|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Aloise: -Sajnálom asszonyom, de semmi olyat nem tudok, aminek hasznát vehetnénk...*mondtam komolyan Selestinenek és óvatosan lesütöttem a szemem*-Csak azon törtem az agyam, honnan szerezhetnénk annyi varázserőt, amennyi jelen helyzetben szükséget. De szerencsére meg van a megoldás...*mosolyodtam el. Azon gondolkodtam, vajon Landria és Luc jól vannak-e*
Landria: -Rendben, és köszönöm..*mondtam kedvesen és egy pillanatra elmosolyodtam. Aztán a fűző,(amely már akkor szorított, mikor rám adták és még eszméletlenül is éreztem) egyre jobban és jobban szorított. A sötétben nem volt észrevehető, hogy bármi változás történne velem, ugyanúgy ültem, mint eddig. Csakalig kaptam levegőt. Próbáltam mélyeket lélegezni, de nem ment...mintha ez az izé magától lett volna egyre szorosabb . Hamarosan úgy terültem el a földön, mint egy zsák. Csak feküdtemájultan. Gondolom ez volt a céljuk: ha az altató hatása elmúlik, valamivel kábultá tudjanak tenni...* |
Masaharu: - Az óceánba kell a hajót teleportálni, majd pajzsot vonni köré és azon bellül felrobbantani. Remélhetőleg sikrül olyan pajzsot létrehozni, ami képes elnyelni a robbanás energiáját*mondta apám, de közbevágtam*- Visszaforgatópajzs kell.. a robbanásból származó elnyelt energiát azonnal visszaforgatja és ezzel tartja fent magát, csak a robbanás pillanatáig kell a létrehozó energiájából fenttartani, de ehez is hatalmas erő kell, nem beszélve a hajó odateleportálásáról*mondtam, majd apám folytatta* Igen...ezért is kellessz te...*mondta komolyan, én csak értetlenül vártam a folytatást* Az erőmet átadom neked, kettőnk ereje együtt elég lesz ehez...én is megcsinálnám, de az én testem már nem bírná el a sok energiát, a gyakorlatból is kijöttem...neked kell megcsinálnod...*fel sem merült bennem ellenkezés, csak a megfelelő varázslatokon törtem a fejem. Így megmenthetem Landriát, a robbanás előtt egyszerűen Lucasék elteleportálnak vele együtt a hajóról, aztán már idejük sem lesz a lidérceknek reagálni bármit is...csak ez járt a fejemben, folyamatosan, hamarosan eszembe is jutott a teleportáláshoz megfelelő ige...* - Gyermekem, szólj, ha tudsz valamit, most minden általad ismert információ fontos lehet*szólt Selestine Aloisehoz*
Lucas: - Maradj nyugodt és higgadt, ne próbálj szökni, ki fogunk vinni de nem hagyom, hogy bármi kárt tegyenek addig is benned...*súgtam a sötétben, épp hogy Landria hallhatta a hangom, remélem a kint ácsorgó Lidércek füle nem túl jó^^"* |
Aloise: *én csak csendben ültem és hallgattam. Nem mertem megszólalni, ha nem kérdeznek. Végülis én csak egy gyermek vagyok...nincs jogom beleszólni a nagyok dolgába. Viszont azon törtem a fejem, honnan vehetnénk annyi varázserőt, amennyi a jelenlegi helyzetben szükséges lenne...hm...lássuk csak. Mas tud, de nem tudom mennyire. Bár gondolom, ha ekkora ereje lenne, már használta volna. Ez a nő vámpír, szóval gondolom ő nem képes ilyesmire...én ki vagyok zárva, akkor már csak 1 valaki jöhet szóba a társaságból: Mas apja.. Ó hát persze biztosan ezért van itt, mi másért is lenne. Remélem ő a megoldás, mert az idő sürget, már alig van 1 óránk....hihetetlen mennyire gyorsan tud elröpülni röpke 2 óra*
