Témaindító hozzászólás
|
2008.03.03. 20:55 - |
Nem túl messze a vámpír kocsmától helyezkedik el egy sivár, kihalt vidéken, hol örök, borús ősz honol. A fák kiszáradtan és kopaszon árválkodnak a környéken, egy-két barna, kiszáradt falevelet hullatva törzsük mellé. A kastély egy régi, elhagyatott épület, melyet száraz borostyán fut be. |
[185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Rendben*átöleli Amayát és elteleportál vele a kastélyához* |
-Mik vannak. Nos mindegy, egy percig sem kell féltened, viszont menjünk vissza, különben lemaradok a vérfürdőről, és szomjan maradok.- mosolyodott el sejtelmesen. |
-Nem akarom, hogy megsérülj*mosolyogta* |
-Mégis megmondanád, miért nem? - fonta keresztbe mellkasán karjait, miközben felállt a székről, és a férfi felé kezdett el lépkedni, csiga lassúsággal. |
-Nem harcolhatsz*nézett a nőre*-Viszont perceken belül egy sereg elkezdi ostromolni a kastélyom |
-De én is akarok, meg inni is belőlük. |
-Nekem kell harcolnom nem neked*nézett Amayára* |
-Szép nap lesz.- álmodozott a 100 ember véréről, ami mind az övé lehet majd. |
-Szerintem valamikor a közeljövőben megtámadják a kastélyom |
-Jó, a te véred első osztályú, de mások vére is lehet finom. -somolyogta. |
-Nem az én vérem folyik*mosolyogta*-Múltkor csak száz embert küldtek ellenem ez sértésnek számít |
-Remélem a közeljövőben lesz ilyen.- nyalta meg ajkait a vér mámorító ízére gondolva. |
-Én is így vagyok vele bár néha szokott vérfürdő lenni a kastélyom előtt |
-Sok időmbe telt. Látszik milyen sivár és unalmas egy vámpír élete. Az unalom csodákra képes. Te hogy vagy vele? |
-Rendben békénhagyom*mosolyogta* |
-Nos, ezért nem akarlak megölni. Mert te más vagy. Jár a tisztelet. A művemet meg tessék békénhagyni.- kuncogta. |
-Engem nem tudnál ilyen könnyen megölni.Szívesen megmutatnám az erőm egy töredékét csak akkor megsemmisíteném a műved*halvány mosoly jelenik meg az arcán* |
-Akit akarok, igen.- állja a férfi tekintetét, továbbra is vigyorogva. |
-Te akárkit el tudsz csábítan?*felvöröslik a szeme és mélyen Amaya szemébe néz* |
-Nem csupán egy éjszaka. Ők soha nem kaptak meg. Csak én őket, mint díszek egy termben. - mosolyogta, amint szemei vörösöen felizzottak. |
[185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|