Másnap hajnalban, miután megkaptam a megbízást,elindultam az
északi hegyek felé. A levegő csak úgy perzselt körülöttem.Nem volt
bennem félelem. Sango,a gazdám mindig azt tanította nekem,hogy
küzdjünk a szellemek,démonok ellen. Egész életemben megvédtem az
embereket és ezt most sem akartam másképp tenni.Mire odaértem,
kora este volt,de az elrejtőző táj ellenére tudtam,valaki figyel. Minden
idegszálammal öszpontosítottam arra a lényre,aki a sziklákon állt.És
akkor megtörtént...rám akarta vetni magát,de én hárítottam a
támadást és ellencsapást indítottam ellene. Megvártam azt a
másodpercet,mikor már csak egy miliméter választott el tőle és
testemet egy lángoló vulkánná alakítottam. Sagenta tudta,nem
küzdhet elenem közelharcban,ezért sziklazuhatagot indított felém. Nem
tudtam mind kikerülni,a bal első mancsomon zúzódás nyomai
látszódtak. Ekkor éreztem, ki kell próbálnom a már rég elfeledettnek
hitt, Midorikotól tanult technikámat.Szemeim pengeként villantak és
követték Sagenta minden mozdulatát. Karmaim és fogaim nőni
kezdtek,testem körül lángörvény keletkezett. Tudtam,hogy nem
pazarolhatom rá egész energiámat,ezért csak fél támadást vetettem
be ellene.Lángörvényem telibe találta a nőt,mely felperzselte egész
testét,csak egyetlen ruhadarab és hajszál maradt belőle.Viszaindultam
és vártam a megbeszélt helyen a megbízót a kért,bár kissé
megperzselt bizonyítékkal. Még maradt pár napom,hogy kissé
kipihenjem magam. Itt az ötödik nap.....már megint késik.