|
Témaindító hozzászólás
|
2008.06.29. 12:07 - |
Ez egy nagy ház hatalmas udvarban Tokió mellett egy faluban. Landria 3 lánytestvérével, Édesanyjával és szolgáikkal él itt. Udvara az erdőbe nyúlik. Kedves és nyugodt környék, ám valahogy mindíg körüllengi egyfajta rejtély szele. |
[51-32] [31-12] [11-1]
*a hátsó üllésen egy férfi ült. Hosszú éjfekete haj, fehér bőr, olyan fehér, ami embernek szinte lehetetlen, hogy legyen, vöröslő ajkak, világító kék szemek* Mester...*kezdte volna mondandóját, de tudom mit akar. Hiszen ő kell ide, ő meg tudja állítani, hogy ne kelljen teljesen átváltoznom, és még ő is jól jár* Majd ha hazaértünk....nincs kedvem véresen vezetni*mondtam ki a szavakat komolyan, majd amilyen gyorsan csak tudtam, hazaszáguldottam...* |
*ijedten néztem végig Masaharun*-Na...de...de...mi van veled? Ne hülyéskedj légyszives..megijesztesz vele...*láttam hogy nem viccel, közben mindenki szinte tátott szájjal bámult rá*-Gyorsan...gyorsan..ülj be a kocsiba egy perc és megyek, siess*mondtam rémülten, gyorsan elköszöntem mindenkitől, megnyugtattam őket, hogy Masaharu csak az egyik fellépésére gyakorol. Tudom hülye kifogás, de más nem jutott az eszembe^^ Igaziból kicsit viszojogtam, hogy beüljek mellé az autóba, sosem láttam még így, nem tudom hogyan viselkedik ebben az állapotban, de végül beültem mellé..*-Na indulhatunk..*mondtam remegő hangon és egy nagyot nyeltem* |
*ahoz, hogy megidézzem az erőmet, sajnos el kellett kezdenem átváltozni a bennem lakó démonná...ugyanis mindenkiben van, csak nem mindenki fedezi fel. Sajnos az átváltozást senki sem képes visszafordítani folyamatában, csak ha már lezajlott, akkor kezdheti a visszaalakulást...na ehhez most rohadtul nincs kedvem, szóval sürgősen haza kell jutnom* Menjünk haza...*mondtam egyszerűen, már lábaim kezdtek "oszladozni", lilás lángokká kezdett alakulni. Felsegítettem kedvesemet és derekánál átkaroltam, vállamracsaptam amit összepakolt, aztán elindultam le az előtérbe, sajnos elkerülhetetlen, hogy ne vegye észre a tömeg a már félig átalakult mivoltomat...vörös szemek, lángoló hajvégek- amik megjegyzem nem gyújtottak fel senkit-, kissé karmos ujjak...egyenlőre ennyi, de már ez is feltünő jelenség...ráadásul egy dámonvadász csapatka közepén vagyok...* |
-Akkor...akkor biztosan megöljük egymást. Mindketten kitartóak vagyunk, a halálig ütöttem volna az biztos...csak erősebb nálam....de te..pont jókor jöttél, köszööm*szomorúan bújtam kedvesemhez, fájt minden porcikám és kissé remegtem is.*-De miért csinálta? Csak úgy be jött utánam és ordibálni kezdett velem, aztán nekem esett..olyan mintha nem is önmaga lenne...nem értem..tudom hogy erős és kemény de velem mindig kedves és gyengéd volt amióta csak ismerem...jaj miért kellett ennek a napnak ilyen rosszul elsülnie...*mondtam halkan, közbe odalenntről hallatszott a töbiek nevetése, nem tudom mit csinálhattak. Viszont az idő már igencsak eltelt, sötétedni kezdett. Nem vágytam másra, csak hogy haza menjünk...ne tudnám magam ezek után jólérezni...az tuti* |
*Adam után néztem, szinte már remegtem a duhtől, most csak egy vágyam volt, hogy vérbefagyva feküdjön előttem Adam...nos igen, nem semmiért nem álltam sosem a jók oldalán, a megbocsájtás nem az én kenyerem. Legugoltam Landria elé egy egy óvó csókot nyomtam a homlokára...* Méghogy én ne csináljak balhét...mi van ha nem jövök ide?*suttogtam lágyan, bár hangom kissé eltorzult, szemeim még minden vörösen izzottak, testem körül kis fekete nyalábok keringtek, tűntek el majd újra lobbantak elő...* |
