neki is állt, hogy egyen végre valamit.
Falu főnöke:
Nagyúr maga nem eszik semmit?
Én:
Nem eszek ilyen ételeket, ha nem kell.
A vacsora után mindenki elment aludni csak én nem aludtam. Reggel, amikor a lány felébredt mindenhol keresett engem de nem talált. Megkérdezte a falu főnökét is, aki szinten nem tudta, hogy hol vagyok.
Kislány:
Itt hagyott biztosan, mert én csak hátráltatom.
Már majdnem elkezdett sírni, amikor előkerültem.
Én:
Már mondtam, hogy ne beszélj butaságot.
A kislány nagyon megörült és oda szaladt hozzám aztán átölelt.
Na jó induljunk, szállj fel a hátamra.
Miután felszállt elindultam futva, hogy gyorsabban ott legyünk. Délben már az út kétharmadánál voltunk. A lány leszállt és oda adtam neki a maradék ételt, amit még elkértem a falu főnökétől. Megette aztán felvettem a hátamra és tovább mentünk. Estére meg is érkeztünk a faluhoz. Letettem a lányt és besétáltunk a faluba. A bácsikája felismerte és kifutott. Átadtam a lányt és a bácsikája oda adta nekem a jutalmamat. Elindultam valamerre mert még rengeteg dolgom volt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Megismerkedhetünk Kawazoe étkezési szokásaival :)