Landria: *a szer hatása kezdett elmúlni és lassan nyitogattam a szemem. Mikor valamennyire feleszméltem, riadtan ültem fel*-Mi a fészkes franc...hol vagyok?*nézte körbe ilyedten, szívem majd kiesett a helyéről. Aztán végignéztem magamon, mindenem épségben megvan-e és szerencsére sértetlen voltam. Azt hittem, csak álmodtam, hogy Luc velem volt a másik szobában így felálltam és óvatosan sétálni kezdtem, mintha egyedül lennék. A 2 őr akik a szobám ajtajának belső felénél álltak, most valamiért kimentek. Azonnal azon kezdtem törni az agyam, hogyan pattanjak meg innen. Hát leginkább: sehogy! Ez egy igazi erődítmény. az ajtóhoz szaladtam, sehol egy zár vagy akármi amivel ki lehetne nyitni és valami fura, számomra idegen anyagból volt*-Jaj...a francért vagyok itt...haza akarok mármenni végre...*nyöszörögtem és kétségbeesetten roskadtam magamba, tenyeremmel eltakartam az arcom és csak ültem mozdulatlanul* |
Masaharu: *felálltam, undorodva és morcosan néztem a rendőrre, nem vagyok jóban velük:P Ebben a pillanatban rögtön csörögni kezdett a mobilom, el nem tudom képzelni, ki és mit akarhat...áhh, az apám-.- Felvettem, közben gyors léptekkel elindultam kifele a kórházból* Hallo...igen, szia...nem, csak ki akarnak hallgatni vagy mi a franc, de tuti nem megyek be... értem, rendben, köszi...*mondtam, majd letettem* - Apám ittvan, elintézte, hogy ne kelljen tanuskodnunk...ő intézi minden mocskos kis fegyverdolgát a hatósági szerveknek, el sem hinnéd, milyen illegális cuccaik vannak a rendőrségnek és a feljebbvalóiknak...*mondtam miközben kifelé mentünk. Kiérve azonnal megláttam az utca túloldalán parkoló limuzint, apám kis városi kocsiját...*Gyere...*Aloval a kocsihoz mentem, a limuzin mellett ácsorgó sofőr illedelmesen köszönt majd kinyitotta az ajtót nekünk... Beszálva azonban meglepődtem, nem csak apám volt ott, hanem egy nő is, első pillantásra észrevettem, hogy vámpír...de ki a fene lehet? apám egyik fejes ismerőse talán?:S* Jóestét*köszöntem a nőnek miután beültünk Aloval* Apám, őt itt Aloise, Lucas gyermeke*mutattam be a lányt* Örvendek kisasszony, Cain Uyomi vagyok*mutatkozott be apám nyájasan* A hölgy pedig Selestine De Vais, a vámpírok Vének Tanácsának elnöknője.*mondta apám, majdnem leesett az állan...ez a nő több ezer éves lenne? o.O* Örvendek asszonyom, örülök a találkozásnak*mondtam a nőnek pár pillanat döbbenet után* - Hagyjuk a formalitást és a hízelgést, közös érdekből vagyunk itt...*vágott közbe határozottan a nő. Hangja karakteres és határozott volt, mégis nőiesen csengett* A város felett levő lidérc kaptárhajón van klánom 9 legjobb harcosából 7, valamint egy olyan nő, aki képes irányítani az embereket...ha a lidércek kezérejut a nő, övék lehet az összes ember, az egész kaptárhajó lakossága lakmározhatna hetekig.... és mivel belőlünk vámpírokból és egyéb démonokból nem tudnak táplálkozni, így ki akarnának irtani minket, ezalatt mi sem bírnánk táplálkozni, mivel az emberek, maguk is, a lidércek kezében lennének...a föld lakossága, emberek, állatok, démonok egyaránt vannak most veszélyben... *mondta továbbra is komolyan, majd apámhoz fordult egy pilanatra* Mint már mondtam, szükségünk van rátok... nem robbanthatjuk fel a kaptárt, mivel a robbanás elsöpörné a várost és a környéket is...erős varázslat kell amivel elpusztítjuk a hajót és megóvjuk a várost....*folytatta kevésbé komolyan, mondhatni barátságosan*
Lucas: *4 őrt nem szerelhettem le, észrevennék ennyi katona hiányát...de szerencsére be tudtam osonni a szobába, mikor nyitva volt az ajtó, vagyis az a fura önműködő páncélos háló amit ajtónak használnak o.O figyeltem minden mozzanatukat, de csak akkor léphetek közbe, ha Landria élete forog kockán, vagy utasítanak, ugyanis ittvan a hajón az egyik felettesem is -.-* |
