Miután a rejtélyes megbízóm felszívódott, elindultam hát észak fele,
kevesebb, mint fél nap alatt eljutottam a hegyekhez. A hegyen több
kisebb-nagyobb barlangot is láttam csak az kérdés melyikben bújt el a
Sagenta. Minden barlangot, sőt az egész hegyet körülvette egy sötét fekete
felleg mely bajjóslóan keringett körülötte. Elbújtam az egyik fa tövében és
vártam, hátha történik valami.
Ki tudja hány démon él még itt, nem fogok minden egyes barlangba bemenni és
mészárlást rendezni. Ha tényleg olyan veszélyes, és megérzi, ha zsákmány
van, közelébe akkor magától is előjön, nem fogok itt egy hatalmas
démonirtást rendezni, nekem csak Sagenta kell. Gondoltam, miközben még
mindig a hegyet figyeltem. Hamarosan, ahogyan megjósoltam, Sagenta kilépett
az egyik barlangból mérgesen kémlelte a környéket, de prédát sehol se
talált.
-       Ez bolond úgy tűnik nem lát el idáig, csak jelenlétem érzi. Mondtam
halkan. Sagenta haragjában mindenfelé köveket kezdett hajigálni, és még a
föld is megrepedt alatta.
-       Itt az idő. Kiléptem hát az eddig jó kis rejtekhelyként szolgált fa mögül
és megálltam a démonnal szemben.
-       Hát ott vagy te kis nyomorult! A sötét felleg, ami eddig a hegyet vette
körül, most hirtelen a démon körül cikázott és egy kis idő múlva már
teljesen eltakarta őt. Ebből a ködből ezután tucatnyi szikla repült ki
egyenesen felém. Előhúztam a kardom és a fénysebességgel közeledő sziklák
felé suhintottam egyet
-       Láthatatlan szél! Kiáltottam, és a sziklák egytől egyig visszarepültek a
démon fele, pontosabban pár belecsapódott a hegybe, vagy egy éppen akkor
előbújó démont eltaláltak. Hamarosan a ködből újabb sziklák repültek felém,
mire megismételtem a kardommal a suhintást és a sziklák most mind
szétporladtak a levegőben.
-        Ennél jobbat nem tudsz Sagenta? Ha nem, akkor egy pillanat alatt végzek
veled, még levegőt venni se lesz időd.
-       Mint mondtál te kis féreg? Hé, ti világ lustái jöjjetek ide most azonnal!
Gyerünk! ordított a démon, mire több száz gyengébbnek tűnő szörny özönlött
le a hegyről. Sagenta körül a füst eltűnt, ő pedig intett a katonáinak hogy
támadjanak. Eközben én a földbe szúrtam az Excalibur-t (a kardomat) majd
becsuktam a szemem és mormolni kezdtem valamit minek a hatására az
Excalibur egyre jobban fényleni kezdett később már vakító volt és alattam a
földön egy mágikus kör jelent meg. És én csak folytattam és folytattam és a
végén a kör is egy pillanatra világítani kezdett. Ezután megfogtam a
kardom-felugrottam a levegőbe a kardommal a levegőbe leírtam egy kört, majd
azt a kezemet, amibe fogtam a kardot hátrahúztam a másikkal pedig az előbb
leírt kör közepébe ütettem és hirtelen villámok törtek elő onnan, amik vagy
egy démont vagy földet találták el. A környéken hatalmas lángok csaptak fel
semelyik se úszta meg élve, leszámítva Sagentát mintha immúnis lenne a
tűzre. A lángoktól viszont nem láttam semmit, kerestem a démont, de nem
láttam.
Lehet, hogy meghalt? Gondoltam, de nem sokkal ezután egy hatalmas szikla
repült felém, el is talált és legközelebb lévő fába belecsapódtam. Nem is
telt bele egy két másodpercbe Sagenta újabb sziklákat hajított felém, nem
vártam meg, amíg a sziklák szétlapítanak elugrottam onnan, így a sziklák
belecsapódtak a földbe. A lángok kezdtek visszahúzódni, hamarosan el is
tűntek teljesen.
-       Látom sértetlenül megúsztad, de még mindig csak arra vagy képes, hogy
sziklákat hajigálj!
-       Minden, minden szolgám odaveszett. Ezt sosem fogom megbocsátani neked!
