|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.25. 19:47 - |
Egy ház Tokióban... |
[642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
- Szerencsére karácsonyig még van időm...*mondtam sóhajtva majd újra elmosolyodtam és bemásztam a kádba, elfeküdtem a forró, gőzölgő vízben* Gyere csak ide édesem, ide rám, pancsoljuk egy kicsit*hívogattam kacéran Landriát és kezeimet a kád peremére helyeztem*
- Kifogástalan a tested...kár lenne veszni hagyni*jegyezte meg halkan Lucas miközben egyik kezében végigsimította a lány finom bőrét nyakától egészen csípőjéig. Fejét felemelte s megnyalta a lány ajkait a kibuggyant vércseppekre éhezve, csábító mosollyal nézte a lány szemeit, néhol ajkaira pillantott. Kezével egyre érzékenyebb helyekre kalandozott, már a lány belső combját simogatta, lassan visszahúzta karmait is, hogy ne okozzon a közeljövőben Aloisenak OTT fájdalmat. Szüntelenül figyelte arcát, a reakciókra várva, keze lassan alrébbkúszott a combokról és izgatni kezdte az alatta fekvő testet* |
-Persze...édesem neked nincs lehetetlen én tudom! Majd megoldjuk azt is, de egy ilyen kádat kérek karácsonyra*mondtam hatalmas, könyörgő szemeket meresztve, aztán kedvesem arcán ülő kaján vigyort néztem*-Szóval van pár ötleted...na akkor mutasd meg nekem...mutasd meg miket tervezgetsz abban a perverz fantáziádban...*mondtam huncutul mosolyogva, és Masaharu forró testéhez dörgölőztem*
*mosolyogva nézte Lucas minden egyes tettét. Egyre inkább kezdte élvezni a kiszolgáltatott helyzetet...mikor a karmok bőrén ejtettek vágást, ezt már nem élvezte annyira..apró, szúró fájdalmat érzett, de a férfi érintése hamar elfeledtetett vele mindent...hamarosan egész teste kezdett elernyedni, finoman saját ajkaiba harapott, melyből újra apró vércseppek buggyantak ki. Ahogy megérezte saját vérének édeskés ízét, újra kívánta a vámpír harapását, de most nem erőszakoskodott, hiszen hőn áhított vágya, úgyis beteljeseül a nap első sugaraival..* |
*megengedtem a vizet a kádba, majd lehámoztam Landriáról a maradék ruhát is* Naés hogyan fér be ez az ajtón mi? Kiveretjük a falat?*kérdeztem nevetve ahogy a kádat eltöltő forró víz csobogását figyeltem. * Van pár ötletem, ezzel a káddal kapcsolatosan*mondtam kajánul elmosolyodva*
* Lucas szabad kezével megemelte Aloise testét, hogy le tudja venni róla melltartóját is, aztán letépte róla a szoknyát, végül az utolsó zavaró tényezőtől is megszabadította a lányt. Lassan elengedte kezeit, de a közben megjelent éles karmaival végighasította alkarja bőrét, talán direkt is, így újra érezhette Aloise incsiklandozó vérének illatát. Lejjebb csusszant a lány hasáig, majd felfelé indult meg, nyelvével feltérképezte a lány egész felsőtestét, néha szemeibe nézett, fenttartva vele a szemkontaktus tudatát.* |
*hevesen viszonozta Lucas csókját. Igazság szerint, mostmár nagyon is ki volt éhezve a férfira...egész nap csak "kerülgették azt a bizonyos kását", ideje volt végre, hogy mindkettőjük vágyai kielégüljenek. Aloise az utolsó emberként töltött éjszakáját hozzá méltóan akarta eltölteni, a tőle megszokott szenvedéllyel és hevességgel, és Lucas mellett mindent megkapott amire most szügsége volt. Nem érdekelte mi lesz hajnalban, eszébe sem jutott, hogy talán meg sem éri már a holnapot, csak a felette magasodó, mohó vámpírra figyelt, aki már jóideje felkorbácsolta vágyait*
-Naná...mostmár mindenképpen ki akarom próbálni ezt a kádat...édesem...egy ilyet otthonra is beszerezhetnénk...*mondtam mosolyogva és Masaharu nyakát csókolgattam, közben már alig vártam, hogy az óriási kádba "vessük magunkat"* |
