|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 20:08 - |
Az angyalok országa |
[50-31] [30-11] [10-1]
*Miután viszonozta a csókot,a lány hátára terítette a kabátját.* Kezd hűvös lenni,hazakisérlek,jó?*mosolygott* Nem szeretném,hogy egyedül kelljen kószálnod és valami bajod essen...*simogatta meg a lány arcát*
/Elfelejtettem átjelentkezni,csak már lusta voltam újra írni,de ő Kyon akart lenni ^^"/ |
*Percekig megszólalni sem tudott, annyi minden jutott az eszébe, olyan sok szép szó, amit mondhatott volna. De hálásan csillogó szemei minden szónál többet értek és elárulták azt is, mennyire örül a nyakláncnak. Végül szembe fordult a fiúval és egy "köszönöm"-öt rebegett, majd lágy csókot lehelt Kyon ajkaira.* |
A boldogság csak átutazó volt nálam,néhény röpke pillanat,néhány halvány mosoly,de úgy érzem,hogy eljött az idő megbocsájtani a régmúltat és tovább lépni.A fájó emlékekből tanulnunk kell,de csak azért,hogy végül elengedjük őket.Mit is érne az ember megbocsájtás nélkül?Mit ér a szív boldogság nélkül? Úgy érzem,hogy melletted elfogadhatom a múltat és felülemelkedhetek rajta...Talán eljött a nap,hogy megbocsájthatok az Életnek...Megbocsájtani tiszta szívből,mert valami újat és szépet adott nekem...*mosolygott a lányra*
Nem ígérhetem,hogy minden pillanatunk ilyen szép és nyugodt lesz,hisz még mindig vannak háborúk az országban,de azt igen,hogy az érzés,amit irántad érzek,a csatamezőn is változatlan lesz és mindig veled leszek...*végig simított a lány nyakán,miközben egy nyakláncot csúszatott rá.A medáll egy angyal egyik széárnya volt,a másik szárnya Kyon nyakában lógott.^^* Ezentúl együtt repülünk tovább az Élet egén.*suttogta,közben feltette Tenshire a nyakláncot* |
-Oh Kyon, ez gyönyörű! *suttogta és teljesen ámulatba esett a táj szépségétől. Már sok helyen járt, de ilyen csodás, rejtett helyről még nem látta a naplementét.* -Sokszor ültem egyedül, főleg a tengerpart mentén...és néztem amint a Nap lassan lenyugszik és pompáját elhagyva, megannyi aranyló fénysugárra esik szét. Gyönyörű volt mindannyiszor ezt látnom de...ez a leggönyörűbb eddig! Főleg, hogy veled tölthetem el ezeket a perceket. Köszönöm Neked! *hevesen átölelte a fiút és mélyet szippantott bőrének selymes illatából, majd hol a lemenő Napra pillantott, hol -végtelenül boldog mosollyal- az angyalra.* |
*Miután ő is hosszan és érzelmesen viszonozta a csókot ^^  , kedvesen elmosolyodott és nagyot csapott szárnyaival,miközben karjaiba zárta a lányt és felemelkedett vele.*
De még nincs vége a napnak,mutatni szeretnék neked valamit...*suttogta és már el is indultak. Kyon szemével a hamarosan lenyugvó Napot kémlelte(kicsit ugrunk,ha nem baj ^^),mintha valahova időben kellene megérkezniük. Így is lett...egy elhagyatott tisztásra sietett,ahol tökéletesen lehetett látni a naplementét.A távoli fák ágai közt átsurranó fénynyalábok gyönyörű színben játszodtak,a madarak távolodó éneke,a hűvösebb szellő pedig az estéről árulkodott.*
Itt lennénk,ide szoktam eljönni esténként,ha tehetem,de ezentúl boldogabban jövök majd,mert már nem vagyok egyedül...*mondta mosolyogva,miközben óvatosan letette a lányt* Közel sem annyira szép,mint az én szerelmem,aki itt áll mellettem,de azért igazán csodás kép tárul elénk...Hogy tetszik?*kérdezte mosolyogva és remélte,hogy féltett,titkos helye épp úgy tetszik majd a lánynak,mint neki* |