Darabokra szedlek te!!! A föld az egész környéken megrepedezett és a
törésekből bugyogó láva tört fel, ami szépen lassan kezdte elönteni ez a
helyet. A fák a növények ahogy a láva elérte őket rögtön elégtek ,vagy
felgyulladtak,én nem tehettem mást ,mint hogy meneküljek. Ugráltam
szikláról sziklára egyre feljebb és feljebb a hegyen, de a dolgot
megnehezítette, hogy Sagenta továbbra is sziklákat dobált felém. Amikor
elértem egy olyan magasságot ahova láva már nem tudott eljutni megálltam
megfordultam majd suhintottam egyet a kardommal.
-       Láthatatlan szél! Kiáltottam és sziklákat a szél szétszabdalta és a
maradványaik a lávában landoltak.
-       Mond, csak még mindig nem unod? Vagy szikladobáláson kívül mást nem
tudsz? Oh elnézést meg tudod repeszteni a földet gratulálok. De látom, te
nem tudod mi az igazi erő, de ne aggódj, majd én megmutatom! Mondtam olyan
hangosan, hogy még a porrá égett démonok is hallották a túlvilágon.
-       Te is csak addig vagy ilyen erős, amíg nálad a kardod! Fogadjunk, hogy
kard nélkül semmire se mész. kiáltatta vissza gúnyosan a démon.
-       Semmire. Azt csak hiszed. Akkor figyelj. Beleszúrtam a kardom a sziklába,
majd megint mormolni kezdtem valamit, amitől a lábam lassan elemelkedett a
földről és odarepültem Sagentához. Ott lebegtem a démon előtt, mire ő
megint sziklákat hajított felém.
-       Már kezdesz nagyon az idegeimre menni a szikláiddal. Egyszerűen feljebb
repültem így sziklák nem találtak el, de Sagenta folytatta tovább a
hajigálást, én, meg mint aki végtelenül unja az egészet ásítottam egy
nagyot. Persze a démon azt hatalmas sértésnek fogta fölt és egyre idegesebb
lett és még gyorsabban még több követ hajigált felém. Kinyújtottam előre az
egyik kezem mire belőle orkán erejű szél jött ki és köveket belesöpörte a
lávába. Ezt megismételtem újra, de most már Sagenta volt a célpont .  A
démon mindennel próbálkozott sziklából falat emelt,a testét is bevonta
kövekkel és persze továbbra is hajigált pár sziklát, de mind hiába . A szél
ezeket mind szétszabdalta, a démon pedig egyenesen a lávába zuhant . Azt
hittem vége, odarepültem a láva fölé ,körülnéztem és nem láttam semmit és
senkit, de nem sokkal ezután valaki megfogta az egyik lábam és húzott
lefele .
-       Te hogyhogy életben vagy? néztem a már szinte teljesen szétégett testű
lényre. majd próbáltam elrepülni onnan. Elrepültem vele egészen a
legközelebbi a szikláig, ami kiállt a lávából. A démon megpróbálta a
sziklát összetörni, hogy én is és ő is a lávába zuhanjak. Csak néztem az
erőlködő démont. Annyi ereje se maradt, hogy egy kavicsot felém hajítson,
ahhoz meg végképp nem maradt már ereje, hogy egy akkora sziklát szétzúzzon.
Gondoltam, majd felemeltem a kezem és a kardom nyomban odarepült, megfogtam
majd készültem a végső csapásra.
-       Ne kérlek! Kegyelmezz! Én, én nem akarok így meghalni, úgy, mint egy ezek
az egyszerű szolgák. Én nem vagyok olyan, mint ők, én nem ilyen halált
érdemlek!
-       Véged! Mondtam majd levágtam a fejét. Ezután Elrepültem egy olyan
területhez, amit a láva már nem ért el majd megjegyeztem.
-       Nem érdemelsz hősies, méltó halált, a vesztes fél ne könyörögjön. a te
nagy hibád Sagenta, hogy annak ellenére, hogy ilyen gyenge féreg vagy,
ennyire fenn hordod az orrod és felsőbbrendűnek érzed magad mindenkinél, de
most már nem mérgezed itt a levegőt.
Visszaindultam a megbeszélt helyre, és amikor találkoztam a megbízómmal
átnyújtottam neki a fejet és ezt mondtam:
- Kicsit szénné égett remélem nem baj .