Nos hát elindultunk. Én meg a kislány. Mint Kiderült Nirana a neve. Pár napig nem történt velünk semmi különös…Minden nap mentünk, este megálltunk, reggel keltünk.

Ám a harmadik napon egy profibb banditákból álló csapat támadt meg minket. Mint kiderült, Niranára fájt a foguk. Addigra nagyon jól összebarátkoztunk…

-         Mit akartok tőle?
- Mi közöd van hozzá?

-         Én vagyok a testőre. Ez elég köz.

-         Akkor most szépen ideadod nekünk és nem ölünk meg.

-         Oh, vagy úgy….Majd ti öltök meg mi?

-         Igen, mi.

-         Akkor nem mindegy, elmondjátok-e?

-         Tulajdonképpen talán tényleg mindegy….A halott nem beszél.

-         Akkor?

-         Nos, a lány a falu bírójának lánya. Azé a bíróé, aki halálra ítélte egyik társunkat.

-         És ehhez neki mi köze?

-         Gyakorlatilag semmi…. Csak a bosszú!

A kislány erre hangos zokogásba tör ki.

- Nos, akkor kénytelen leszek megvédeni őt tőletek….

Hangos nevetés, látszik nem hiszik el hogy egy „egyszerű” lány képes legyőzni egy „férfiakból” álló csoportot.

És elkezdődik  a harc. Nem mondom, nem volt  könnyű, de persze én nyertem. Nem hiába kaptam profi képzést. Kedves barátosnémnak sem volt semmi baja, csak egy kicsit megijedt. De azt gyorsan kiheveri. Hisz még gyerek. Még nem tudja, mi a veszély, mi a halál, és ez így is van jól. Ezekkel ráér később. Sokkal később közelebbről megismerkednie. Minél később, annál jobb. Igazam lett, este már nem volt semmi baj…. Nyugodtan szedte a virágokat és kaptam egy koszorút is. Ami-sajnos- kezd elhervadni. Bár átlagos virághoz képest így is sokkal tovább bírta.  Most egy hét telt el, mióta visszaért és én mentem tovább. De nem akarok nagyon elszakadni a küldetéstől. Másnap reggel szintén nyugisan telt. És a nap is eltekintve attól hogy majdnem beleszaladt egy szakadékba. Illetve: beleszaladt…csak időben megfogtam…bár kicsit megszeppent amikor egy sas kihúzta a szakadékból. De tetszett neki, aznap este megkért, hogy mutassam meg neki a képességem. Megtettem, csupa aranyos dologként voltam előtte. Nagyon boldogan aludtunk el. És másnap délután odaértünk. Nagyon szomorú volt az elválás. Nagyon megkedveltem már a tökmagot.  Még sírt is utánam. Akkor lejött a nagybátyja. Fizetni akart a szolgálataimért. De megmondtam nem kérem. Nem azért csináltam. Akkor odaadta nekem a pénzt hogy legalább hálából fogadjam el. Illetlenség lett volna visszautasítani. Ezek után tényleg jött a szomorú búcsú. De megvan a levélcíme. És azóta rendszeresen írok neki.