Kagomecske változata
Kagomecske 2006.01.28. 07:59
Íme a második megbízás Kagome és karija szemszögéből.
1. Fejezet: Naraku felbukkan -Ne sírj kislány. Mondtam a még mindig zokogó lánynak. -Kö kő sszönöm ,hogy segítesz. -Álmosnak és éhesnek tűnsz. Gyere üljünk le oda eszünk valamit, aztán alszunk és majd holnap fojtatjuk az utat. Ajánlottam fel a kislánynak. -Az meg mi ? Kérdezte tőlem, utána pedig a csipszemre mutatott. -Burgonyából készült finomság. -Megkóstolhatom? Kérdezte a lány ,de most már nem sírt. -Persze, vegyél csak nyugodtan. -Köszönöm. -Sajnálom ami történt, tudod a faluddal. Nem lett volna szívem otthagyni téged ,ki tudja milyen szellem támadhatott volna rád. Mondtam halkan ,s közbe egy nagyot ásítottam. -Maga nagyon kedves néni. -Örülök ,hogy ezt mondod. Elmosolyadtam, utána becsuktam a szemem és elaludtam. A kislány csak később mert láthatóan elég éhes volt, ezért egy kis ideig még evett . Reggel arra ébredtem ,hogy valaki a közelben van és járkál .Lassan kinyitottam a szemem.Az arc amit láttam ismerős volt. -Inuyasha !Olyan hangosan ordítottam rá , hogy még a kislány is felébredt. -Ááááá !Egy szellem !Kérlek ments meg tőle !A kislány ijedtében egy közeli fa mögé bújt . -Mitől ijedt meg ? Kérdezte Inuyasha, aki nem értettem ,hogy mi történt. -Fél a szellemektől. -De én nem vagyok szellem Kagome ! Csak félig ! Ugye hallottad kislány ? Inuyasha most már egyre mérgesebb volt. -Inuyasha ! Tudhatnád ,hogy nem illik így beszélni egy kislánnyal ! Hogy lehetsz ennyire érzéketlen ?! Mostmár én is bedühödtem. -Jóvanna ,azért nem kell leharapni a fejem! -Inuyasha , Fekszik ! -Ezt még megbánod Kagome ! Héé ! Nehagyjatok itt ! Várjatok meg ! Ordította Inuyasha ,de én meg a kislány nem foglalkoztunk vele. Azzal hátatfordítottunk Inuyashának ,és elmentünk. De hirtelen furcsa érzésem támadt. (Ékkövek vannak a közelbe .De vajon merre ? gondoltam magamba.) Hirtelen valakiknek a hangját hallottam hátulról. Az egyik Kanna volt a tükrével, másik Naraku és Kagura. -Használd a tükrödet Kanna !Szolt rá Naraku . Mitörténik velem ?A lelkem elhagyja a testemet. Gondoltam magamba - ! Kislány szólj Inuyashának siess ! Amint ezeket elmondtam elájultam és a földre estem. -Segítség ! Segítsen valaki !Kiabálta a kislány. -Mitörtént ?Kérdezte Inuyasha -Kagome, történt velem valami . -Nah, az előbb itthagytatok ,most meg segítséget kértek ? Kérdezte Inuyasha -Ő kérte ,hogy keresselek meg téged. Nagy baj van. Szellemek támadtak ránk. Az egyiknek volt egy legyezője, a másik a tükrével Kagome lelkét szívja, a 3. Csak parancsolgat. - Szállj fel a hátamra ! Gyerünk ! A kislány elejinte félt, de végül felszállt. -Kagome ! -Nocsak Inuyasha. Kagome teste hirtelen eltűnt. -Ez meg mi volt , Hova tűntetted Kagomét ? Kérdezte Inuyasha de elég mérgesen. -Itt van, de nincs magánál. Amíg Kanna a tükrében tartja Kagome lelkét addig nincs esélyed. -Ezért megfizetsz te átkozott ! Inuyasha előhúzta a kardját. Láthatóan támadni készült. -Támadj csak ,de ne feledd, ha támadsz akkor Kagome meghal, mert a támadásod őt is éri. - Válassz iInyasha :támadsz és lehet ,hogy meghalok én is de akkor Kagome is, vagy nem támasz és akkor Kagura végez a lánnyal. Ha eldöntötted akkor gyere a palotámba Inuyasha.
2. Fejezet: Kagome lelke visszatér:
-Itt vagyok Naraku ! Hol van Kagome ?! -Igen hol van ?! Kérdezte a kislány. -Kagura ,támadj !Gyerünk ! Hangzott Naraku utasítása. -Pengetánc ! Inuyasha próbált kitérni a támadások elől, de te sajnos egy betalált. -Ááááá ! Órdítottta Inuyasha . Amint ez elhangzott, testem visszahívta a lelkemet a testembe. -Ne ez nemlehet igaz ! Szólt Naraku .Lassan magamhoz tértem. Kerestem íjat és nyilat. -Naraku ezért megfizetsz. ! Kilőttem egy szent nyílvesszőt ami sajnos nem találta be ,de elterelte Narakuék figyelmét és így odafutottam Inuyashához. -Sajnálom ,hogy megsebesültél miattam. -Ez csak egy kis karcolás. Mondta Inuyasha. -A kislány jólvan ? -Igen, de sietnünk kell .Gyere kislány ! Azzal elmenekültünk.
3. Fejezet: Telnek a napok…
A többi napon Még Inuyasha is velünk tartott. Teltek a napok…..Elértünk a kislány nagybácsikájának a házához Bekopogtunk az ajtón. Egy férfi kis is nyitotta. -Nagybácsikám !kiáltotta a lány boldogan. -Köszönöm ,hogy idehoztátok. Hallottam ,hogy mi történt a faluban. -Reméljük itt nagyobb bisztonságba leszel kislány. Mondtam az úgynevezett Nagybácsinak. -Köszönöm a segítséget néni ! Szólt a lány. -Á semmiség volt. Mondtam nekik. Azzal elindultam újra mostmár ,Inuyashával ……..
|