Türelmetlenül dobolsz ujjaiddal az asztalon. Leendő megbízód három órával ezelőttre beszélte meg a találkozót. A kicsiny faház, amelyben várakozol, InuYasha erdejének egy eldugott zugában helyezkedik el, távol mindentől és mindenkitől.  „Vajon mire ez a nagy óvatosság?” – gondolod egyre bosszúsabban. – „Miért egy ilyen helyen akart találkozni velem? Ha pár percen belül nem lesz itt, teszek az egész ügyre, és elmegyek!”  Mintegy varázsütésre ekkor az ajtó kitárul. Odakapod a tekinteted és végigméred a belépő alacsony alakot. A férfi eléggé terebélyes széltében, barna haja a kopaszodás miatt csak foltokban fedi fejét. Egy hosszú kimonót visel, derekán lazán megkötve és egy bőr szandált. Arca kissé elgyötört, talán a sietség miatt fáradt ki és vadul zihál. -         Elnézést a késésért, de sürgős elintéznivalóm támadt – próbál mentegetőzni több-kevesebb sikerrel. -         Igazán? – méred fel, miközben felvonod a szemöldököd. – Fontosabb az ügyünknél? -         Nem, nem, dehogy!  Ekkor mintegy álomból ébredve összerezzen, és zavartan kémleli a helységet. -         Netán keres valamit? Vagy valakit? – kérdezed. -         Csupán megnéztem, hogy egyedül vagyunk-e – hangzik a válasz. -         Ezt én is megmondhattam volna. Bár ha lenne itt valaki, legalább lett volna beszélgetőpartnerem a várakozással eltelt három órára – feleled gúnyosan. -         Akkor térjünk is a tárgyra. Gondolom sejti, hogy munkája célja egy démon likvidálása lenne. -         Valahogy rájöttem. -         A bestia neve Sagenta. Hetek óta rettegésben tartja a falumat. -         A faluját? Miért nem ott találkoztunk? -         Mert én így döntöttem – jól kihangsúlyozza az én szót. -         Hol találom meg, és hogy ismerek rá? – kérdezed ellenszenvesen. -         Az északi hegyekben bújik meg, nem messze innen, alig egynapnyi járóföldre. Ne féljen, fel fogja ismerni, mivel várhatóan egyből magára támad majd zsákmányt sejtve. -         Várhatóan? – ráncolod a homlokod. -         Igen, másképp nehezen találna rá. -         Mennyi lenne a fizetségem? -         Azt hiszem, 500 arany reális ár – ez inkább parancsnak hangzik, mint ajánlatnak. -         Rendben, elfogadom. Milyen képességei vannak ennek a Sagentának? -         Nos, úgy tűnik, hogy uralja a sziklákat. Képes parancsolni a köveknek, ezért húzza meg magát a hegyekben. Eddig még csak egy alakban jelent meg előttünk, egy hosszú, szikla-szürke hajú, remek alkatú, ámbár rendkívül ocsmány arcú nőként. Maximum öt nap áll rendelkezésére a feladat végrehajtására. Az ötödik nap estéjén itt fogom várni a fizetségével. És hozzon valami bizonyítékot, hogy legyőzte a szörnyet! Ha elbukik, az nem az én felelőssége.Ha most megbocsát, mennem kell. A mihamarabbi viszontlátásra!  Azzal feláll, és nehézkes léptekkel az ajtó felé indul. Még egyszer körbenéz a szobán, majd kilép a házból és becsukja az ajtót. Gyorsan utána sietsz, de mire a szabadba érsz, csak a közeli fákat látod. Rejtélyes, név nélküli megbízódat mintha a föld nyelte volna el.        Elindultam megkeresni ezt a bizonyos Sagenta-t. Semmi kedvem nem volt hozzá, de nincs más választásom, valamiből meg kell élnem. Szóval az északi hegyekben... Arra van Kouga farkasfalkája, nem?- tettem fel magamnak a kérdést. Ha szerencsém van, akkor nem találkozok velük. Nem kifejezetten bírom Kougát, ugyanis egyfolytában hajt Kagoméra, és Inuyasha pedig... Inuyasha pedig Inuyasha, ezért soha nem fogja bevallani Kagoménak, hogy mennyire zavarja őt ez.