Aloise: -Na ne...és itt üljünk ölbe tett kézzel, valami csodára várva vagy mi a szösz? *szorítottam ökölbe a kezem*-Mas, biztosan nincs valami megoldás? Nem tudsz valami varázslatot? Legalább te juss fel a hajóra...nekem úgysem venné senki hasznomat, csak láb alatt lennék..*mondtam halkan**közben megérkezett a rendőrség, a bűnügyi osztály, mentők más kórházakból és teljes lett a káosz. Mindent vizsgálni kezdtek, elláták a sérülteket, összegyűjtötték azokat, akiken már nem tudtak segíteni. egy rendőr lépett oda aggódva hozzánk*-Minden rendben van Önökkel? Nem szorulnak orvosi ellátásra?*kérdezte komolyan*-Nem, köszönjük mi épségben megúsztuk a történteket..*bólintottam rá*-Rendben van, viszont szeretném megkérni önöket, hogy fáradjanak a kórház ajtaja előtt lévő nyomozókhoz. Ők felveszik az adataikat, később majd önöket is be kell hívnunk tanúnak...Sajnálom ez a szabály. De most kérem menjenek, ne zavarják a munkánkat.*mondtam kissé szigorúan, azzal az ajtó felé mutatott majd folytatta a károk felmérését..*-Gyere Mas, tegyük amit a rendőrfőnök parancsolt, mást úgysem nagyon tudunk tenni...*mondtam halkan, és felálltam, hogy elinduljak. Masaharura vártam*
Landria: *egy újabb szobába vittek. Nem volt éppen cella szerű, mint a másik, inkább egészen emberien volt berendezve. Az engem vivő alak letett egy székre majd egy másikhoz szólt*-Nos, itt a kicsike, készítsétek elő a műsorára. Ő az este fénypontja, mégsem nézhet ki így..*gúnyolódótt majd kiment. Még így eszméletlenül is éreztem, hogy valaki levetkőztet, és valami más ruhát ad rám. Azt hiszem egy füző lehetett, mert még így is alig kaptam benne levegőt. egy szoknyát is adtak rám, meg valami hideg fémből készült ékszereket. A hajammal is babráltak valamit, de mindezt alig érzékeltem, az altató miatt. aztán valami puhára fektettek(gondolom ágy lehetett) és aztán teljes csend borult a szobára. Az ajtóhoz mind kívülte, mind belőlre 2-2 őrt állítottak, hogy vigyázzanak rám. És én csak édesdeden aludtam, akárcsak egy mesében...* |
Masaharu: - Nem vagyok ideges, én ilyen vagyok...Landria ismer, tudja mikor mit érzek...*mondtam ridegen majd üveges tekintettel Alora néztem, majd újra visszafordítottam a fejem és mereven néztem magam elé* Örülök, hogy Lucas végre talált valakit, akit szeretni tud és aki viszont is szereti...de nem lesz nektek könnyű, ezt gondolom tudod...sokat tudok a fajtádról, többet, mint emberként szabadna, lehet, hogy többet, mint amennyit jelenleg te tudsz...nemtudom, a lényeg, hogy sokat tudok, és azt is, hogy a Vének és a Tanács ellenzi Gyermek és Úr szerelmét, ugyanis ilyenkor az Úr megfeledkezhet feladatáról, ami Gyermeke tanítása, vagy elfogulttá válhat a Gyermekkel szemben, blabla...*mondtam unottan, hülyeségnek tartottam ezt az egészet*...szóval ne vedd magadra, ha Luc letagad vagy nem foglalkozik veled más vámpírok jelenlétében...egyikőtöknek sem lenne jó, ha valaki megtudná ezt a dolgot, aki közel áll a tanácshoz...jobb ha nem tudja senki, Luc ezzel csak téged akar védeni...*mikor befejeztem, egy apró, kedves mosolyt ejtettem meg Alo felé*
Lucas: *mivel a hajó elég sötét volt, csak pár halván vörös és kék fényforrás volt a plafonon, így könnyedén tudtam követni őket az árnyékban suhanva nesztelenül, észrevétlenül. Útközben fel is tudtam mérni a terepet, a hajó hemzsegett a lidérc katonáktól, hatalmas volt a készültségük, mindenhol őrt áltak...csodálom, hogy Adrianaékat nem kapták el...Így azonban nem jöhet ide Masaharu és Aloise, veszélyes lenne számukra...szóltam is erről Masaharunak...*