- Hogy döntsek helyetted?*kérdezte kicsit lepetten, majd nagyot sóhajtott és elmosolyodott* Ezt inkább az éjszaka végefelé döntöm el...ha magam mellé állítalak, akkor te leszel a felkelő nap gyermeke....a szemeid úgyis gyönyörűen aranybarnák, számodra a napfelkelte lenne a legjobb időpont a halálra, vagy akár az újjászületésre...*mondta az alatta fekvő törékeny lány arcát simogatva*...de elég legyen a szavakból, már megtudtam amit akartam...most élvezni akarom a sötétséget, téged*suttogta újra a szavakat és vadul megcsókolta, Alo kezeit egy kézzel fogta le feje felett az ágyra szorítva*
- Igenis asszonyom*mondtam kacéran mosolyogva és lemásztam az ágyról, majd felkaptam Landriát és királynőként vittem át ölemben a szobából nyíló hatalmas, díszes fürdőszobába. A kád kimerítette a nagy szót, már óriásinak volt mondható.* Mond, hogy kádban akarsz fürdeni...*mondtam elképedten nézve a fehér márvány monstrumot* |
*Lucas minden egyes szavára figyelt, szemeit egy pillanatra sem vette le az ezüstösen csillogó vámpírtekintetről. Pár percig magába révedve gondolkodott, csak a férfi újabb harapásától éledt fel..*-Most olyasmit ajánlottál fel nekem, amire egész eddigi életem aladt vágytam...nem tudom, helyes lenne-e azt kérnem, hogy az éjszaka gyermekévé tegyél...úgy hiszem önző kérés lenne...pedig szeretném..*mosolyodott el*-Nem tudom eldönteni, hogy a halált válasszam-e vagy az újabb élet lehetőségét, melyről évekig álmodoztam...nem tudom mitévő legyek...*Aloise kacér álarca mögül kezdett előbújni a törékeny nő, aki a lelkében lakott...most kicsit úgy érezte túl sokat árult el vágyaiból, pedig nem szerette ha mások megérzik mit rejt a szíve. Komolyan Lucasra nézett, de még mindíg mosolygott. Arcán bájos, mégis szenvedéllyel teli volt az a mosoly, egy nagyot sóhajtott és végül kibökte..*-Tegyél úgy, ahogy a legjobbnak látod! Döntsd el te, mi legyen a sorsom..én már így is szerencsésnek érzem magam, hogy találkozhattunk, nekem ez is éppen elég. Sosem voltam önző ember, még ha sokan azt is hitték....mostmár a tiéd vagyok, azt csinálsz amit akarsz én mindenképpen boldog leszek..*mondta büszkén és lágyan csókolta meg Lucast, szorosan ölelte meg őt, nem is értette mi ütött belé..de úgy gondolta még sohasem volt senkihez ennyire őszinte*
-Hm...hát...*mosolyodtam el*-Igaziból most nagyon kimelegedtem, ugyhogy zuhanyozni vágyom...zuhanyozni óhajtok, de csak is veled...*nyaltam meg szám szélét kacéran és vadul csókoltam meg kedvesemet* |
- Hát, nemhiszem, hogy túl soka tkellene tudnod, ígyis rengeteget tudsz rólunk...csak hogy légy tisztában mindennel, elmondom, hogy a vámpírok meddők, és csak egyetlen gyermekük lehet, új gyermek teremtésére akkor lehet csak alkalmuk, ha az öregek elveszik tőle gyermekét és egy másik idős, tapasztalt vámpír veszi maga mellé, vagy az Úr lemond gyermekéről és van ki átvegye tőle, ami most Lara esetében is történt...*ezt normális hangerőn mondta, majd Aloise füléhez hajolt*...és a legfontosabb és legnagyobb titkunk, minek tudatában nem maradhat életben egyetlen ember sem...*suttogta*...hogy a vámpírok nem halhatatlanok. Csupán sokkalta lassabban öregszünk az embereknél, így szinte örök az életünk és a fiatalságunk. Nekünk egy évszázad jelent annyit, mint egy embernek egyetlen év...és a megfelelő pontokon való megsebzésünkkkel miis meghalhatunk...de nem olyan könnyen, mint mások...*súgta majd újra feljebbemelte fejét és Alo szemeibe nézett* Ezek tudatában már nem hagyhatom, hogy megélld a napfelkeltét...de adhatok egy új életet a halálod után...ha vállalod ezen titkok megtartásának és minden egyébnek a felelősségét, ez már rajtad múlik*mondta elmosolyodva majd újra megcsókolta a lányt, felhasítva ajkain a nemrég okozott karcolásokat* Imádom a véred...* jegyezte meg két csók között*
