-Öhm...Szia!-köszöntöttem bizonytalanul a kislányt.
-Szia!-láttam komoly a helyzet,mert ha engem meglát valaki rögtön felvidul.
-Te vagy az egyetlen túlélő?-kérdeztem.
-Igen, én.A közeli erdőben játszottam amíg ez történt.
-Akkor ugye nem tudod ki tette?-érdeklődtem.
-Ááá.Sajnos nem tudom...Jó lenne, ha egy kicsit segítenél...
-Mit tehetek érted?-kérdeztem udvariasan.
-Vigyél el a nagybátyámhoz!
-Jól van.Ő merre él?
-Keletre...
-Hmm... keletre?
-Fizet is neked ,nagyon gazdag,ezt a szüleim mondták.
-Jól van,bár nem arra szerettem volna menni...
Hogy repülni is tudjunk,átváltoztam rózsaszín gömbbé,a lány rám ült.
-Mi a neved?-kérdezte ő.
-Shippou-feleltem
-Engem Rebeccának hívnak.-mondta vacogva.
Egy ékkőszilánk és a rókamágia segítségével varázsoltam rá egy takarót.
Negyedóra alatt el i aludt,én éberen szálltam tovább.
Két óra elteltével orrom erős szellemszagot érzett,ezután egész testem
libabőrössé vált.Szellemaura!
Az egyik idézőtekercsemet kidobtam rózsaszín labdatestemből.
Megidéztem egy sarki-rókadémont,aki nagyon erős, de csak arra
használható,hogy varázspajzsot képezzen.
Letettem Rebeccát a védőfal belsejébe, aztán elindultam a szellemaura felé.
A célom a közeli tengerparton volt.
Megláttam egy irdatlan nagy sárkányszellemet ,
aki tüzet okádott.
Páncél volt rajta,nagy rá.A farkavége szabadon maradt, de volt egy rés amin
át a páncélja alá
fékőzhetettem.
Odalopóztam, és a védőruhája alatti bőrt szúrkáltam az aranymarkolatú
tőrömmel,a pisztollyal is lőttem belé, és egy \"olcsó\"trükkel, a
szivattyúvalvizzel fröcsköltem rá.
Miután kijöttem a törött páncélja alól, ezt ordítottam:
-Dögölj sárkány!! Volt képed ezt tenni azzal a faluval?
Az idézőtekercsekből kikerült két rókaszörny, amik hamar végeztek a
sárkánnyal.
Hajnalban visszamentem Rebeccához. és elvittem keletre a nagybátyjához.
Háza szép volt, arany ajtaja, kertje megművelt.
Sok munkás dolgozott ott.
-Itt vagyunk !-kiáltott a kislány.
Bekopogtam.Hallottam,hogy nyílik az ajtó.
Izgatottan vártam, ki fog kilépni rajta.