Masaharu: *egy pillanatra úgy nézhetett ki, hogy elbambultam, majd ALora néztem* Lucas nem engedi, hogy felmenjünk a hajóra*mondtam kicsit mérgesen* Azt mondja túl veszélyes lenne nekünk, túl sok a lidérc katona őrségben, ő akarja elintézni a dolgot*mondtam majd számat kezdtem rágni...kezdtem aggódni és ideges is lenni újra...* |
Aloise: -Hát...öhm...izé...*alig eszméltem fel a kérdés hallatán, nem tudtam mit is kéne mondanom. Lucas általában titkolja mások előtt hogy mitérez irántam, sokszor nem tudom hogy is kell viselkednem meleltte. De Masaharu más..azt hiszem, talán neki el szabad mondanom. Leültem mellé a földre és kedvesen megszólaltam*-Valami olyasmit, mint Landria irántad..azt hiszem. Bár rólatok csak úgy sugárzik, hogy oda vagytok egymásért, öröm rátok nézni. Luc és én még nem ismerjük egymást annyira...de kötődöm hozzá, nagyon is. *a mondat végén aprón elmosolyodtam, aztán Masaharura pillantottam, nagyon oda volt szegény, bíztatóan megsimogattam a vállát*-Ne legyél ennyire elkenődve hékás...minden rendben lesz...csak ne legyél ennyire ideges. Ne lássa rajtad Landria, mert akkor ő is mégjobban megijed majd, és nem hiszem hogy jó lenne ez most az ő állapotában...*mondtam halkan*
Landria: *csak csenedesen ültem és vártam. A szivem már a torkomban dobogott idegességemben ésmegint fájni kezdett a hasam....nem erősen csak apró fájdalmat éreztem..egyenlőre....A valaki aki bejött a szobába ismét mellém jött, és még mielőtt Lucas bármit tehetett volna az illető egy injekciót adott be nekem amitől azonnal elájultam. Még 2 ember lépett be a terembe, akik eloldoztak, az egyik a hátátra kapottés elindult velem valamerre...*
|
Lucas: - Még nem engedhetlek el, akkor megtudnák, hogy ittvagyunk, de ne aggódj, nem fogom hagyni, hogy bántsanak, Masaharu is mindjárt jön, de...*nem bírtam befejezni a mondandóm, mert valaki jött, rögtön az árnykékbaolvadtam, ugyanis hatalmas volt a terem, de sötét, csak egy fényforrás volt, ami Landria mellett világított. Szóltam Masaharunak, hogy várniuk kell, mert még nem tiszta a terep mind2ejük számára, de Landria rendben van, vigyázok rá*
Masaharu: - Most szólt Lucas...még nem mehetünk, de Landria jól van...csak várnunk kell egy kicsit...*mondtam halkan Alonak, majd a falnak dőltem, végül leültem a földre és jegesen néztem magam elé...csak vártam és vártam...* Te mit érzel Lucas iránt?*kérdeztem Alot, próbáltam terelni a gondolataimat, hogy ne idegesedjek fel mégjobban...* |
Aloise: *csak csendben álltam Masaharu mellett és vártam. Nem tudom mit mondhatnék neki, eléggé oda van szegényke. Viszont egészen meghatott, hogy így aggódik Landriáért..tényleg nagyon szeretik egymást.*-Szólhatnának már...*mondtam csak úgy magamnak, türelmem kezdett elfogyni*
Landria: *majd kiugrott a szívem a helyéről, annyira megijedtem, mikor Lucas és a többiek megérkeztek. Nem tudtam őket pontosan kienni, ugyanis a lámpa még mindig a szemembe sütött, szinte égette a retinámat...De a hangjáról azonnal megismertem. Próbáltam beszélni hozzá, hogy engedjen el, de mivel le volt ragasztva a szám, ezért csak nyöszörögni tudtam valamicskét. A sírás szélén voltam örömömben, hogy Lucas megtalált, de féltem is, még korán sem vagyunk túl a nehezén...* |