Miközben ilyeneken gondolkoztam, arra eszméltem, hogy kicsit hűvösebb van, mint eddig. Azán rájöttem, hogy olyan gyorsan haladtam, hogy máris az északi hegyek oldalán áll. - Azt hiszem, hogy ma itt verek tábort- mondtam csak úgy magamnak. Aztán mégis arrébb vonultam, mert balkéz felé láttam egy bemélyedést, ahol meghúzhatnám magam. Tüzet nem gyújthattam, mert akkor vagy Sagenta veszi észre a füstöt, vagy Kouga. Úgyhogy csak bedőltem abba a lyukba, és felszínes álomba szenderültem.   Másnap reggel verőfényes napra ébredtem. De még mindig nem volt túl meleg.  - Na, indulj te lustaság - hallottam saját hangomat. És tényleg elindultam. Hamar felértem a csúcsra, és sok sok hegyet láttam. - Nos, sok a szikla-szürke. Tekintve, hogy a hegyekben vagyok, de egyiknek sincs arca. Egyelőre. Mentem tovább, vártam, hogy Sagenta előbukkanjon. Gondolatban elkezdtem gyűjteni a varázsigéket amiket ismerek és bevethetők egy szikla szörny ellen. 3-at találtam, ebből 2 védekezésre szolgál. De mindhárom varázslat elég ritka, és erős hatású. Nem siettem el a dolgot, hisz volt még 3 napom. Annyi idő alatt tán csak sikerül elbánni egy ilyen szörnyikével... A szélirány megváltozott, a hátamon a szőr pedig felállt. Valami azt súgta, hogy Sagenta közeledik valamelyik irányból. És valóban, ahogy jobbra fordultam megláttam az arcát. (Nem szeretem a jobb kéz felől eső dolgokat, mert rosszak a tapasztalataim a jobb oldalamról. De ez most mindegy.)  - Nem is vagy annyira csúnya, mint amilyennek mondanak. Ennek ellenére meg kell, hogy öljelek. De előtte egyetlen kérdés: miért terrorizáltad a falusiakat?  - Mert szeretm a káoszt és a rombolást - jött a rekedtes hangú válasz Sagenta-tól. Hirtelen felém irányított egy hatalmas sziklát.  - Circle Save! - kiáltottam, mire egy nagyon erős védőpajzs jelent meg körülöttem. Elhárította a követ, és még mindig ott volt körülöttem.  - Ennyi telik tőled, a hirhedt Sagenta-tól??? - kérdeztem gúnyosan.  - Ez még csak a kezdet. Még bele se melegettem igazán!!!  - Örülök neki, hisz akkor csakugyan megéred az 500 aranyat!- Miközben vitatkoztunk elvégeztem egy apró, ám igen lényeges ráolvasást.   - Super Strong Pike Volley!!!!!!! - kiáltottam a ráolvasás utolsó sora gyanánt. A semmiből előtermett dárda zápor átszurkálta Sagenta testét, hála a ráolvasásnak. Ugyanis ha simán csak a varázslatot mondom, akkor nem sikerülhetett volna átlyukasztani. Sagenta nyakán is átfúródott néhány dárda, így a fejét már simán le tudtam vágni a kardommal.Lehulló fejét elkaptam, és mivel ezt akartam elvinni bizonyítékként, nem engedtem, hogy a testtel együtt elporladjon.  - Corrode non - ezzel a varázslattal sikerült megakadályoznom, hogy a kezemben tartott fej szétessen. Mivel a levegőben harcoltunk, leereszkedtem a földre, és észre vettem, hogy máris késő este van.  - Nyilván Sagenta átrakott minket egy másik síkba, ahol lassabban telt az idő. Flickerny!- mondtam, mire Sagenta feje felemelkedett, és utánam úszott.  Rossz érzés kerített hatalmába, ezért igencsak gyorsra fogtam a lépteimet. Rakományom igencsak lemaradt mögöttem, de tudtam, hogy arra tart amerre én. Odaérve a találkozás színhelyére láttam amint megbízóm épp elindul vissza a falujába.  - Uram, várjon!!! - kiáltottam utána. Hallotta is, megállt, és bevárt.  - Mi az ott mögötted? - vált halálsápadtá az arca.   - Csak az, amit kért. Ez Sagenta feje - mutattam hátra, és levettem róla a lebegés bűbájt.