- És most mit óhajt az úrnőm? Ma éjszaka ön parancsolhat*mondtam kacéran mosolyogva, csók nélkül vártam a választ Landriától, lágyan simogattam a hátát* |
-Rendben van...*mondta kicsit csalódottan, de igazat adott a fiúnak. Szája újabb mosolyra húzodott, és lágyan cirógatta Lucas arcát*-Akkor mesélj nekem...legalább ezt tedd meg. Sokmindent tudok rólatok, de úgy tűnik nem eleget. Meséld el kérlek azt is, ami vágyam teljesítéséhez szükséges...Tudom, alig ismerlek és talán önző dolog ezt kérnem tőled, de kiskorom óta rajongok a fajtádért. Egy idő után ez a rajongás csodálattá, majd mostanra valósággá nőtte ki magát...mesélj nekem kéérlek...kééérlek..*szinte már könyörgött Lucasnak, most olyan volt mint egy kedves kisgyerek*
*Én is szeretlek...mosolyogtam magamban és viszonoztam kedvesem csókját, szorosan bújtam hozzá* |
- Ezt nem fogom csak úgy megtenni... érdekes lány vagy, és nem szándékozom csak úgy kiontani az életedet...ha kiontom, kapsz egy újat...de azt nem adhatom neked csak úgy oda...csak akkor teszem meg, ha teljesen tisztában leszel azzal, mit jelent az emeberek által halhatatlanságnak nevezett dolog...és mit jelent vámpírnak lenni...*suttogta most is, nem volt kedve hangosabban beszélni, valamint ez egy kellemes kis hangulatot adott a történéseknek*
- Imádlak*mondtam mosolyogva, majd megcsókoltam Landriat*- És szeretlek!*mondtam egy újabb csók előtt, aztán már el sem eresztettem ajkait, megállás nélkül csókoltam* |
*mikor Lucas vérét kezdte szívni, először furcsa, fájó érzés járta át testét...de aztán valamiért jól esett neki és többet akart...azt akarta, minden egyes csepp vére távozzon el testéből, mert ez felszabadultságot adott neki. Kéjes, meleg hullám járta végig minden porcikáját, és halkan szuszogott minden egyes csepp elvesztett vére után. Finoman túrt bele Lucas selymes hajába, és nagyon sóhajtott, mikor annak ajkai elváltak bőrétől.*-Nehm....nehm...tudom miéhrt...de*mondta még mindig szuszogva és mosolyogva nézett bele a vámpír szemeibe*-Jó érzés...nagyon jó..akarom, még akarom....tedd meg kérlek...tedd meg nekem! Azt akarom hogy minden csepp vérem az ajkadhoz tapadjon, felszabadultnak érzem magam tőle...Tudom ez most furcsán hangzik, mert azt képzeltem fájni fog, de nem...most minden porcikám ezt kívánja, minden porcikám az ajkaidra szomjazik...könyörgöm tedd meg nekem...*suttogta már a mondat végét és szenvedélyesen megcsókolta a fölé magasodó férfit*
*mosolyogva kúsztam kedvesemre és tovább cirógattam őt, néha kósza hajfürtjeivel játszadoztam. Nem szóltam semmit csak apró csókokat hintettem ajkaira, éreztem hogy mennyire forró a teste, ez most nekem is boldogságot nyújtott..* |
*lassan, nagyon lassan szúrta át fogaival a lány bőrét, azt akarta, hogy minden egyes pillanatát jól érezze és akár élvezze is Aloise, azt akarta, hogy felfogja mit akart. Amint az első vérpatakocska elhagyta a sebet, azonnal mohón, vágyakozóan kezdte szívni a lány vérét, de pontosan tudta mennyit vehet el ahoz, hogy ne ártson vele, és ne fárassza ki őt. Ezért a megfelelő pillanatban, csupán pár nagy korty után elvállt a sebtől majd megnyalta azt, eltávolítva az utolsó cseppeket is. A nyála hatására kezdett is gyógyulni a két kis szúrás.* Nos, olyan volt, mint amilyenre számítottál? Bár ezt kétlem, eddig még senkinek sem volt olyan, mint amire várt...de, ezt inkább most mond meg nekem te...*mondta a lány szemeit fürkészve, ajkain még ott csillogott a vér. Egyik kezével lágyan cirógatta Alo derekának vonalát és karjait*