*Miután hosszan és lágyan viszonozta a csókot, arca egészen kipirult. Most hogy túl volt az egész dolgon, szíve kicsit elcsitult és ismét normális tempóban kezdett volna verni, de Kyon közelsége miatt mégis vad ritmust játszott újból. Szinte beleomlott az angyalfiú karjaiba, selymes, halványkék haja fátyolként omlott a vállaira.* -Kyon...annyira boldog vagyok! Ezután már semmi sem választhat el Minket. Szeretlek...nagyon szeretlek! *egy sugárzó, őszinte mosoly után pedig ismét lágy csókban forrt össze kedvese ajkaival. ^-^* |
*Legszívesebben elsülyedt volna,hisz ő akart beszélni,kicsit (nagyon xD) kínosnak érezte ezt az egész szituációt. ^^" De azért elmondta ő is,amit szeretett volna.*
Engem az élet arra tanított,hogy a büszkeség nem nagy érdem,mert abból sem megélni,sem kitűnni,sem semmi mást nem lehet...Számomra igazán sokat jelent,hogy a sereg tagja lehetek és főleg az,hogy én tervezhetem meg a stratégiai lépéseket.Mindig is alázattal voltam a feljebbvalóim felé és ezért is mertem bátorkodni ide jönni és vállalni az érzéseimet,hisz ezt a tisztesség így kívánja. Az,hogy épp a lányába szerettem bele...voltaképp először átokként hasított belém az érzés,mert féltem,hogy ez az egész reménytelen,de aztán rájöttem,hogy ez is egy csata,amit meg tudok vívni és,amiért érdemes harcolni...*gyengéden megszorította a lány kezét*
Egy percig se gondolja majd,hogy az áldásával rossz kezekre bízta a lányát,mert bár még fiatal vagyok,a szívem a helyén van és úgy érzem,hogy ezzel az érzéssel nincs lehetetlen számunkra! És...és köszönöm,hogy megbízik bennem...*mondta az utolsó mondatot nem kis hálával és egy apró mosollyal*
*Mivel tudta,hogy a király elfoglalt ember,nem is akarta sokáig zavarni,ezért egy erős és tiszteletet adó kézszorítás után kiment Tenshivel.Kint kicsit haragosan nézett a lányra,mert nem hagyta őt beszélni :P,de tekintete megenyhült és egy nagy sóhaj után,miután már ezen is túl voltak,magához ölelte és hosszan megcsókolta egy halk-főleg az ott álló kukucskáló őrök miatt- szeretlek után* |
*Mivel hirtelen Tenshi sem tudta, hogy mivel kezdje a mondandóját, a Király szólt helyettük elsőként:*
A Fehér Angyalok Királya ^^
-Üdvözöllek Benneteket! Örülök, hogy látlak lányom. Uram...*felállt, és hasonlóképpen tisztelgett Kyon-nak, ami kivételes esetnek számított, hiszen a Király legtöbbször ülve fogadta "alatvalóit". Pár pillanat múlva kedvesen megkérdezte:* -Miért kerestetek fel ezekben a korai órákban? Bizonyára fontos jelentenivalótok van...Csak bátran, had halljam...*Tenshi észre vette, hogy Kyon nagyon zavarban van, ezért úgy döntötte ő közli a hírt apjával.* -Édesapám...azaz, felséges Királyunk. Azért bátorkodtunk felkeresni Téged, mert...valóban, számunkra egy fontos hírrel érkeztünk hozzád. Te az apám, és egyben felettesem is vagy, mindannyiunknak bölcs ura. Ismered ezt a fiút minden bizonnyal, hiszen ő az, aki a sereg terveiért felelős. A neve Kyon. *mutatott kedvesére és halvány pír jelent meg az arcán.*
A Fehér Angyalok Királya ^^
-Valóban, természetes, hogy ismerem ezt a derék fiút. Egy királynál jobban ugyan ki ismerheti a seregét...? Csordultig tellt a szívem örömmel, hogy az én legkisebbik lányom ilyen derék angyallal barátkozik...
