Témaindító hozzászólás
|
2008.05.07. 20:44 - |
Egy rét ami zöldellő, és virágokkal teli. Dimbes-dombos, a levegőben szinte harapni lehet a fű illatát, vagy az esőét egy-egy kiadós zuhé után. A mező szélén egy rozoga faház áll, itt régebben egy idős házaspár lakott, de miután ők elhunytak senki sem akart ide költözni szóval most kong az ürességtől. Elszórtan találhatók fák, és az egyik völgyben egy kisebb patakocska csordogál. |
[363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
-Ó már megint doromboltam...Vagy valami olyasmi.Én félig macska félig ember vagyok.Ezt még nem sikerült észrevenned?*néztem Marcusra.*-Miért ez baj?*kédeztem elhaló hangon.*-Tegnap finom volt a kaja...És köszönöm hogy meghívtál.*Léptem közelebb Marcushoz és a szemét fürkésztem.*-Még mindíg azon gondolkozol hogy macska vagyok?*néztem hitetlenkedve.* |
Marcus:-Lucya, nem te doromboltál???*kérdeztem tőle, és elraktam a késem*
David: De apa ő dorombolt*mosolyogtam Lucyára*-Amikor letettél mellé hallottam, arra keltem fel, azt hittem valami cicus az*mondtam Lucyiára nézve*
Marcus: *feláltam, elkezdtem föl alá járni* Te váltott macska vagy ??*kérdeztem tőle némi kiváncsisággal az arcomon* |
*Felriadtam.*-Szia Marcus...*pirultam el*-Mit csinálok?Én nem csinálok semmit.*Vontam meg a vállamat.*-Szia David!*cirógattam meg a kisfiú arcát majd Marcus szemét kezdtem el fürkézni.*-Bocsánat hogy tegnap olyan gyorsan elűntem.*Mondtam és ebbe megintcsak belepirultam ugyanis emlékeztem arra a futó csókra amit váltottunk.* |
*közelebb mentem hozzá, valami dorombolás félére lettem figyelmes. Letettem Lucya mellé Davidot és elővettem egy késemet. Füleltem, merről jöhet ez a hülye hang.Közeledtem Davidhoz, nehogy valami baja legyen, ha támadna ez a valami. Lucya felől jött ez a hang.*Lucya te csinálod???*kérdeztem tőle* |
*Összehúztam magam és dorombolva aludtam.*
//mivel a karim félig macska. xD// |
*Daviddel a karomon jöttem és megláttam a messzeségben Lucyat* |
*Nyugodtan sétáltam a réten, majd egy árván álldogáló fa alá ültem és elaludtam.* |
- Sajnálom, most távoznom kell, Béke aranyozza utadat - mondta, majd eltűnt az erdő sűrűjében. |
- Rendben - mondta, majd a távolodó Nero után nézett. Végül ismét Soulra tévedt a tekintete. - Ki vagy? |
-Üdv*nézett Soulra majd Idhrenielre*-Nevezhetlyük annak is majd valamikor megmutatom, hogy mire képes |
- Ez valami varázslatos erő? - kérdzete meglepetten, majd az ismeretlen felé fordult. - Üdvözletem - mondta, majd őt is megölelte, eléggé belemelegedett a kedveskedésbe, így most Soult is úgy köszöntötte, ahogy a népüknél szokás. |
-Félig démon vagyok...De benned megbízom nem azért van gipsz a kezemen mert megsérültem*Leveszi mindkét kezéről a kesztyűt majd levágja kezéről a gipszet így láthatóvá válik a jobb keze ami kék volt* |
Nero gipszelt kezére nézett, és egyből megérezte, hogy valami nem mindennapit takar a fehér anyag.
- Mi történt a kezeddel? - kérdezte kíváncsian. |
*Szokásátol eltérő módon a földön közlekedett, így belebotlott a társaságba. Hosszasan figyelte őket. Kezdett visszaszokni ide. Bizalmasabban kezelte az új arcokat.* Üdv. *Próbált magára erőszakolni egy kissé kedvesebb hangot.* |
*Felnéz a csillagokra*-Szépek...*Nero gipsze halvány kék fényt árasztott amit próbált eltakarni* |
Meghallotta Terk megjegyzését, amin csak somolygott. Ő nem csak úgy érezte, tudta is.
- Bizonyosan elkerültük egymást, még sosem láttalak errefelé- pillantott körbe a csillagok által fényessé varázsolt tájon, melynek látványa láthatóan lenyűgözte. |
Még az idegen után akart szólni, de az idő előtt eltűnt, így magára maradt megint a gondjaival. Ráadásul már be is sötétedett.
Inkább úgy döntött, hogy gyorsan összeszereli a motorját, és a lehető leggyorsabban hazamegy. Bár amint nekilátott a dolognak, kezdett elszállni minden reménye. |
-Én is ide szoktam járni pihenni*mosolyogta*-Szép neved van*mondta kedvesen* |
Ahhh. Ezek a lények azt hiszik mindenkinél okosabbak. Na viszlát. Még haza kell jutnom valahogy. *Elindult egy úton. Egyre kissebb lett alakja amíg végül eltünt a messzeségben.* |
[363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|