Tina Harley és Hamono megoldása

Hamono  2008.02.15. 18:09

Megint egyedül maradtam a kunyhóban. Éreztem,hogy az alak nem volt túl őszinte, aggasztotta valami.

" Mintha tudta volna ki vagyok... áhh ez badarság!" ráztam meg a fejem. Egy nagy sóhajtással kísérve felálltam és kisétáltam a kunyhóbol. Már a naplenyugvóban volt, de előtte jól belesütött a szemembe.Én pedig eszelős módjára hagytam, még pár percig vadul égette a szemet, majd mikor éles fájdalmak szúrtak elkiáltottam magam.

- A fenébe! - sziszegtem . Félre siettem egy fa hűvös árnyékába és leguggoltam. A fájdalom csökkent valamennyivel,de nem tűnt el. Csak egy valaki tudott most nekem segíteni:

- Lyela! Tudom,hogy itt vagy gyere elő! - mondtam egyenesen bele a szélbe. Nem láttam,de megéreztem,valaki más jelenlétét is. - Na végre, azt hittem nem vagy hajlandó megmutatni magad! - egy halk sikolyt hallottam és Lyela hozzám sietett.

- Tina a szemed! Csupa vér! Megint játszod a hősnőt és nem figylesz magadra! Ezt az egész megbízást pedig hagynod kéne ott ahol van, gyakorolj inkább a mi időnkben! - felmordultam a lányra.

- Lyela, kérlek ,hagyd ezt! Ami időnkben, már csak nem a kiírtottam az egész démon állományt, már csak a Középkori Japánban találok egy normális démont és nem azért hívtalak ,hogy siránkozz ,ha nem ,hogy segíts eljutnom a hegyhez!- éreztem ,hogy legszívesebben megragadna és vissza cibálna a saját időnkbe, de az érveléseim úgy látszik meggyőzték és halványan bólintott. De azért keserűen hozzá tette:

- Addig fogod ezt csinálni míg bele nem pusztulsz!

-Hát- vakargattam meg a tarkómat. - az még odébb van, na de azt hiszem a szemem kezd helyre állni, 10 perc múlva indulhatunk! - erre drága barátom alaposan felkapta a vizet.

- Eszelős , nagyképű kriptatöltelék! - szám szegletében egy kis mosoly húzódott.

- Köszönöm bókot mindjárt elpirulok, te anyáskodó , makacs szél utánzat! Na gyerünk végre! - morogtam és felkeltem, tettem egy próbálkozást és kinyitottam a szemem, egészen helyre jött. Lyela unottan megragadta a kezemet és lágy fuvallatként elvitt a hegyhez.

Hatalmas becsapódás közepette landoltam széllánykának köszönhetően.

- Hogy csapna beléd a villám! -kiáltottam felé és körül néztem a terepen. Szikla, szikla és szikla. Itt-ott egy két kiszáradt és megrágott fa. Az ég szürke volt és eső készülődött.Lazán csípőre vágtam a kezem , most mi legyen, a szörnyecske sehol.Még kiszagolni sem tudtam, a csípős szag eltakar minden mást. Lyela mellém libegett. Láthatóan ideges volt és feszült.

- Te érzel valamit?- érdeklődtem tőle.Válaszul csak bamba fej csóválást kaptam. - Na jó , van egy tervem, de nem igen fogod helyeslni, de bízol bennem, nem igaz? - kérdeztem és ártatlan mosolyt eröltettem magamra. Szelecske csak forgatta a szemeit.

-Nálad nincs megbízhatatlanabb a földkerekén! - nem szóltam semmit. - Akkor hát csináld!- dünnyögte. Előkaptam késem és szépen felhasogattam a karomat, hagytam a vér szaga jó messzire terjengjen. Mikor a csípős szag jó messzire elszállt ( Lyela is besegített) hanyatt vágódtam és hullának tettem magam arcal a föld felé. Lyela  kuncogoása törte meg a pár perces csendet:

- Bocsáss meg ,hogy megzavarlak , de meg kell említenem ,hogy a hullaság piszkosul jól áll neked! - röhögcsált, s én gondolatban hozzávágtam egy kést, s ez segített megnyugodni,s egy kis mosolyt csalt az arcomra. A démonkánk nagyon nehezen akakrt előkerülni, már majd nem feladtam , mikor gally recsegés hallatszott az egyik közeli bokroból és borzasztó rothadt hús szaga áradt. Áh, milyen rothadt hús? Mintha a démonkánk egy pöce gödörben dagonyászott volna , ami tele lett volna 500 évtől 1 napos hullákkal. ' Jól van ,gyere csak te dög!'-gondoltam. Kimászott a borkolból és camoggó léptekkel a csalihoz ( ergó hozzám) közeledett. A szag már olyan szinten elviselhetetlen volt! De már nagyon közel volt, alaposan megszaglászott,hogy valóban kipurcantam -e? Úgy látszik az előadásom meggyőzte mert épp készült belém mártani a fogát( ó istenem , ezért az én világomban oscar díjat kapnék!) . Mikor már pattanásig feszült Lyela idegzete, gyorsan megpördültem, előkaptam egy tőrt  a lábamra rögzített tartóból és egyenesen a szemébe szúrtam. Ordítva hányta -vetette magát, amíg én szépen arrébb ugrottam.Mikor megfordultam,hogy szembe nézzek vele, hát egy erős koppanást lehetett hallani, az állam volt. A szörnyecske megragadta a tőrömet és kihúzta magán, de úgy hogy egy hang se hagyta el csúf fűrész fogakkal tarkított száját. Aztán , a szeme csak úgy vissza nőtt neki, de nem is 1, ha nem 2!!!