Masaharu: - Mivan?!*kérdeztem döbbenten* Nem ártott volna erról tudnom, akkor nem lenne most ez...*morogtam már szinte remegve* Megvan!*szólaltam fel mikor megéreztem Landria tartózkodási helyét végre. Úgy érzem jól van, most erősebbek a jelei mint az előbb voltak...* Megvan Landria!*szóltam oda Lucnak* - Rendben, de nem teleportálhatsz csak úgy oda, nem tudjuk, hogy a hajó melyik részében van, ha beteleportálsz egy csapat lidérc közé, azonnal kinyírnak...*felelte figyelmeztetően* De akkor mégis hogyan menjek oda?*kérdeztem vissza idegesen* Mutasd meg, hogy hol van...*mondta, majd egy pillanatra betekintést engednem neki az elmémbe...* mi előremegyünk és elintézzük őket, ha kell, aztán szólok és utánamjösz Aloval...*felelte Lucas*
Lucas: - Alo, neked addig Masaharuval kell maradnod...veszélyes most velem jönnöd...amint biztosítjuk a helyet, Mas magávalhoz és onnantól vigyázok rád*mondtam Alonak halkan, majd a többiekhez fordultam* - Így jó lesz? Páran előremegyünk és észrevétlenül körbenézünk, aztán jönnek a többiek, attól függően, szükség van-e csatára azonnal...*mondtam nekik, beleegyeztek. Alora pillantottam, többet nem tehettem, így, hogy ittvannak Adrianaék. Ezután a hajóra teleportáltunk páran, de nem az fogadott minket, amire számítottunk...még jó, hogy némán érkeztünk oda a sötétbe, nem vett észre minket a férfi, aki éppen kiment a teremből, ahol Landria volt. Miután kiment, Landria mellé léptem* Oké, most milegyen? Bármikor visszajöhetnek, kitudja hányan...*mondtam a többieknek* - Maradj itt, ha visszajön valaki, olvadj a sötétbe és vigyázz erre*mutatott Marcus Landriára* - Mi körbenézünk a hajón, meg kell tudnunk, mi folyik itt valójában*folytatta, majd a többiekkel együtt kimentek a teremből, hangtalanul...* - Nyugi csajszi, Masaharu mindjárt jön...*mondtam Landriának miközben Masnak szóltam* |
Aloise: -Sajnálom, hogy így kellett megtudnod, de Landria hajlamos megfeledkezni erről. Átruházható a képessége...de csak egy módon, ami igen fájdalmas és végleges. Pontban éjfélkor, amikor a Hold a legfényesebben ragyog az égen, élve fel kell áldozni őt. Meg kell ölni, hogy elvehesd a hatalmát. A fenéért is nem gondolkodtam előre h most jött el ez az idő*fogtam idegesen a fejemet*-Még van némi időnk, de nem sok. Már csak 2 óránk van éjfélig. Addig nem fogják bántani, mert sértetlen testre van szükségük*közben észrevettem Adrianat és a többi fajtársamat, érdeklődve néztem feléjük, vajon mit csinálhatnak itt...*
Landria: *végre meg tudtam szólalni és idegesen az engem bizergáló egyénhez fordultam*-Mi a fenét akar maga? Vegye le rólam azt a mocskos kezét, mert én esküszöm eltöröm...És azonnal mondja meg miért vagyok itt, vagy én esküszöm hogy...*de ebben a pillanatban be is ragasztották a számat*-Nyugi kicsikém...nincs semmi baj. Így ni, most már nem tudsz itt átkozódni madárkám. Nos 2 óra múlva mindent meg tudsz. Most csak megvizsgáltalak, hogy egézaséges vagy-e és hogy te vagy-e az a személy, akit már évek óta kerestünk. És szerencsére igen. Szóval csak ülj szépen nyugodtan. Hamarosan lesz itt némi társaságod. Nyugi nem bántanak, csak elszórakoznak veled egy kicsit...*mondta gúnyosan és megint kiment a szobából. sosem látok belőle mást, csak hogy magas és sötét alak, szinte égő szemmel. Bármennyire is kapálózok, vagy próbálom leszednimagamról ezeket a köütél féléket, nem megy...nincs elég erőm hozzá...* |
Masaharu: - Hű de jó, hogy ezt így kell megtudnom...*morogtam idegesen, majd nagy levegőt vettem* Irányítani nem fogják tudni Landriát....*jegyeztem meg halkan* Átruházható ez a képesség valaki másra? Vagyis, ha elveszik Landriától...hogyan lehet elvenni tőle a képességet? Mond el!*mondtam Alonak, közben már az odateleportáláson törtem a fejem..*
