|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.18. 20:12 - |
Egy zenészhez illő nagy ház, mely inkább hasonlít egy kastélyra. Sötét színű kőböl épült "szerzemény", melyhez egy kizárólag vörös rózsákkal teli kert tartozik, pár szép zöld sövénnyel megspékelve. A kastély három hálószobából, egy fürdőszobából, egy társalgóból, egy tágas konyhából és ebédlőből, illetve egy könyvtárból áll. Az egész régiesen van berendezve, szép antik dolgokkal. A nappaliban egy hatalmas kandalló található, mely a vöröses bútorokat, illetve függönyöket mindig természetes fénnyel lát el. A szobák sötét színekben pompáznak, akár egy boszorkány előkelő otthonában, és ez nagyjából igaz a hát többi helységére is. Yuuka imádja a mesébe illő dolgokat, és valljuk be, nem éppen mindennapi lak egy zenésznek. Ruhái is inkább az európai középkori formákat tükrözik, persze némi modernizálással. |
[35-16] [15-1]
- Istenem, a lusta mindenségét...- sóhajtotta, majd megfogta Hidetada-t, és bepakolta az ágyba, majd gondosan betakarta. - Jó éjt. - mosolyodott el, majd átöltözött és a férfi mellé feküdt, hogy őt is elnyomja az álom. |
- Rendben. Akkor jó éjt. *finoman megcsókolja a nőt, aztán mély álomba merül a komódon* |
- Akkor esetleg aludjon nálam, hogy szemmel tudjam tartani, ha netántán megint elkóborolna. - mosolyogta, majd benyitott szobájába. A szoba többnyire vörös színekben pompázott. A sérhen lévő fal előtt helyezkedett el egy nagy francia ágy, előtte pedig egy fésülködőasztal foglalt helyet, mindenféle kencékkel és egy hatalmas tükörrel. A szoba megmaradt területén egy szekrény, egy komód, illetve egy nagy sokor rózsa volt. |
- Ott ahol megengedi. *mosolyodik el halványan* |
Negyed órás macera után végzett mindennel, és mosolyogva nézte Hidetada-t, aki igen fáradtnak tűnt. Elkomolyodva felállt, és a férfiba karolva elindult a szobák felé.
- Jöjjön pihenni. Hol kívánkozik aludni? |
- Köszönöm. *a fertőtlenítő is csípte talán abban a pillanatban amint hozzáért még jobban is mint a úgy egyébként a sebek, de nyugodtan ült Yuukát nézve, de akárhogy is próbált ellenállni egyre fáradtabbnak érezte magát* |
- Nem. Hihetetlen, hogy itt van. - mosolyodott el, majd gyorsan elment kötszerekért, fertőtlenítőért és nem utolsó sorban vízért. Miután visszaért ezen dolgokkal, szépen leültette Hidetada-t a kanapéra, és nekiállt ellátni a sebeit. |
- Sajnálom. *mondja halkan, de szemei játékosan csillognak* - Én is örülök, hogy láthatom, mégha gondot is okozok. *az öröm amit érez keserédes a sebek miatt amik csípnek* - Ugye nem bánja? *beljebb megy és egy vázába helyezi a rózsát* |
- Olyan kegyetlen... - nézett fel rá, majd a rózsára, és halványan elmosolyodott. Végül elengedte Hidetadat, és hátrébb lépve letörölte könnyeit. - De azért örülök, hogy itt van... |
- hehe, reméltem hogy ezt mondja. *sóhajtott fel és átölelte Yuukát, egy kézmozdulattal a smmiből előteremtett egy szál vörös rózsát, és a nő arcát cirógatta, mintha a könnyeit törölné le a virággal* |
- Kérem, ne nevettessen. - mosolyodott el, majd átölelte a férfit és örömében elkezdett sírni. - Nem bírnám ki, ha elküldeném. Maradjon velem. - fúrta arcán Hidetada felsőjébe. |
- eh...*nevetni kezd* - én nem bírok maga nélkül élni. Sajnálom hogy annyi gondot okoztam, és hogy elszomorítottam, és ha most nem engedi meg hogy magával maradjak, akkor is kérem bocsásson meg. *néz a nő szemébe* |
Holt sápadtan, s magábaroskadtan nyit ajtót, majd mikor meglátja Hidetada-t. eláll a lélegzete is. Szemei hatalmasra kerekednek, majd aggodó hunyorra húzódnak. Némán beinvitálja vendégét a házba, majd becsukja az ajtót.
- Mi történt? - lépett elé. |
*az ajtó előtt áll, arca és kezei tele vannak vérző karcolásokkal, viszont szemeiből nyugalom árad, úgy tűnik mintha semmi sem fájna neki, bekopog* |
-Viszlát...-nyögi ki, amint másik kezével megérintette ajkát. Elgodolkodva figyelt maga elé, majd sóhajtva felállt, s elment fürödni. Amint végzett vele törülközőben átvágtatott hálószobájába, hol felvett egy hosszú hálóinget, aztán bebújt puha ágyába, s lassan elnyomta az álom. |
Hidetada: *elengedi a nő kezét és hátrébb hajol* - Már úgyis megyünk. Köszönjük a teát. *egy hosszú pillanatig még világoskék szemeivel Yuukát nézi aztán feláll, és egy füstgomolyag közepette eltűnik a nyúllal együtt*
Nyuszi: - Én nem értelek téged, pajtás. *mondja mielőtt eltűnne a rejtélyes gomolyagban* |
Tartózkodva ugyan, de viszonozza a csókot. Picit meg is lepődött, de erről csak a halvány pír árulkodott arcáról. |
Hidetada: - Tudom. *tekintete nyugodt, mégközelebb hajol, óvatosan arrébbhúzza Yuuka rózsát tartó kezét, aztán finoman megcsókolja a nő ajkait*
Nyuszi: - Hohó, nem akarjátok hogy kimenjek? *megissza a teát, és legyezgetni kezdi magát hatalmas kezeivel* |
-Arigatou.- mondta halkan, amint elvette a rózsát s lehunyva szemeit végighúzta ajkain a vörös szirmokat, élvezve számorító illatát. Aztán felnyitotta szemeit, elővillantva barna íriszeit. Még mindig a buli járt fejében, nem nagyon ment neki kiverni fejéből az akaratos alakot. De inkább a vendégekre figyelt, akik még így szinte ismeretlenül is megnyugtatóbb és kellemesebb társaságot biztosítottak számára.- Tudja... én imádom a rózsákat.- jelentette ki mosolyogva, továbbra is a szálat szagolgatva. |
Nyuszi: - Sajnáljuk hogy nem ment jól a buli. *lebiggyeszti az ajkait amitől úgy néz ki az arca mint egy plüssnyuszinak akinek véletlenül fejjel lefelé varrták rá a száját*
Hidetada: *megérti a nőt, legalábbis úgy érzi meg kell értenie, közelebb hajol Yuukához titokzatos tekintettel, aztán a következő pillanatban már egy vörös rózsát nyújt felé* - Nem szeretném szomorúnak látni. |
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