- Na jó, így már mégis csak szórakoztatü lessz! - egyébként a démonúnk 4 lábon sétafikált,  karmai borotva élesek voltak ,nagyok és feketék. - Hát az már biztos, hogy életedben ne, voltál manikűrösnél! - neki ugrottam és egy hatalmasat rúgtam egyensen a képébe! Amekkorát rúgtam, akkorát reccsent is.Eltörtem az álkapcsát, itt is visított egy sort, de aztán addig mozgatta míg az vissza ált és azon a helyen a fogainak mérete meg kétszereződött, de úgy ,hogy belefúródott a saját szájába, látszólag nem  érdekelte. Dühöngve nekem támadt, én reflexből kirántottam a kardom és vízszintesen abba harapott bele, nem engedte el! Lyelától vártam segítséget, de szelecske egy fán csücsült és meresztette a szemeit, arra vártam,hogy megkérdezi nincs-e valakinél popcorn? Hirtelen nem húztam, ha nem tolni kezdtem a kardom egynesen a szájánkeresztül, minden erőmet belekellett adnom, az újfogai elég acélosak voltak, de pár neki lendülés után sikerült vízszintesen lehasítanom a fejét! Durva látvány volt, de tetszett, hiába visszataszító és undorító, jól esett nézni! Aztán, egy pillanat alatt, hirtelen, villámcsapásként elszállt minden erőm, minden! Sötétedni kezdett, zúgott a fülem, térdre rogytam. Lyle végre letolta magát mellém és aggódóan rám nézett.

- Vé...vér! - nyökögtem, eszembe jutott, a múltba jövetelem óta nem ittam emberi vért, démon, vagy szellem vére nem jó, csak kevés ideig tart életben, s íme itt van a következménye,hogy kihagytam a havi vérszívást. - Kéne egy kis emberi vér! - Lyela nagyot horkantott, majd a fejével a démon felé bökött ő nem jó, épp háttal állt neki, s mikor meglátta az énelképett arcomat, tudta ,hogy ő igazán nem lessz jó! Erőtlenül feltápászkodtam ,s kardomat magam elé tartottam, ugyanis ami házikedvencünk 2 méteresre nőtt, hatalmas vörös szemekkel és ökülnyi nagyságú fogakkal.

- Na jó, ez már nem vicces! - mormogtam. - Valami ötlet, - sóhajtottam Lyela felé. Erősen elgondolkodott.

- hadd gondolkozzam! - a szörny nekem támadt, s én védtem, támadt védtem, támadt védtem és ez így ment egy darabig.

- LYELA  AZ  ISTENÉRT!!! - ordítottam, miközben egy súlyos mancs elöl hajoltam el. Hirtelen a fejéhez csapott.

- A vér... EZ  AZ!!! TINA  SZÍVD KI AZ ÖSSZES VÉRÉT! - nahát mondhatnám felfordult a gyomrom, s közben elkellett ugronom egy harapás elöl.

- KIZÁRT! ENNEK OLYAN ROSSZ LEHET AZ ÍZE....

- NE SIRÁNKOZZ !! GYERÜNK! - egy sort káromkodva eldobtam a kardom, megragadtam a szörny nyakát és lehúztam a földfelé, nagyon ficánkolt,de sikerült bele mélyesztenem a fogam. Éreztem,ahogy a vér kiserken és leaszalad a torkomon. ' Bláá, borzalmas!'  de nem hagytam ,hogy egy cepp is benne maradjon, ahogy egyre többet szívtam fokozatosan csökkent az ereje, majd elernyedt  a teste.

Felálltam és kiköptem ami még a számban maradt.

- halleluja vége van! -sóhajtottam. - Az öregneek volt gógyija, tudta ,hogy vámpír vagyok, ideges volt és gyorsan távozott, csak úgy tudtam megölni,hogy kiszívtam minden vérét, erre csak egy vámpír képes!

- Nagyszerű, halaszthatnánk az igazságon való merengést és indulhatnánk?????? - felkaptam  a földről a lehasított fél fejet.

- ja, menjünk!

Egy nappal később, a sötét erdőben a megbízom egyedül sétafikált. Én egy öreg fának támaszkodva vártam, szelecske pedig az egyik ágon. A pasas megérkezett, de az árnyéktól nem láthatott engem.

- Ki...ki maga? - közelebb léptem. Szemei kitágultak és idegesen körbe nézett. - Maga mit keres itt, csak pár nap múlva kellett volna visszaérnie...- gyanúsan a kezemben lévő zsákra sandított. - az az amire gondolok? - bólintottam.- Jól van ,akkor ez a magáé! - nekem pedig egy csörgő kis erszénykét nyújtott. Elvettem. - Akkor gondolom nincs már dolgunk egymással, ég önnel !- biccentettem és megfordultam, mikor hirtelen eszembe jutott valami. Az ötlet frissítő volt. Fülig szaladt a mosolyom, minek következtében kivillantak éles vámpír fogaim, szemeimben vörös és éhes fény gyúlt. Államat vakargatva végig néztem rajta...Lyela nagyot sóhajtott.

- Jaj , már megint kezdi...

-Mondja csak - kezdtem még mindig fülig érő mosollyal. - milyen a vércsoportja?