|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.28. 19:09 - |
*Egy újjabb unalmas bál...persze muszály volt elkísérnem apámat. Ezek az állandó üzleti ügyek és nekem mindig bályolognom kell. Na se baj, ma talán történik valami érdekes is. Ez a bálterem hatalmas volt és nagyon fényűző. Mindenhol arany meg selyem, nagyon tetszett. Amint beléptünk az ajtón, Édesapa egyből ismerős arcokhoz ment így csendben követtem.Tisztelettudóan álltam mellette a kis társaságban természetesen csak férfiak voltak és mind árgus szemmel figyelt. Mintha nem láttak volna még elégszer...haj...* |
[28-9] [8-1]
*csendben és figyelmesen hallgattam végig a kis előadást, a dal végeztével elsőként kezdtem tapsolni. Igazán szép és finom dallam volt amit Jeanee kisasszony eljátszott. Igazán tehetséges hegedűművész-nő...* |
Valahogy így fest, miközben hegedül: ;)
http://media.photobucket.com/image/violin%20girl/lilanimeshorty/Violin.jpg?o=51 |
-Mihamarabb értesíteni fogom a döntésről*mondtam kedvesen, ekkor lépett mellénk az apám*
-Jeanne, drágám. Mint tudod ezt a bált Vogelveide úr rendezte és nagyon megtisztelnéd, ha játszanál nekünk valamit. Fáradj oda a zenekarhoz, ők majd adnak neked hangszert. Kérlek legyél nagyon ügyes, kápráztasd el a vendégeket*mosolygott rám kedvesen*
-Értettem apám, igyekszem eleget tenni a kérésének. *Ludwig úrra mosolyogtam, jó volt vele beszélgetni, reméltem mire végzek a rögtönzött koncerttel, még itt lesz és válthatok vele pár szót. A zenekrahoz mentem és kértem tőlük egy hegedűt. Hirtelen néma csend lett a bálteremben és minden szem rám szegeződött. Pár percig próbálgattam a hegedűt, aztán játszani kezdtem rajta. Apámat annyira elbűvöltem, ha tehette volna sír örömében, mindig nagyon büszke rám. Nem volt szokatlan a tömeg, sokszor játszom a bálok vendégei előtt*
http://www.youtube.com/watch?v=axSxQImltZA |
- Óh értem. Nos, akkor nyugodtan beszéljék meg, és ha úgyesik, értesítsen a döntésről.*mondtam komolyan, majd egy pincérnek adtam a poharat. Csak egy kortyot ittan, nemszeretem a bort...a teát sokkal jobban kedvelem* |
-Nem köszönöm, én nem fogyasztok alkoholt. Az utazást pedig édesapámmal kell megvitatnom, mert ő dönt ez ügyben. Tudja az egyetlen gyermeke vagyok és nagyon félt, óv mindentől. Ezért kell mindenhez egedélyt kérnem, hiába vagyok elég idős már, hogy magam döntsek.*sóhajtottam és kinéztem az ablakon, már elég sötét volt. Most már biztosan nem tudom megnézni a kertet, így semmit nem lehet látni...kár, pedig biztosan sok gyönyörű virágot gondoznak itt is* |
- Állami ügy...de az unokatestvérem Camus itt él, őt is meglátogattam a minap...Ha gondolja, elvihetem magammal akár holnap is Franciaorszgágba...az én indulásom nincs konkrétan megkötve*mondtam komolyan, majd az egyik asztalról felemeltem egy pohár bor és belekortyoltam* Ön is kér kisasszony? |
-Ne aggódjon, ismerve az apámat már holnap megkapja a válaszlevelet és indulhat. Én nem tudom mikor szándékozom hazautazni, ha nem kell több bálon mosolyognom, akkor én is mehetek haza. Sajnos ritkán nyílik alkalmam az anyámmal találkozni, már hónapok óta nem láttam. Szeretném őt mihamarabb viszontlátni*kicsit elkomorodtam, ki tudja, hogy időben érek-e haza..hiszen már régóta betegeskedik, lehet hogy elkésem, de csak pozitívan*-Szóval, ön csak hivatalos ügyben van itt? Pedig ezek a bálok szórakoztatók is tudnak lenni, ha jó a társaság, de én már mindenkit ismerek*mondtam mosolyogva és végignéztem a társaságon. * |
- Az édesanyja is biztosan ugyanolyan elbűvölő hölgy mint ön*mondtam kedvesen biccentve* - Amitn az édesapja átadja nekem a válaszlevelet, máris indulok...de ha lehet, megvárom önt, hogy együtt utazhassunk*kitudja mikor kapom meg a válaszlevelet. Bár igazán sürgős lenne a dolog, de a Király azt mondta ne sürgessek senkit...* |
-Igazán köszönöm, édesapám is biztosan örülni fog, ha ön kísér. Úgy vélem megbízik magában, figyeltem őt mikor félrehívta...csak azokkal bizalmaskodik akikben bízik.*mondtam komolyan*-Szóval ön sem marad sokáig Münchenben. Mi is csak nem régen érkeztünk, még alig láttam a várost,pedig úgy tartják szép hely. Eddig csak a ruhaüzletekig jutottunk, minden városban kapok egyet. Ajándék az apámtól...úgy tartja szerencsét hoz, ha az adott táj ruháit viselem...és édesanyámnak is vettük ajándékot. Ő sajnos nem tarthat velünk*sóhajtottam* |
- Az ön társaságát nem lehet bánni kisasszony...*kedves és jómodorú lány, roppant szimpatikus* - Ha jól tudom, az ön családja Franciaországi származású...hazafelé vezető utam átvisz Franciaországon, Belgium partjain szálok majd hajóra...szívesen lennék az utitársa*ajánlottam fel kedvesen a társaságomat a lánynak. Nekem sem árt egy pár új ismerős... A táncnak éppen vége lett, levezettem a hölgyet a táncparkettről...* |
