|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.29. 15:43 - |
Városi kórház |
[49-30] [29-10] [9-1]
Shu: sziasztok! gyertek máskor is és legyetek jók, persze csak ha tudtok *köszön el tőlük mosolyogva és integetve, miközben majdnem lever egy doboz valamit a szekrénykéről*
Kyo: *felpattan és követi Uruha-kunt, de előtte azért még óvatosan megöleli a pink hajú énekest* szeretem ám a dalaidat *mosolyog rá kedvesen, aztán kilép a kórteremből és társába karol* |
Halkan elnevette magát.
- Ha nem csinálnál ilyeneket, nem lennél Shindou Shuichi. - mosolyogta. - Hm, lassan mennünk kéne Kyo-chan. Még egy rakat leckém van. - görbültek ajkai már-már sírásra, miközben felállt. - Örülök, hogy láttalak Shu-chan, és hogy jól vagy. Vigyázz magadra, és jobbulást! - intett a fiúnak, majd elindult kifelé. |
Kyo: ööö... asszem az tegnap volt... *gondolkodik el ő is*
Shu: óó!! imádok vásárolni... egyébként a reggeli azért volt érdekes... mert... háát... hogy is mondjam, adtam magam *vigyorog* szegény nővér... elém tette a tálcát és én próbáltam szépen enni, de a sérült kezemmel, hogy dolgozzon egy kicsit az is, és persze sikerült a paplanra löttyinteni a kakót... aztán áthúzta szrencsétlen nő a huzatot, aztán meg a kalácsot vertem le és minden csupa morzsa lett... aztán kicsit kimentem és mikor visszajöttem akartam önteni magamnak narancslevet, de naná hogy mellément és azt is szegény nővékének kellett feltakarítania... eddig a rajongóm volt, asszem hamarosan ez meg fog változni... |
- Hogy hogy? Amúgy mi történne? Iskola van, tegnap pedig rendesen bevásároltunk. - vigyorogta. - Vagy az tegnap előtt volt? - nézett kérdőn Kyo-ra. |
Shu: és egyébként miujság veletek? meséljetek valamit! biztos több minden történik veletek, mint velem... bár a mai reggeli az izgalmas volt... |
- Ebben nem kételkedem. - vigyorodott el, majd végül beadta a derekát, és leült a fiú ágyának szélére. |
Shu: elvagyunk, bár mostanában nem túl sűrűn énekelek... de amint kijutok innen, folytatjuk a dalfelvételt... vagyis befejezzük és kiadjuk végre az úúúúj albumot *meséli lekesen* remélem jó lesz és tetszeni fog... *bizonytalanodik el kissé* |
Lemondó mosollyal megrázza fejét, de hamar visszanyeri előző vidámságát.
- Köszönöm... Nah és hogy megy a zenélés? |
kyosuke: *kicsit elpirul, aztán elmosolyodik*
Shuichi: ohh... értem *vigyorodik el szélesen, miután lassan felfogja.* örülök, hogy jól vagy Uruha-kun! |
- Öhm, Ő itt Kyo-chan. A barátom. - mondja komolyan, meg is nyomva a "barátom" szót, hogy világos legyen, nem csak barátságról van szó. - Rengeteget segített, és nagyon hálás vagyok neki. Az életem az övé, ameddig csak igényt tart rá. - mosolyogja. |
*egy pillanatra megdermed, nem tudja mennyire gondolja komolyan a asrác, aztán elvigyorodik ő is* okés, de nem fog, megígérem! egyébként... ő kicsoda... múltkor is találkoztunk, de asszem akkor nem voltam nagyon beszélgetős... *pislog bizonytalanul Kyo felé*
Kyo: *elmosolyodik és kíváncsian várja, hogyan fogja Uruha bemutatni* |
- Miért haragudnék? - pillantott oldalra elkomorodva. - Semmi okom rá. Mindnekinek szüksége van rád Shu-chan, főleg Dana-nak. Feldarabolnálak, ha miattad szenvedne. - vigyorodott el. |
Kyo: leül a székre, hogy szegény Shunak nehogy elgémberedjen a nyaka. egyébként nem nagyon szól hozzá a beszélgetéshez, csak mosolyogva figyeli a két fiút*
Shuichi: tényleg így gondolod? *pillant fel komolyan Uruha-kunra* azt hittem haragudni fogsz rám... |
Megrázza fejét, ugyanis nincs kedve ülni, eleget tette az iskolában.
- Jó, hogy minden rendben van. Nem tett volna jót a világnak, ha komolyabb bajod esik. |
persze, már minden okés... néha még fáj a karom, de amúgy jól vagyok... főleg, hogy mindenki meglátogat... olyan jó érzés *mosolyog maga elé elgondolkodva* elvileg jövőhéten már hazamehetek! *ujságolja vidáman* jajj egyébként ... üljetek csak le *mutat egy székre aztán megpaskolja az ágya szélét* |
- Tudom, azért hoztam. - mosolyodott el. - Örülök, hogy jól vagy. Csak ma hallottam a hírt Kyo-chantól, és minél leőbb látni szerettelek volna. Tényleg minden rendben? - kérdezte már- már vigyorogva, látva Shu lelkesedését a csoki iránt. |
sziasztok! nagyon örülök nektek! *mosolyodik el amikor a belépőkre pillant* pont most jutottál eszembe Uruha-kun... reméltem, hogy találkozunk még... egyébként tök jól vagyok, köszönöm... és imádom ezt a csokiiiiit!! *lelkendezik, miközben ülőhelyzetbe tornázza magát ép kezével és lábával* |
- Szia Shu-chan...- motyogta halkan, a fiú ágyához lépve. - Jobban vagy? Hoztam neked csokit. - nyújtotta át mosolyogva az ajándékot, amit út közben szerzett be. |
*a recepciós kicsit furcsán nézett rájuk a kézfogás miatt, de Kyo nem zavartatta magát, hanem mosolyogva megérdeklődte, hol tartják fogva Shuichit. a kisasszony kelletlenül megadta az emelet és szobaszámot, aztán elkenődve nézi tovább a plafont, lassan beletörődve, hogy az összes jó pasi meleg, vagy foglalt. a fiúk pedig Shu szobája felé veszik az irányt. a liftben kiderül, hogy Kyo enyhén klausztrofóbiás, de végülis nem lesz rosszul, csak erősen szorongatja Uruha kezét. és végre megérkeznek az ötödikre az 512es szobába* szia Shuichi!! *köszön a sérültnek nagy vidáman* |
viszlát Főnök *mosolygott utána, aztán egy darabig maga elé meredve kekszet rágcsált, gondolkodott és unatkozott végül elnyomta az álom* |
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