*egy ideig még köhögtem, már folytogattuk egymást, ezért kicsit nehezemre esett levegőt venni*-Hagyd Masaharu...nem érdemes...Te pedig Adam*feltápászkodtam a földről és ridegen néztem*-Takarodj el innen..világos..takarodj a szemem elől! Hogy voltál képes ezt tenni velem, mi? Én a testvéremként szeretlek, erre nekem esel mint egy vadállat...húzd el a csíkot...de ha csak egy szót mersz szólni Leonienak és tönkreteszed mégjobban ezt a napot, ízekre szedlek, az sem fog érdekelni hogy 2-szer erősebb vagy nálam*Adam riadtan nézett, azt hiszem halálra rémült. Lefejtette a testéről Masaharu ujjait és engedelmesen kisétált a szobámból. Remegve kuporodtam össze a földön, már a sírás szélén álltam. Hogy tehette ezt és mégis miért? Még ha provokáltam volna...vagy megsértem,de így? Egyszerűen nem tudom elhinni. Erős egyéniség voltam testileg és lelkileg is, ugyhogy visszafolytottam a könnyeimet, de nem mertem Masaharura nézni, igaziból szégyelltem magam vagy nem is tudom. Olyan szörnyű volt ez az egész....* |
- A gyógyítás nem az én asztalom...legalábbis mikor gyógyítok mindig azthiszik a tudatlanok hogy gyilkolni készülök...*mondtam halkan nevetve. Olyan rossz érzésem van. Mindenki össze vissza flangál, de Landria és Adam sehol...* Még beszélünk, de most megkeresem Landriat, ha megbocsátassz...*ezzel el is tűntem, szó szerint köddé váltam. Átsuhantam a konyhán, átmentem a kerten, aztán Landria a szobájába mentem. Sokk ként ért, hogy azok ketten ott verekednek...hogy mer az a ficsúr Landriahoz érni? Rögtön testet öltöttem Adam mögött, megragadtam ruhájánál fogva és elhajítottam Landriatól, majd a torkánál fogva szegeztem a falhoz és emeltem a hatalmas testet fel a földtől...hát igen, a fizikai erő is meg volt bennem, ha szükség volt rá. Szemeim vörösben izzottak, egyrész a dühtől, másrészt az erőtől ami jelenleg eltöltötte testemet* Tényleg nem akarok balhét, megigértem végülis, na de azért mindennek van határa...*sziszegtem idegesen, majd kicsit közelebb hajoltam Adamhez* Ha nem haragudna miatta rám Landria, akkor már nem lenne a fejed a hején izomagy...*suttogtam szinte emberfelettien csengő hangon, legszivesebben összeroppantottam volna a nyakát, de csak tartottam magam előtt* |
-A csillogtatás szó kedves tőled, de nem illik rám*kuncogta*-Én a harcok közben használom, ha segítek Landrianak. Meg általában a fiúk sebeit gyógyítgatom...ilyesmik. Én még nem vagyok valami nagy mester...mint te. De azért próbálkozom.*mosolygott kedvesen. Mikor megláttam a szobámban Adamat szörnyen dühös lettem*-Te meg mit képzelsz hogy csak ugy bejössz, mi? Na de jó egye-fene mostmár nyögd ki mi a bajod mert kezd elegem lenni a gyerekes hisztiből...és ne akard tudni milyen ha elvesztem a türelmemet*tettem össze karjaimat és egyik szemöldökömet felhúzva néztem rá*-Rendben van, megmondom...mint csapattársad, felhívom a figyelmedet hogy nem járhatsz..ezzel..ezzel a ficsurral*mondta morcosan*-Amióta vele kavarsz, nem foglalkozol a csapattal, nem edzel, mi lesz így belőled, he? Gazdag úrik*rvaként fogsz megposhadni mellette és ha eléred a 30-at, sőt még azt sem kell elérned...khm..lecserél egy fiatalabbra, nem veszed észre? Ismerem a fajtáját..nagyon is jól*elkapta az egyik karomat és szorítani kezdte*-Ki kell dobnod őt, világos?*mondta ridegen*-Mit tudsz te róla, és milyen jogon oktatsz ki? Ne akarj cirkuszt csináli, hallod...ma van Leonie születésnapja, nem lehetsz ekkora paraszt...és engedj már el kérlek*most még szépen kértem, de csak nem akart elengedni, lekevertem neki egy óriási sallert, erre mindkét kezemet leszorította, és ráncigálni kezdett..hamarosan már verekedtünk, de ugy istenigazából..sosem hagyom könnyen magam, de nem értem mi baja, ugy csinál, mintha nem lenne önmaga..* |