*hiába akarta Landria minnél jobban húzni az orgazmusomat, nem ment neki túl sokáig, egy jóleső és kéjes sóhaj, vagyis nyögéssel egyidőben egész testem megfeszült egy pillanatra, majd lihegve ernyedt el minden porcikám. Mozdulni allig bírtam...* |
-Igen...igen...szeretném...*mondta halkan mégis határozottan, már egészen ellágyult a férfi karjai közt. Élvezte a csókokat az érintéseket, most nem volt olyan kacér és kihívó, szinte meghunyászkodott Lucas kezei közt...szemeivel a fölé magasodó vámpírt nézte és szája aprón, de boldog mosolyra húzodott..*
*éreztem, hogy kedvesem közel jár már a várva várt pillanathoz, ugyhogy folytattam, amit elkezdtem, közben tovább cirógattam, ahol csak értem. Sóhajaiból éreztem, hogy nincs messze számára a várva várt pillanat, de ammenyire tudtam még nyújtottam az időt, hogy ő a legjobban kiélvezhessen minden másodpercet..* |
- Szeretnéd?*súgta csábítóan Aloise fülébe mikor megint nyakánál kezdett időzni, apró csókokat hintett nyaka hajlatába, végignyalta az ütőér vonalát, csak a kérésre várt, hallani akarta, hogy a lány is akarja a harapást. Közben egyik karjával már rákönyökölt az ágyra, így másik kezével végig tudta járni a lány testét*
*sóhajaim egyre szaporábbak és kéjesebbek lettek, idővel hangosabbá és váltak. Valahogy sosem tudtam visszafolytani túlságosan ezeket a hangokat, képtelen voltam, számomra így volt teljes az élvezet. Hamarosan kezdtem érezni, hogy a kéj tetőpontja felé közeledek, saját ajkaimat harapdáltam a sóhajok hangerejének visszafolytása érdekében* |
*egy pillanatra elkerekedtek szemei, kicsit fájt neki amikor Lucas tűhegyes fogait puha bőrébe mélyesztette....de hamar elfelejtette a dolgot, mikor a férfi meleg ajkai az övéihez tapadtak. Érezte saját vérének édes, forró ízét, ettől csak méghevesebben viszonozta a csókokat...Mostmár egyenesen kívánta, hogy Lucas megharapja, hiába fájt neki a dolog, mégis valami megmagyarázhatatlan kéjes bizsergés futott végig minden egyes porcikáján, amit újra és újra át akart érezni. Szerette volna ezt tudatni Lucassal, meg akarta kérni a dologra, de a heves csókoktól nem tudta, csak hagyta azt csináljon vele a vámpír, amit csak akar..*
*folytattam kedvesem kényeztetését, kezeim néha elvándoroltak combjairól a hasa irányába. Élveztem, ahogy minden rezzenéséből megéreztem vágyainak fokozódását...most csak rá figyeltem, azt akartam hogy neki a legjobb legyen...reméltem hogy megérzi majd mennyire szeretem is őt valójában..* |
*Lucas szó szerint letépte a topot Aloiseról, a gombok csak úgy repültek le róla. Magát fékezetlenül kezdte csókolni a lány melleit, már amennyit a melltartótól tudott. Vágyait és éhségét szabadonengedve mélyesztette fogait a lány egyik mellébe, a kiserkenő vért mohón itta, szorosan magához szorította Aloiset, de pár korty után leállt, csak ízelítőnek szánta magának és a lánynak is, majd véres ajkaival újra a lány szájára tapadt*
*halkan sóhajtottam fel ahogy megéreztem Landria ajkait azon a bizonyos testrészemen, szemeimet becsukva adtam át magam mégjobban az élvezetnek, de a kiváncsiság hajtott, így néha oda-oda pillantottam, ami csak mégjobban fokozta az érzéseimet* |
*forrón viszonozta Lucas minden egyes csókját, már nem is érezte ajkából kiserkenő vércseppeket. Kezei a férfi mellkasára "vándololtak" és lágyan simogatta végig Luc minden egyes izmát...aztán az ingjén lévő gombokat kezdte kigombolni, közben egy pillanatra sem vált el az édes, puha ajkaktól, melyekre már egész nap vágyott...*