Lucas: *váratlanul hatalmas ordítások, emberek halálsikolyai zengték be sorozatosan az épületet. Rövidesen kezdtek csitulni, ritkulni a hangok, de éreztem, hogy páran közelednek felénk, fajtársak. Emberi füllel meghallhatatlan léptek morajára lettem figyelmes a folyosó egyik vége felől, majd 6 vámpír rohant be a folyosóra. 2 nő és 4 férfi. Az egyik nő Adriana volt, fekete garbót és farmert viselt, egyik keze csupa vér volt* - Mit kerestek itt?*kérdeztem tőlük* - úgy látszik te nem kaptad meg az üzenetet...*mondta az egyik férfi* - Pár perccel a távozásotok után az erre az épületre is rátámadó lidércek megtámadták a Szövetség épületét, a támadókkal leszámoltunk, a közelben lévő 7 Dárdát iderendelték az ősök a többi lidérc megölésére...de úgy látszik neked nem szóltak külön, mivel már ittvoltál...*mondta Adriana* |
Aloise: -Az ő családja különleges...szinte mindenkinek van valami képessége. Na már most Landriáé nem éppen mindennapi. Képes az egész emberiségnek parancsolni...jó tudom hihetetlennek tűnik de így van*néztem előbb Masaharura majd Lucasra*-Minden ötödik évben, pontosan éjfélkor, amolyan önkívületi állapotba esik és teljesen begőzöl...a környezetében lévő összes embernek képes parancsolni. Nem tudom hogyan...és ha nem térítik észhez, örökre zsarnok marad és az összes ember kell majd neki...éhezni fog rájuk, irányítani akar majd mindenkit. Egyszer, kiskorában már megtörtént...a gyermekek ugyebár sok mindent akarnak..Ez a képessége el is vehető. De csak egy módon...de azt jobb ha nem mondom el. Szóval mielőbb meg kell találnunk, szóval sűrgősen találjatok ki valamit azt ajánlom...*mondtam sürgetve, teljesen ideges voltam, azt sem tudtam mi fog történni a barátnőmmel és nem akarom hogy baja legyen...*
Landria: *kis idő után tértem magamhoz. Egy székben ültem, le voltam kötözve. homályosan láttam csak a körülöttem lévő dolgokat. egy amolyan műtő féleségben lehettem, mert láttam magam mellett egy asztalt tele mindenfélével. Voltak ott tűk, ollók, és minednféle fura tárgyak. egy sötét alak állt velem szemben, az arcomat tapogatta, meg a szememet nézegette...nem értem mit akarhat. De nem szólt semmit. Néma volt az egész terem, én pedig még nem tudtam megszólalni...* |
Masaharu: Be fogunk jutni a hajóba...*mondtam Alonak komolyan és igyekeztem higgadt maradni. Lucasra néztem---* - Be akarsz teleportálni egy kaptárba?Meg vagy őrülve?*förmedt rám Lucas* - Ne kutass a fejemben!*mordultam rá* És igen, de ne mond, hogy nem segítesz...te is megtennéd érte,*néztem Alora pillanatra* akármekkora őrültség is...vagy van tán jobb ötleted?*mondtam Lucasnak*
Lucas: *csak nemlegesen megráztam a fejem, majd idegesen hajambakócoltam kezemmel* - Nagy veszélyben leszel a lidércek közelében, ne feledd, hogy mivel táplálkoznak!*mondtam komolyan Masnak* - Naés? Ők az életerőmet szívják el ti meg a véremet szívhatnátok....*felelte makacsan, mintha fel sem fogná a helyzetet, pedig tudom, hogy csak makacskodik...de igaza van, más választásunk nincs* Milyen képessége van Landriának, ami miatt kellene a lidérceknek?*kérdeztem értetlenül és kiváncsian Alot* |
Aloise:-Mas...mesélt neked Landria a különleges képességéről? *kérdeztem kissé sürgetve*-Bár nem hiszem...igyekszik kitörölni ezt az emlékezetéből. Na mindegy...szóval nagy hasznát veszik az emberek vagy lidércek vagy akárkik ezt a képességet, de csak ma! 5 évente jön el ez az idő és csak egyetlen órára amikor fel tudják használni őt...jaj fiúk mindenképpen meg kell találnunk, az élete függhet tőle...*mondtam aggódva és azon törtem az agyam, hogyan jutunk el oda...maximum valami csoda folytán vagy varázslattal, vagy nem tudom...*