Tenshi:
-A lényeg azonban itt van, Édesapa. Mi...Kyonnal...többet érzünk egymás iránt mint barátság. Azt találtuk a leghelyesebbnek, ha felkeresünk Téged, és áldásodat kérjük a kapcsolatunkra.
A Fehér Angyalok Királya ^^
*A király arcán látható volt a pillanatnyi csodálkozás, s mint apa, hirtelen nem is tudta mit szóljon ehhez a dologhoz. Úgy érezte egy percre, hogy ezzel a legkisebbik lánya is elszakadt tőle. Teljesen felnőttnek látta őt és úgy érezte már nem tudja befolyásolni Tenshi életét. Azonban mégis, szívből elmosolyodott. Felkelt a trónszékből és átölelte a lányát, majd magához húzta Kyont is, így szárnyai teljesen rásimultak a két fiatal vállaira és hátaikra.* -Nektek a legjobb. Fiatalok és szépek vagytok. Szerelmesek, és tieteké a világ. Áldásért jötettek, ezt pedig meg is kapjátok. Büszke vagyok rád, kicsi Tenshi-m, hogy ezt vállaltad. *szeretettel végig simított a lánya fején, aztán Kyonhoz fordult:* -Te pedig fiam...érezd magad megtiszteltetve, hogy a lányom szíve szerelemre gyúlt irántad. Azonban...soha ne legyél kishitű! Olyan alázattal, mint te, nem láttam még fiút előttem meghajolni. Légy magadra büszke, és büszkén állj ki más ellen is! A szíved kincset őriz, hát óvd meg. Óvd meg azt a kincset, ami most belé költözött. A lányom a tiéd. *mondta boldog mosollyal. ^-^* |
Ennek örülök,szeretem látni,hogy mosolyogsz,mert az csak szebbé teszi az így is gyönyörű arcodat.*mondta a lánynak kedvesen,majd belekulcsolta a kezét*
Hát akkor induljunk is! Már szóltam a királyi egyeztetőnek,hogy jelentsen be minket,nem akarom megvárakoztatni édesapádat,nem lenne túl jó kezdésnek...*mosolygott kínosan,ezért gyorsan el is indult Tenshivel*(kicsit ugrunk ^^)
*A király terme előtt ha nehezen is,de elengedte a lány kezét,majd vett egy nagy levegőt és Tenshit előre engedve bementek.Udvariasan köszöntötte a királyt és illedelmesen tisztelgett is neki,mint katonája,majd várt,hogy szót kaphasson,bár nem tudta,hogy mivel is kezdhetné,mert kicsit zavarban volt.^^"* |
-Jó reggelt neked is! *köszönt vissza kedvesen, miután viszonozta a csókot* -Alig bírtam kivárni a hajnalt, hogy szárnyra kelhessek, nem aludtam szinte semmit, de vidám és üde vagyok! *halkan nevetni kezdett, és boldogan mosolygott, hiszen örült, hogy ismét szerelmével lehet.* |
*Kellemes fuvallatott hozott a szél,ahogy Kyon nagy szárnycsapásokkal leszállt a lány mellett,majd átölelte és lágyan megcsókolta őt.*
Jó reggelt,milyen korán érkeztél,pedig azt azt hittem,hogy én érek ide előbb...És,hogy aludál?*kérdezte mosolyogva* |
-Jó éjt! *súgta kedves mosollyal, és egy mély érzelmű csókkal vált el szerelmétől.