- Én nem szeretem a főzeteket, a ráolvasással mindig is erősebb voltam...*jegyeztem meg majd a kérdése válaszára tértem át*- Néha harcokra használom, de ez még régebben volt a mindennapi teendőim között, a szövetség már csak akkor hív ha komoly gond van, pitiáner dolgok miatt szóba sem állok velük...de általában démonokat török be, meg fegyvereket gyűlytök, egyet most áldoztam fel és adtam Leonienak...de már nincs hatalma a kardnak, megtörtem...bár csak egy szent szutyok volt, mindig csak megégette a kezemet...*morogtam visszagondolva, mennyi bajom volt már az ilyen szent tárgyakkal* Na és te miben csillogtatod az erődet?*kérdeztem hangsúlytalanul* |
-Igen, jól tudod boszorkány vagyok...de nem akármilyen*kuncogott*-Én mindkét mágiát birtokolom egy kicsit...adottság. De jobban szeretek főzetekkel és báitalokkal szórakozni....Na és te mire használod az erődet, már ha megtudhatom persze...senki nem szeret dicsekedni a varázserejével...*jegyezte meg csendesen. Közben már beszéltem anyuval, hogy Masaharuhoz költözök egy időre és hogy jobbnak látom, ha a céget most Mike irányítja, mert én nem tudok rá 100%-osan figyelni. Egyetértett velem és ekkor jelent meg Adam*-Landria, beszélnem kell veled...komolyan*nézett rám dühösen*-Jaj Adam, ha már megint a reggeli dologgal jönnél, nincs kedvem összeveszni veled, ugyhogy..ha megbocsátasz*felbattyogtam a szobába, pár cuccot össze akartam gyorsan pakolni, ha már elmegyek itthonról. Azt reméltem Adam nem pofátlankodik utánam,de amíg a fürdőben voltam beosont a szobámba, persze észrevétlenül...a sunyisághoz mindig értett...és bezárta az ajtót. Közben anyám is kiment a teraszra, Leoniet figyelte, a fiúkkal hülyéskedett..* |
*pár pillanatig még figyeltem, hogy merre megy Landria, láttam Adam utánamegy, de nem mentem utána, Laura azthiszem a kis varázslólány, érdemes lenne elbeszélgetnem vele...* Igen az vagyok...ha emlékeim nem csalnak akkor te pedig a család boszija vagy...vagy mágusa, nem tudom melyik oldalhoz tartozol*mondtam komolyan. A boszorkányok és a boszorkánymesterek a sötét oldalt képviselik, azaz a feketemágiát, a mágusok pedig rendszerint fehérmágiát, vagy a természet erőit használják....* |
-Nem..nem szükséges...majd én elintézem ezt a dolgot csak nyugi..*súgtam vissza neki és egy puszit nyomtam az arcára. Közben valahogyan előkerült Laura is.*-Ó..sziasztok, anya nem is említette hogy már itt vagytok. Jó téged megint látni Landria, reméltem hogy hamarosan hazajössz, pár dolgot meg kellene majd beszélnünk..*mondta bájosan mosolyogva. Laura ilyen volt, néha egy porcelánbabára emlékeztetett. Mindig valami csendes báj ült az arcán, nem tudom mihez is hasonlítsam*-Rendben van, ígérem mindenkire lesz időm, de elősször anyával szeretnék megbeszélni valamit, 2 perc az egész..*mosolyogva néztem Masaharura, aztán bementem a házba. Persze Laura azonnal odament hozzá, érezte a feszültséget és azt hiszem nem akarta egyedül hagyni a fiúkat*-És mondd csak Masaharu, tényleg igaz hogy boszorkánymester vagy? Vagy csak a nővérem álmodozik ilyenről..*kérdezte mosolyogva, a fiúk elmentek a hugom után, mégiscsak az ő szülinapja..Adam viszont bejött utánam a házba, tudtam hogy ma még lesznek kínos pillanataim..* |
*démoni tekintettel meredtem Adamre, senki sem nézhet ÚGY a nőmre, ahogy ő teszi azt...ismerem ezt a nézést, énis férfiból vagyok, tudom mit jelent, ha egy pasi így néz...fel tudnám nyársalni azt az Adam fickót, ha most nálam lenne az a kis kard amit Leonienak adtunk...de csak nyugalom. Óvóan öleltem át Landria derekát, majd a fülébe súgtam, úgy, hogy csak ő hallhassa* Ne üssem ki ezt az Adamet?*kérdeztem viccsen, el is mosolyodtam* |