-A táncot befejezném, de kérem még ne keressük meg az édesapámat. Nagyon ritka az olyan pillanat, amikor egyedül hagy. Legtöbbször figyel, vagy figyeltet valakivel. Most is itt lenne a testőröm, ha nem mondott volna fel. Édesapám most keres mellém egy másikat, nem szereti ha egyedül indulok útnak. És hamarosan hazatérek Anyámhoz, ezért szeretne mihamarabb találni mellém valakit, legalább az útra*mondtam a tőlem megszokott csendeséggel, és a férfit figyeltem.*-És szivesen elbeszélgetnék még önnel, ritka az ilyen jomodorú és nyugodt társaság..persze ha nem bánja*kedvesen rámosolyogtam* |
- Külföldi vagyok, csupán hivatalos ügy miatt vagyok itt... Kuchenből jöttem, a parlamentben vagyok a király tanácsosainak egyike...de mellékesen, szülőhazámban sem vagyok a bálok törzsvendége...*eztis csak a megszokott komolyságommal mondtam* - A dalnak hamarosan vége...ha kívánja befejezhetjük a táncot s utána kikisérhetem az apjához... |
-Jó az észrevétele. Tudja, már nagyon sok bálban voltam, 7 éves korom óta elkísérem az édesapámat. Mindig ugyanazokat az unalmas arcokat látom és minden alkalommal rámerőszakolnak valami fiatalembert, aki már a harmadik tánc után házassági ajánlatot tesz olyan címszó alatt, hogy ezzel tenné a legboldogabbá az édesapámat. Ezért nem élvezem már ezeket az estélyeket. De önt még sosem láttam...nem társasági ember talán?*kérdeztem érdeklődve, még mindig bájosan mosolyogtam* |
- Ha szabad ilyet megjegyeznem, észevettem, hogy nem fűlik fogára ez az est...az iménti férfiról nem is beszélve*jegyeztem meg komolyan a tánc közben. Körbetekintve egyre csak jókedvűbb embereket lehetett látni, a bor persze egyre csak fogyott, a pezsgővel együtt...* |
-Nagyon szivesen*megfogtam a kezét és hálásan tekintettem rá. Érdekes fiatalembernek tűnt, olyan különös szeme volt. Kedvesen mosolyogtam rá. Apámra pillantottam, de már inkább csak szerettem volna, mert a társasággal együtt eltűnt...különös sosem szokott egyedül hagyni. Mindig figyel valahonnan, de most nem láttam az egész teremben sehol...Biztosan kimentek az udvarra, befelé láttam, milyen csodás a kert én is szivesen megnézném, de már elígértem ezt a táncot, nem szokásom csak úgy itthagyni valakit* |
*amint vége volt a dalnak, odasétáltam a pár mellé. Kezemet a kicsit becsiccsentett férfi vállára tettem* - Uram, ne haragudjon, a következő tánc már az enyém...kérem távozzon a hölgy mellől*mondtam ridegen, utasítóan. A férfi motyogott valamit aztán elment* Szabad egy táncra kisasszony? Az édesapjától már kértem engedélyt, de úgygondolom, illő önt is megkérdeznem...*mondtam fülbemászó hanglejtéssel, kicsit meghaljoltam előtte, majd kezemet nyújtottam felé* |
-Rendben van, csak nyugodtan, táncoljon vele amennyit szeretne*bólintott mosolyogva az apám*
*Azt hittem soha nem lesz vége ennek a dalnak. Ez a férfi biztosan túl sok bort ivott, mert nagyon megeredt a nyelve. Egyre csak beszélt-beszélt én pedig sóhajtva mosolyogtam, mert azt sem hagyta hogy válaszoljak. Kétségbeesetten tekintettem apámra, de ő annyira büszkén mosolygott vissza rám, nem mertem itthagyni ezt a modortalan urat..* |
- Kemény kézzel kell tartani...a nőket olyan nehéz irányítani, mint egy országot...ez utóbbiban mint tudhatják, tapasztalatom is van...*mondtam komolyan, majd Rochester úrhoz fordultam tekintetemmel* Engedelmével uram, a következő táncra elkérném öntől a lánya kezét...*egy apró mosolyt ejtettem a férfi felé...* |
*Kedvesen mosolyogtam a férfire, milyen különös szemei vannak...ó..még sosem láttam lila szemeket. Illedelmesen bemutatkoztam neki*-Jeanne-Annett Portrait Fairfax Rochester..örvendek*ekkor Vogelveide unalmas unokaöccse elém állt és a kezét nyújtotta felém*-Kisasszony, megtisztelne egy tánccal?*jaj, már megint ez az ocsmány vigyor...olyan visszataszító. Apámra pillantottam, nem szólt egy szót sem csak rámbólintott és így kénytelen voltam igent mondani a férfinak, és a táncparkettre kísért. Apám olyan büszkén nézett rám*
-Nézzék csak, milyen gyönyörű..kész kis hercegnő már*mondta elégedetten a grófoknak*-Csak az a baj, hogy olyan makacs, sosem fogom tudni férjhez adni..*sóhajtotta elkeseredetten, ez volt a legnagyobb bánata, azt hiszem...* |
*Nem magyarázom neki el, de nem vagyok idevalósi, valószínű, hogy nem ismerem az itteni nemességet...világ életemben Kuchenben éltem, a kis szigetországban...Értesüléseim szerint Sir Rochester sem helyi, tudtommal Francia...Mikor a társasághoz léptem, illően bemutatkoztam mindenkinek, a fiatal hölgyre külön figyelmet fordítottam, illik kezetcsókolni...* |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