Landria: *idegesen figyeltem,hátha kapok valamiféle választ...de nem jött semmi sem...túl fáradt vagyok, és fáztam, így egyre jobban nehezemre esett odafigyelni. Csak ültem összekuporodva és nem tudtam nyitva tartani a szememet..éreztem hogy mindjárt elalszom, pedig nem szabadna. Ha elalszom akár meg is fagyhatok...de nem sikerült...perceken belül elnyomott az álom. Még haloványan hallottam pár lépést felém közeledni, és éreztem hogy valaki felemel, de ezen kívül már nem emlékszem semmire* |
Masaharu: *pár pillanatra mereven magam elé nézve álltam, míg Landria hangját hallgattam, majd hirtelen Alo felé fordultam* - Azt mondta, hogy egy repülőgépben van, nem tudja hol és valamilyen műsorhoz kell nekik*mondtam Alonak, akkor odafordult Lucas is* - Lehet, hogy egy lidérc hajóra vitték...*mondta komolyan*
Lucas: - Egy kaptárhajó van pont a város felett álcázva, az egész várost lefedi, bárhol felszedhették vonósugárral a lányt*jegyezte meg Todd, majd szó nélkül lelépett, biztosan a katonái után néz...* - Egy kaptárhajóra nem fogunk feljutni, akár kilóméterekkel is lehet a földfelszíntől a légkörben*mondtam halkan, közben a harc során megtépázott ingem nézegettem, végül úgy döntöttem inkább ledobom a szakadt textilt...* |
Aloise: -Tehes!? Óóóoo*meglepetésemben nem tudtam semmi értelmeset kinyögni. Nem gondoltam hogy Mas és Landria ennyire szeretik egymást...Persze örültem a dolognak, bár a jelenlegi helyzetben ez a legkissebb dolog...*-Ne féltsd őt, tud vigyázni magára! Ennél rosszabb helyzetben is volt már és mindig megoldotta valahogy*mondtam bíztatóan Masnak, aztán meghallottam Luc és a lidérc közti beszélgetést..és gondolkodni kezdem*-Ezért vitték el Landriát...a csere miatt. Hát persze! Én tudom miért vitték el...vagyis van 1 ötletem, bár lehet butaság..*mondtam elmélázva*
Landria:*megéreztem, hogy valaki szólít...vagyis csak próbál. Koncentráltam és éreztem...Masaharu szólongattott...próbáltam összpontosítani és válaszolni neki, hátha észreveszi..."Jól vagyok...nincs semmi baj, csak valami műsorhoz kellek nekik..egy amolyan repülőgép félében vagyok...nem tudom merre...jaj csak vedd észre ezt az üzenetet.." Igyekeztem még üzenni de elfáradtam és nagyon fáztam, vártam a választ és csendben néztem a körülöttem lévő sötétséget..* |
Masaharu: - Landria...terhes...rosszulvolt és bejöttünk, elájult...de nincs baja....vagyis nem volt és....remélem nem is lesz*mondtam zavartan miközben igyekeztem továbbra is fenttartani a pajzsot, nehogy eltaláljon minket egy kósza lövés. Közben próbáltam telepatikus kapcsolatot teremteni varázslattal közben és Landria között, vagy legalább a helyzetét vagy a helyét megtudni, valamit, akármit...*
Lucas: *Todd katonái hamar leverték a többi lidércet, ezután elküldte a katonáit átvizsgálni az épületet a többi fegyveres és lidérc után kutatva. Láttam, hogy valamilyen komunikátorral beszél valakivel, talán információkat kapott. Azonnal odajött hozzám, s komolyan meredt rám* - A helyettesem információkat szerzett, úgy tudjuk az ellenséges lidércek valóban szövetségre léptek az emberek egy csoportjával. Annyit tudok, hogy valamilyen cserét akarnak lebonyoítani...*mondta komolyan, mintha tőlem várta volna a magyarázatot a nyitvamaradt kérdésekre* Csere? Ugyan milye lenne az embereknek, vagy mit tudnának egy kórházból szerezni, ami kéne egy lidérc királynőnek, vagy egy egész kaptárnak?*kérdeztem értetlenül, de szinte csak magamtól, viszont ott álltunk már Aloék mellett, szóval mindent hallhattak ők is* |