-Nos fiúk, bemutatom nektek a kedvesemet..*mosolyogtam Masaharura és megfogtam a kezét, közelebb léptem hozzá*-Ő itt Ujomi Masaharu...az én nagy szerelmem*na ebbe a mondatba kissé bele is pirultam, de büszkén néztem kedvesem szemeibe, olyan jó volt, hogy most mellettem állt. Minden fiút is bemutattam, mégis csak így illik. Mike szokásához hívem csak egy apró mosolyt ejtett meg, de láttam, hogy örül a boldogságomnak...Joey nem igazán viselkedett máshogy, mint szokott, de Adam...meg tudott volna ölni a szemeivel. Nem értem mi baja lehet, biztosan még zavarja a reggeli telefonbeszélgetésünk..* |
*az anyukának köszöntem ahogy Leonienak is, aztán jött a puszilgatós jelenet...na...majdnem elpattant az a bizonyos ér, de Landria megigértette velem, hogy nem balhézok, így csak összefont karokkal figyeltem a kis jelenetet. Jeges tekintettel végigmértem a kis csapatot...* |
-De csak akkor kapod meg...ha nem erőszakoskodsz...*mondtam mosolyogva és odaadtam az ajándékát meg a virágot is*-Ezt kettőnktől kapod*néztem kedvesen a hugomra, csak úgy ragyogott az arca. Hamarosan letépte a csomagolópapírt a kardról, valahogy gondoltam, hogy ez lesz...*-Azta...ez..ez gyönyörű..hu köszi szépen, olyan jó fejek vagytok*mondta csillogó szemekkel, és Enriquet kezdte el rángatni*-Na...gyere már próbáljuk ki ezt a gyönyörűséget...*hamarosan el is tüntek a hátsó udvarban, egy ideig biztosan nem látjuk majd őket. Közben köszöntem anyámnak is, azt hiszem örült nekünk. Aztán a fiúk jöttek, mindet sorban megöleltem, ahogy szoktam, körbepuszilgattak...* |
*2 puszi...naaagyszerű...mindegy, viszonoztam a gesztust meg a kézfogást is, aztán próbáltam, hangsúlyozom próbáltam kedvesen bemutatkozni, azthiszem ki sikerrel..* Szia, Masaharu vagyok...remélem tetszik az ajándék...*tettem hozzá egy leheletnyi mosollyal* |
*Ahogy Masaharu fogta a kezem, éreztem, hogy milyen hevesen ver a szíve...*-Ne félj édesem, nem lesz semmi gond...hidd el, mindenki kedvelni fog*súgtam neki kedvesen és rámosolyogtam. Hamarosan a többiekhez értünk, Leonie egyből a nyakamba ugrott*-Jaj Landria annyira örülök, hogy eljöttél*ölelgetett boldogan, alig kaptam levegőt^^*-O..és a barátodat is elhoztad...de jó..szia én Leonie vagyok*nyújtott kezet Masaharunak, gyorsan két puszit is adott neki. Leonie már csak ilyen, kis cserfes mindenlébekanál:P*-Na és mit kapok...*nézett rám nagy, könyörgő "kutyusszemekkel", a többiek is mosolyogtak rám, Joey kíváncsian figyelt...azt hiszem érdekelte kivel is jöttem...biztosan kérdezni fog mint mindig...* |
*Landria mellé állva megfogtam a kezét, már becsuktam a kocsit, azzal nem lesz gond. Fú jó sokan gyűltek össze, a legrosszabb, hogy itt most számít mit teszek és mondok...nem vonulhatok csak úgy el, ha már sok nekem a dolog, vagy nem bírom a tömeget. Ki kell bírnom, azthiszem vehetem ezt egy új mérföldkőnek az életemben. Hajrá Masaharu. Ezzel egy határozott pillantással tekintettem végig a megjelenteken, kemény léptekkel indultunk meg feléjük* |
-Én nem láttam semmiféle sünt, de te vagy a sofőr, biztosan jobban tudod...*mosolyodtam el, de tudtam, hogy nem volt ott semmi...valami más baja van, azért kapta el a kormányt, ez tuti. Mikor megálltunk a kocsival, már láttam, hogy szinte mindenki a teraszon van. Kiszálltam a kocsiból, kivettem az ajándékokat is, láttam hogy Leonie már kíváncsian vizslat minket, csak úgy mosolygott ránk....örömmel töltött el, ha csak ránéztem, láttam hogy boldog* |
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
