|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.03. 13:50 - |
Moon Forest |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
-Csak érdekelt*Elindul a városuk irányába*-Mindenesetre beszélni fogok apáddal |
- Mit akarsz ezzel Nero? - kérdezte felemelve hangját- miközben megállt lovával. - Én sem tudom pontosan - felelte halkabban. - De mond miért? |
*Elgondolkozik*-Nállatok, hogy választanak vezért?*nézett érdeklődve a nőre* |
Megdöbbenten nézett a fiúra.
- Ne csinálj semmi hülyeséget, kérlek, inkább legyünk örökké távol, mint hogy megöljön - mondta aggódón. |
*Leszáll a lováról*-Beszélni fogok Claurnirral...*nézett határozottan Idhrenielre* |
- Mindkettőnket megölnek, ha ellenszegülünk Claurnir parancsának. A szíved egy tündéé, keményítsd hát meg, ahogyan én is teszem. Bár jól tudom, igen nehéz, de talán majd... Évszázadok múlva még lesz lehetőségünk - mosolyodott el halványan az abszurd gondolatra. |
*Megáll a lovával*-Nem tudok tőled távol maradni...*Egy könnycsepp folyik le az arcán* |
- Nero - nézett rá könnyes szemekkel, utálta magát, amiért szomorúságba taszította a másikat. - Én... én szeretném ha velünk élnél, ám tőlem távol maradnál, vagy csak barátok lennénk - mondta elhalkulva. - Túl nagy önzőség ez... Rád bízom hát miképp cselekedsz, de tudd, én... Nagyon élveztem minden veled töltött percet és hálás vagyok gondoskodásodért - motyogta, majd elfordította fejét, visszatartva könnyeit. - De ha elmész, ne feledd, vissza többet nem térhetsz. Különben megölnek - mondta még, majd valamivel előrébb sietett lovával. Nem sokkal, csupán fél méterrel. |
*Ökölbe szorul démoni keze*-Értem...szeretnéd, hogy eltűnjek az életedből?*nézett maga elé szomorúan* |
- Kérlek ne érj hozzám - mondta egy pillanatra lehunyva szemeit, majd határozottabban maga elé nézett, véletlenül sem Nerora, hiszen akkor minden ereje elszállt volna ahhoz, hogy elmondja mi történt.
Mély levegőt vett, és erősen megszorította a ló kantárját, végül még is csak vetett egy pillantást a másikra, de hamar elkapta tekintetét. - Apám az ünnepséget követve beszélt velem. Nem akarja, hogy együtt legyünk - mondta halkan, amint visszagondolt arra a bizonyos beszélgetésre.
"- Idhreniel, lányom, nem tudhatom pontosan mit érez irántad Nero, vagy te mit érzel iránta, ám már jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, pár napnyi ismeretség után nem adnád fejed egy kapcsolatba. Tünde vagy, erdei, gyanakvónak kell lennünk annak ellenére is, hogy ő is elf lett.
- De Apám, egy csók még nem a világ vége!
- Nem az, de egy egészen más dolog kezdete, amit én ellenzek. Nero annak ellenére hogy elf lett, nem olyan mint mi, teljesen máshogy viselkedik, megy a feje után és tudom, ellenem is szegülne, ha találna rá megfelelő indokot. Elviselem a városunkban, de melletted nem, ez az utolsó szavam...
- De Apám..." |
-Mi a baj?*megsimogatja a nő arcát* |
- Szia - suttogta, amint Nero, mellé érkezett. Óvatosan nézett fel rá a földről, majd mélyet sóhajtott és ismét az utat kezdte el nézni. |
*Fehér lován érkezik a lány mellé*-Szia*Nézett a nő szemébe* |
Lassan mentek, hisz figyelem elterelés gyanánt próbált minden új növényt, állatot megfigyelni, ám ahhoz nem volt túl sok kedve, hogy leszálljon a lováról, melynek szinte lábai közepéig ért Idhreniel köpenye, ki most fejére húzta annak csuklyáját, ugyanis megjelent, avagy az emberek és más lények számára láthatóvá vált tündöklő teste és lova. |
Lóháton érkezett az erdőbe, mely újfent sötét volt, ám most még a hold fénye is alig jutott el a lombok alá, ismeretlen okból. Ám Idhreniel teste ragyogott, akár egy angyalé, pedig csak tünde volt. Egy szomorú tünde. Apja parancsait kellett szem előtt tartania, és fájó volt számára, hogy meg kell keményítenie szívét. |
*Még mindíg ott bolyongtam az erdőben.Kétségbeesetten tördeltem a kezeimet.Amikor megláttam Dantét , elkezdtem követni.~Hátha ő ki tud vinni innen.~Gondoltam magamban és távolságtartóan észrevétlenül követtem...* |
*A földre néz majd elindul keletre*-Idióta*sóhajt* |
Szélesen elmosolyodott.
- Hát akkor sok sikert - mondta, azzal megfagyott teste, és a következő pillanatban apró csillámokká tört, csilingelve hullva a földre. Ám nem sokáig ékeskedett a földön, elolvadt és a föld magába szívta. |
-Egyébként nem vagyok gyenge*mosolyogta* |
- Ha! - akadt ki egy pillanatra. - Ha jól emlékszem, te ajánlottad fel. Az, hogy most itt vagyok, nem jelenti, hogy veled akartam tartani, de az unalom nagy úr. |
[86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
