Shinkei megoldása
Shinkei 2007.04.24. 16:04
Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik :)
Kitsune!!! XD Imádom őket!
Körbejárom a viskót, gondolom talán a másik irányba ment, de nem, sehol sincs a fickó. Megrántom a vállam és elindulok az északi hegyek felé. Már fél órája gyalogolok mikor eszembejut hogy oda is teleportálhatnék, de gondolom magamban talán látok út közben valami érdekeset ezért folytatom a gyaloglást. Mikor odaérek a hegyekhez kifújom magam
- Huh tényleg 1 napi járóföld volt....
Egy kulacsot veszek elő amiben bor van.
- Na ez majd észhez térit. - gondolom magamban. Amint elveszem számtól a kulacsot, még be se tudtam zárni, egy hatalmas kő zuhan rám, vagyis csak majdnem mert időben elugrok. Felnézek hogy megtudjam honnan jött. Egy nőt látok a magasban kövekkel körülvéve. Úgy néz ki ahogyan a megbízóm mondta, de az arcát nem látom csak a száját ami gonosz mosolyra húzódik. Ujjaimat ropogtatom, kész vagyok támadni. A köveket és sziklákat rám irányítja de a körülöttem lévő füst, amit épp előtte csináltam, elégeti őket amint a közelembe érnek. Nem tűnik nagy ellenfélnek ezért nem macerálok sokat vele. Egyenesen a torkának ugrok, egy darabig küzd aztán sikerül leszúrnom, majd levágom a fejét bizonyítékként és egy zsákba teszem. Fintorogva a hátamra csapom és elindulok vele visszafelé. Besötétedik mire kiérek a hegyek közül. Eléggé elfáradtam ezért úgy döntök lefekszek aludni. A zsák száját gondosan bekötözöm és tűzet gyújtok majd elnyúlok a meleg lángok mellett a füvön. Motoszkálásra ébredek, éppen hajnalodik. Felemelem a fejem és meglátom hogy a zsák oldalán egy hatalmas lyuk tátong. Dühösen és döbbenten pattanok fel az már csak pislákoló tűz mellől és felkapom a zsákot, megszaglászom. Érzem rajta a fej tolvaj szagát és elkezdem keresni a nyomokat. Szagot fogok és követni kezdem földön csúszó kopóként. Egyszercsak apró mancsokat látok magam előtt. Felnézek és egy kis róka áll előttem a fejjel a szájában. Rámordulok de az csak furcsán néz rám, és én is kicsit nevetségesnek érzem a helyzetet hogy egy rókára morgok. Felállok és elkezdem cibálni a fejet a hajánál fogva de a kis nyavalyás nem engedi el, csak visszamorog. Egy erős rántással kitépem az apró fogai körül és az elfut, igaz egy jó nagy csomót kitépett a hajból. Nem érdekel nagyon csak nevetek ezen az egészen. Visszamegyek a táborhelyemre és befoltozom a zsákot aztán megint beleteszem a fejet. Már csak egy nap van addig hogy eljöjjön az újabb találkozás napja a megbízómmal. Ezért elindulok a kunyhó felé majd mikor odaérek undorodva ledobom az egyik sarokba a zsákban lévő fejet. Iszonyatos bűzt áraszt az oszlásnak indult testrész. „Még fél nap van a megbeszélt időpontig.”- sóhajtok fel unottan - Már mikor teljesen elunom magam egy szikla töri be a viskó egyik falát. Ijedten ugrok fel és felkapom a zsákot is és azzal együtt kiszaladok a kunyhóból. Dühösen dobom le egy fa tövébe és villantom meg karmaimat, a támadót keresve. Nem látok senkit a közelben de ekkor egy szürkés bőrű csontos ujjú kéz kocogtatja meg a vállam. Hirtelen megfordulok és a lefejezett démon áll előttem, köpni-nyelni nem tudok a meglepettségtől. Ekkor egy hang megszólal – A fejemet akarom... – úgy érzem magam mintha egy rossz horror filmben lennék. Fintorodva csapok oda a fejnélkülinek, aki össze visszakapálódzik, szinte már röhögnék ha közben nem vagdosna össze az éles kőkezeivel. Szánalmas és röhejes a helyzet, micsoda napok ezek. Nehéz a közelébe jutni mert mindenfelé éles szikladarabokat szór. Erőt veszek magamon és nekiugrok. Közelharcot kezdünk majd végül darabokra szaggatom egy váratlan pillanatban. Elégetem a maradványait hogy meggyőződjek abban hogy már nem tér vissza.
|