Aloise: -Mas...miért voltatok itt a kórházban?*kérdeztem csendesen és rápillantottam* -Landria talán beteg? Vagy valami sérülése van? Ugye nincs nagy baja? Vagy talán te vagy beteg? *kérdezősködtem aggódalmasan, láttam mennyire oda van, de muszáj tudnom az igazságot...a látomásom nagyon zavaros, ki kell találnom a részleteket..*
Landria: *a fényes pontok felém magasodtak, majd egy furcsa, érces férfihang ütötte meg a fülemet*-Nos, nem is rossz...hm...hm...jó lesz ez így...-Ki a franc maga és mit akar?*kérdeztem mérgesen, de nem álltam fel, felhúztam térdeimet és magamhoz húztam, nagyon hideg volt és alig volt rajtam ruha*-Jaj ne aggódjon..maga csak maradjon szépen itt. Előbb vagy utóbb jönnek magáért...na majd akkor kell a műsorhoz....*aztán a szempár megint eltűnt én meg csak értetlenül dideregtem magamban..Nem féltem..csak a kicsit féltettem...most voltam kórházban, nem akarom hogy baja essen. Az orvospihenést írt elő...jó vicc...ilyen hidegben pihenni...* |
Masaharu: *némán és riadtan néztem Alora, szinte sokkot kapva fogtam fel, hogy Landriát valószínüleg elvitték... De gyorsan reagáltam, még mielőtt eltalálhatott volna bennünket bármelyik lidérc is. Pajzsot tartottam magam köré. Lucas mellém tolta Aloiset* - Maradj Mas pajzsa mögött, bármi történjen!*parancsolt rá majd a lidércek kereszttüzében indult meg feléjük. Sokszor eltalálták de neki meg sem kottyant. A lidérc fegyverek egyfajta sokkolók, nem tesznek kárt a testben csupán lebénítják...legalábbis az emberi testet, de Lucas erős és öreg testére már nem nagyon hatnak, Alora és rám viszont erősen hatnának...2 találat után halott lennék, leállna a szívem*
Lucas: *miután megindultam a lidérc harcosok közé párat meg tudtam ölni, a harcosok nem olyan erősek és okosak mint a többi lidérc, csak egy jól iránzott ütés a fejükre és máris darabokban volt a koponyájuk...nem telt el sok idő és egy újabb lidérc tűnt fel, hasonlított arra, akivel az ajtóban találkoztam, csak az ő haja rasztatincsekben állt. Nem telt sokba mire rájöttem, hogy őt már láttam egyszer. Az egyik szövetséges lidérc kaptár vezére volt az. Mögötte rengeteg újabb lidérc harcos rohant be a folyosóra akik azonnal lelövöldözték azokat, akik ellen harcoltam. Kész őrület, egymás ellen lőnek?!* Mi folyik itt?*kérdeztem értetlenül a hozzám érkezett lidérc vezértől* Egy ellenséges, szövetségen kívüli kaptár lépett be a területre, sajnos túl későn érzékeltük ezt, csak most értünk ide. Mivel a szerződés szerint ez a terület közös céljainknak van fenttartva, így kötelességemnek tekintem a másik kaptárt elpusztítani, hiszen beléptek a területre ami az én kezem alatt van...*morogta a lidérc nekem, de idegesen csendre intettem* Mármint az ÉN felügyeletem alatt van, de értékelem, hogy véded az esetleges vadászmeződet! El is kell a segítség...*mondtam mikor megpillantottam a folyosóra beözönlő fekete ruhás fegyveres embereket* Tudod mi folyik itt? Miért támadtak meg a lidércek és ezek az emberek egyszerre egy kórházat?*kérdeztem miközben a szövetséges lidércek kezdték leszerelni az embereket* Valószínüleg ők is valamilyen szövetséget kötöttek az emberekkel...*válaszolta a lidérc vezér, akit én csak Toddnak neveztem el:P* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