Másnap kora hajnalban, amikor az első napsugarak, még épphogy csak áttörték a felhők kékes-fehéres felszínét, és korán nyíló virágok ég nem bontották ki teljesen szirmaikat, Tenshi már a megbeszélt helyen várt Kyon-ra. Amíg várt, a közeli szökőkútban megmosta hófehér arcát, és szorgosan törölgette szárnyait a hűs vízzel.* |
Persze...*mondta mosolyogva* Hát akkor én most megyek,holnap találkozzunk reggel itt...Addig is álmodj szépeket,jó éjt! *már szinte suttogva mondta ki az utolsó szavakat,hogy ne törje meg hangjával az éjszaka csendjét,majd egy lágy csókkal búcsúzott  * |
-Persze, hogy megengedem, ne butáskodj! Te már amúgy is az életem része vagy...*suttogta és fejét gyengéden Kyon mellkasába fúrta* Már késő van, holnap reggel beszélünk Apámmal. Így jó lesz? *kérdezte mosolyogva* |
Tenshi...Apád az életed része,és azért szeretnék beszélni vele,hogy ő is nyugodt legyen.Nem csak azt szeretném,ha megpróbálnánk boldogok lenni,hanem,ha azok is lennénk és ehhez teljesen az életed részévé kell válnom,ha megengeded...*mondta halkan* |
*Kicsit elpirult, érezte a fiú hevességét, ezért ő is forrón csókolt vissza. Azután némán Kyon szemeit fürkészte, majd egy apró puszit nyomott az orrára ^^* -Akkor mehetünk? ...De igazából nem is értem miért kéne vele beszélnünk, amikor neki ehhez semmi köze. *jegyezte meg halkan, majd hozzá tette:* ez az én életem, nem az övé! |
*Egy darabig csak némán hallgatta,amita lány mond,majd elveszett tekintetében.Olyan nagy szavak voltak ezek és érezte,hogy a nagy szavakhoz mély érzelmek is társulnak.Sosem gondolta volna,hogy 17 évesen utol éri valami,ami akár egész életére is tarthat,de boldog volt tőle,el is mosolyodott.*
Akkor még ma beszélek vele...vagyis beszélünk...*közelebb lépve átölelte a lányt  és mivel Kyon szárnyai elég nagyok voltak,ezért eltakarta magukat a külvilágtól és úgy csókolta meg forrón Tenshi-t.* |
-Édesapa nem fog haragudni. Ő pontosan tudja mi az a szerelem. Tudja, hogy nem lehet elfojtani, sem gyökerestől kitépni a szívből, mint egy nem kívánatos gazt. A szerelem nem egy kósza gyom, hogy ilyet lehessen vele cselekedni! Apám kétszer is szerelembe esett. Az igazi Édesanyám meghalt már, bár senki sem tudja miért, hiszen az angyalok örök életűek. A mostohanyámat, a mostani Királynőt viszot ugyanúgy szeretem, mint ha az igazi lenne. Örülök, hogy Édesapa őt választotta. *mosolygott halványan, majd hozzá tette:* ezek után a Királyunk, biztosan meg fogja érteni mit érzünk mi, fiatalok. Ne aggódj Kyon! Kérlek mosolyogj! Sokkal jobban szeretem, amikor őszintén mosolyogsz, mint amikor a homlokod ráncolod, és bizonytalankodsz. *nagy, kék szemeiben a boldogság tündöklő fénye ragyogott vissza kyon-ra* |
És most hogyan tovább? Titkolni nem titkolhatjuk,de csak úgy álljak az édesapád ellé és mondjam meg,hogy szeretem a lányát? Nem tiszteletlenség ez?*kérdezte halkan* Mennyivel egyszerűbb lenne,ha csak két fiatal lennénk,akik egyszerű életet élnek...Ez az ostoba bizonytalankodásom is...nem így viselkedik egy igazi férfi...És én sem fogok! Az apád elé akarok állni és megmondani neki,amit érzek és vállalni azt,ami köztünk van! Talán elveszítem az aállásomat is,de harcolnom kell azért,ami igazán fontos!*szemében elszántság volt,miközben gyengéden magához ölelte a lányt* |
-Én...én is így érzek! Pont...ezeket akartam neked elmondani. *mondta kicsit meglepődötten, aztán mosolyogva bújt vissza a fiú ölébe. Mostmár boldog volt és végtelenül nyugodt. Örült, hogy azzal a fiúval lehet, akit igaz szerelmének tartott.* -Szeretlek...*súgta halkan, aztán elgondolkozott:* "Valamikor olyan könnyű, valamikor olyan nehéz ezt az egyszerű szót kimondani. Amikor Kyonnak mondom, a szívem csordultig tellik a boldogsággal. Remélem Ő is így érez, velem együtt! Szeretlek Kyon!" |
[50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
