|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.28. 19:15 - |
*Az egyik várostól nem messze áll ez a bolt.Az ajtó mellett egy kis kiírás található melyen ez áll:Démonvadászatot rövid határidővel vállalok* |
[395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
-Talán épp ez a bajod...hogy nincsen vele semmi...*Fürkésztem a szemeit.*-ÖÖö...bocsánat csak próbállak megfejteni..Mivel ma nem vagy éppen bőbeszédű.... |
-Nincs vele semmi*nézett Nia szemébe majd kopogás hallatszott az ajtón*-Megjött a pizzám*feláll, átveszi a pizzát majd visszaül az asztalhoz* |
*Dantéra nézek.*-Kérsz esetleg egy epres fagyit...?*mosolygok.Rápillantok én is a telefonra.*-Mi...mi van azzal a lánnyal.*Nézek aranyosan.* |
*Kibújik a lány öleléséből majd felteszi a lábait az asztalára*-Nincs semmi bajom*tekintete az asztalon lévő telefonra vándorol* |
*Lassan sétáltam az utcán majd amikor megláttam Dantét odaszaladtam hozzá és megöleltem.Szegény nagyon szomorúnak tűnt.*-Hogy vagy?És...és mi a baj? HMM?*Kérdeztem tőle.* |
*Az asztalánál ült, már napok óta egyedül volt a boltjában* |
Egy pillanatra megállt, tanácstalanul nézve körbe, de hamar feltalálta magát. Mellkasa elé emelte kezeit, összefonva ujjait egymással, majd lehunyta szemeit és lila aura jelent meg körülötte. Pár másodperc elteltével tovább haladt, sietős léptekkel, és így tovább, mígnem visszatért a szellemek falujába. A templomba futott, majd az ottani szobájába, nem is törődve azzal, hogy változott-e valami a faluban. |
*Kiugrik az ablakon majd tartva a távolságot Kiyoko után sétál* |
- Értsd már meg Dante, könyörgöm, ez az én életem! - pattant fel az ágyról, majd sírva elrohant, ki a házból, az erdő felé, amerről jöhettek.
~ Sajnálom. De keménynek kell lennem ahhoz, hogy megvédjek mindenkit magamtól... ~ |
*leül Kiyoko mellé és kezét a lányéra teszi*-Meg foglak védeni ha kell az életem árán is mert fontos vagy nekem |
Újból sóhajt.
- Nincs szükségem védelemre, senkiére sem. Köszönöm, hogy ennyire fontos a védelmem számodra, és Edward számára, bár nem tudom, hogy ő mostanában hogy vélekedik, de nincs rá szükségem. A végzetemet lehet halogatni, de semmi értelme. Mabbal pedig felveszem a küzdelmet, és kitartok ameddig lehet. De tényleg, sajnálom hogy ezt kell mondanom, de nem. Neked is elég szenvedést okozott már a társaságom, bármily rosszul hangzik is. Ha jól tudom meghalt egy barátod, csak is az én ügyem miatt, nem engedem, hogy többen végezzék így - mondta lehajtott fejjel. |
-Veled tartok és megvédelek*mosolyogva besétál a szobába* |
Megrázza a fejét.
- Már mindent megnéztem, ami érdekelt. De azért köszönöm - mosolyodott el egy pillanatra, majd ismét komollyá vált a tekintete. - Figyelj Dante, lassan visszakell térnem a faluba, esküt tettem érte, nem hanyagolhatom napokig. |
*Benyit az ajtón*-Bocsánat a zavarásért...arra gondoltam, hogy elmehenénk megnézni a város többi rszsét*nézett Kiyokora* |
Mélyet sóhajt, amint az ajtó felé pillant, az ágyon ülve.
- Szabad! |
*Feláll majd elindul Kiyokó szobájához, keze lassan elindul az ajtó felé és bekopog* |
Kissé megijedt, amikor meghallotta Edward hangját a gondolatai közt, ugyanis épp a földön forgolódott egy érdekesnek bizonyuló kék szivaccsal játszadozva.
~ Nos, csupán bezártam magam, de minden rendben ~ gondolta, majd elmosolyodott és folytatta a játszadozást. |
*Eisaku túl sokáig maradt el. Nem aggódott csak kiváncsi volt mi van vele.* -Na mi van. Meg vagy még?- *Kérdezte gondolati úton.* |
*Hallottam Edward hangját de nem akartam megint bajba kerülni...elrejtőztem egy sikátorban és ott töltöttem az éjszakát*~Mit csinálhattak ezek itt ilyen későn?~ |
[395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
