Mivel már beköszöntött az este, tehát úgy döntöttem, hogy akár el is indulhatok. Káin egyik ajándékát kihasználva gyorsan odaértem Sagenta barlangjához. Meg is láttam az auráját, ahogyan az üregében gubasztott. Lágy hangon odaszóltam neki:-Gyere ki drágám hadd lássalak...-a szörnyeteg  meglepődve nyitotta ki szemeit, ilyen szépen senki sem beszélt még hozzá. Ez biztosan nem lehet sem ellenség sem étel gondolta a buta démon. Kimászott az üregéből és a földre rogyott az előtt a mennyei lény előtt, hogy megsimogathassa.
Vykos ajkai mosolyra fakadtak. Már teljesen magába bolondította a teremtményt. Lassan el is kezdte simogatni és közben ezt duruzsolta a ronda nőszerű démon fülébe, aki már teljesen meg volt róla győződve, hogy Vykos az anyja:-Pihenj csak én kis drágám, most hogy visszajöttem már nem lesz semmi baj...-és tovább simogatta a lény fejét.-Oh, anya én annyira magányos voltam amikor elhagytál, csak az mentett meg, hogy néhány farkas-szellem örökbe fogadott. De annyira mérges voltam rájuk, amikor hozzá akartam menni a  fiatal vezetőjükhöz, de ő azt mondta, hogy már szeret egy halandó lányt és kinevetett, aztán a többiek vele nevettek. Ezért könnyeimmel küszködve elfutottam előlük, be a hegyekbe és annyi gonoszságot követtem el: minden farkast aki a hegyekbe tévedt, idecsaltam, aztán megettem őket. Hogyan válthatnám meg magamat,anya?-kérdezte a teljesen gyerekként viselkedő szörnyeteg.-Én tudom drágám mit kell tenned...Halj meg!-Vykos finom vonásai ördögi vigyorba torzultak. Mutatóujja egyetlen hosszú csonttüskévé vált, ami mélyen befúródott a becsapott Sagenta fejébe, aki most rájött, hogy ez a szörnyeteg nem az anyja. Megpróbált felemelkedni, hogy lecsapjon Vykosra, de a végtagjai elnehezedtek, szemeire vörös fátyol borult és beledőlt Vykos ölébe. És ott meghalt.
Vykos tovább simogatta szeretettel a halott Sagenta fejét.-Milyen tragikus...és milyen szánalmas...- felkelt a földről és egyetlen gyors mozdulattal leválasztotta Sagenta fejét. Lassan visszaindult oda, ahol találkozik a megbízójával.