*láttam, hogy Masaharu élvezi a dolgot, úgyhogy úgy döntöttem itt az ideje, hogy az alsónadrág is lekerüljön róla...miközben lágyan cirógattam combjait lassan az utolsó ruhadarab is lekerült róla. Ajkaimmal már hasát csókoltam, majd finoman kényeztetni kezdtem, combjai simogatását nem hagytam abba, éreztem hogy teste minden egyes érintéssel egyre foróbb lesz...*
|
- Ezt még meglátjuk...még nem tudom, el e vegyek tőled valamit...vagyis, hogy utána adjak e neked valamit...majd eldöntöm később*suttogta Lucas miközben újra Aloise nyakánál lebzseltek ajkai, forró lehellete szinte felperzselte a lány bőrét. Aztán egy pillanatra a szemeibe nézett, majd lejjebb ereszkedett és a lányt comjainál fogta meg két karjával, ezzel jóval a padló felé emelve őt, az ágyhoz vitte majd lette rá s felémászott, a lány feje mellett támaszkodott kétkézzel, újra vadul megcsókolta Aloiset.*
*csak halványan mosolyogva és mozdulatlanul élveztem kedvesem csókjait, szörnyen jólesett ez a kis kényeztetés, úgy nyúltam el az ágyban, mint akit leütöttek, mégis egyre jobban kezdett fűteni a vágy* |
-Hidd el én nem félek a haláltól...ha akarod tedd meg...ölj meg ha úgy tetszik!*mondta komolyan Aloise, és tényleg teljesen úgy is gondolta*-Nekem nincs veszteni valóm, nem vár senki otthon, nincs aki aggódjon értem...ha most jött el az én időm, és te veszed el az életemet akkor beletörődöm...sőt! Büszke lennék rá, ha egy vámpír oltaná ki emberi életemet...*miközben beszélt, végig mereven Lucas szemeibe nézett. Most minden kacérság és báj eltűnt sötétbarna szemeiből. A vágy helyét is a komolyság vette állt, no igen, Alo nem volt mindig szeleburdi, mosolygós és kihívó lány...ha kellett a legkomolyabban viselkedett és azt akarta hogy Lucas igenis komolyan vegye amit mondd...*
-Szavad....ne feledd édesem...*mondtam kuncogva 2 csók között, eddigre már kedvesemet nadrágjától is megszabadítottam. Ajkaimmal néha mellkasára és néha hasára hintettem apró csókokat és óvatosan simogattam combjait, közben néha-néha szemeibe néztem, tetszett hogy most "ki van szolgáltatva" minden egyes tettemnek...* |
- Nem tudod mire vállalkozol...akár itt rögtön meg is ölhetnélek*simított végig lágyan mutatóujjával a lány ütőerének vonalán, vágyakozva, éhesen nézte őt, a lány ajkából szivárgó vércsepp útját figyelte, majd lenyalta azt a lány álláról és újra megcsókolta, karjait az ajtónak szegezve fogta le*
- Mostmár azt teszel velem, amit akarsz...*mondtam kacéran és oldalrafordítottam fejemet, élvezve a csókokat amiket ezúttal én kapok. Élveztem a helyzetet, tetszett Lanria becsiccsentve is, olyan kis zabolátlan volt...* |
-Na..most már végre zárt ajtók mögött vagyunk..*mondtam elégedetten*-vagyis...*elfordítottam a kulcsot a zárban*-Hogy helyesbítsek, most vagyunk zárt ajtó mögött...*kuncogtam, aztán Masaharu mellé feküdtem az ágyban aztán rámásztam. Combjaira ültem és nyakát kezdtem csókolgatni, közben kezeimmel már meg is szabadítottam az ingjétől...egész nap ezt vártam....most már egy percet sem fogok...*
*Aloisenak annyi ideje sem maradt, hogy feleszméljen mi történik, vagy hogy megcsodálhassa a szobát...hevesen viszonozta Lucas csókját és lágyan tűrt bele hosszú, ébenfekete hajába. Mikor érezte ajkain vére ízért, egy kicsit meglepődött de nem bánta a dolgot...csak kacéran lenyalta a vércseppeket és a férfi szemeibe nézett*-Csak nem megint éhes vagy...hm?*kérdezte mosolyogva és eltűrte selymes haját. Barna bőrén csak úgy lüktetett a nyaki ér...szinte könyörgött, hogy Luc kóstolja meg...Aloise csak várt...közben szüntelenül mosolygott...* |
[642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
