Átalakultam sárkánnyá, mert így gyorsabban ott leszünk. Már három
napja repülök. A lány még mélyen aludt a hátamon (valahol csak
szállítani kell). Egyszercsak egy hatalmas keselyűszellem kezdett el
követni.
-Add ide a lányt! –kiáltja. Gyorsan leszálltam, és átalakultam emberré.
Fölkaptam a lányt, és berohantam az erdőbe. A keselyű még mindig
üldözött. Követett a fák fölött.
-Ha kimegyek, megeszi a lányt. De ha itt hagyom, akkor megeszik a
farkasok.- gondoltam. Végül úgy döntöttem, hogy a lányt kiviszem
magammal. Nem akartam felébreszteni. Mikor kiértünk az erdőből,
leszállt elénk a madár.
-Ha ideadod, akkor megkímélem az életed! –mondta. Én letettem a
lányt, átléptem fölötte, és elindultam a madár felé. Átalakultam
sárkánnyá, és rátámadtam. Nem akartam felszállni, mert akkor
megkaparinthatja a lányt. Inkább a földön harcoltam vele. Ő felszállt,
és zuhanórepülésben rámtámadt. Én a tüskés farkammal megütöttem,
amitől holtan esett össze. Nagyobb ellenfélre számítottam. A lány
fölkaptam, és továbbindultam. A negyedik nap reggelére már oda is
értem. Átadtam a lány, átvettem a jutalmat, és el is mentem.