Rendben van-gondoltam magamban - most azonnal elindulok, elvégre ez az első küldetésem, megadom a módjátâ026
Egy kis szorongással a szívemben elindultam az északi hegyek felé. Hamar odaértem, nem is számítottam rá,hogy ilyen korán odaérek,ezért úgy gondoltam,hogy eszek egy keveset a magammal hozott elemózsiából. De nem felejtettem el a megbízóm szavait: â01D Ne féljen, fel fogja ismerni, mivel várhatóan egyből magára támad majd zsákmányt sejtve.â01D Tehát fél szememmel â01Efigyeltemâ01D a tájt. És jól is tettem, mert amikor éppen beleharaptam volna a szendvicsembe váratlanul ott landolt mellettem egy kis kőâ026 felnéztem és akkor már kész hegyomlás következettâ026 Eldobtam az ennivalót, és a táskámat, és gyorsan felugrottam. Csak a gyorsaságomnak köszönhettem, hogy nem lapított agyon a hatalmas kőtömeg. És akkor megláttam azt a nőtâ026 Szürke hajú magas nő volt és valóban nem volt valami szép arcú: egy ráncos arcú, kidülledt szemű kis csúfság volt, de mégis volt benne valami félelemkeltő. Arcán gúnyos mosoly húzódott végig, és leigázó szemekkel nézett rám. Én meg kölcsönös utálattal szemléltem őt. Na elég â013gondoltam-mit képzel ez? Csak az időt fecsérelemâ026 Már lódítottam volna a Shurikent , amikor egyszerűen eltűntâ026 Hol van?- majd egy rúgást éreztem a hátamonâ026- majdnem elterültem,de sikerült még idejében felállnom. Megfordultamâ026 a hátam mögött volt és kacagott. Micsoda ellenszenves nőszemély! Kihasználtam az alkalmat, és meglódítottam a Shurikentâ026 Ő meg csak egyszerűen egy sziklát emelt maga eléâ026Kivédte a támadást. De én fel voltam fegyverkezveâ026 ott volt rajtam a Kakuteâ026 észrevehetetlen,ezért is a kedvenc fegyveremâ026(Ez egy gyűrű,amin hegyes acéltüskék vannak) ezért úgy nézett ki mintha egy egyszerű gyűrű lett volna, ám veszélyes fegyver volt, amivel könnyen lehetett sebeket ejteni. Amikor a szikla mögül megláttam az arcát felugrottam, és elhúztam a vállam mellet. Úgy csináltam mintha meg akartam volna ütni, de e helyett beleeresztettem a gyűrűmet,és a tüskék belenyomódtak a bőrébe. Sagenta fájdalmasan felkiáltott és egy sziklát repített felém, de én kitértem előle és jól képen vágtam a Tomfával.( Két darab kb. 50 cm-es keményfa, markolattal ellátva. Főleg körkörös ütésekre, csapásokra használjuk. A bot két végével üthetünk, szúrhatunk, a markolatot használhatjuk kampónak.) Erre ő elterült a földön, én meg belefújtam a Fukiya-ba (fúvócső) és halálos méreggel teli dárda eltalálta Sagenta-t. Rögtön belehalt... Eltemettem őt,de előtte bizonyítéknak levágtam egy hajfonatát,és elvettem a nyakláncot amit a nyakában hordott. A harmadik napot ott töltöttem egy elhagyatott kunyhóban, majd visszatértem pont az ötödik napra,de az a megbízó még most se volt ottâ026 Jaj, komolyan mondom kikészülök ettől az embertől!â026 Még mennyit várjak rá?!