Témaindító hozzászólás
|
2008.01.14. 14:19 - |
*Egy hatalmas erdő azoknak, akik pihenni vagy kikapcsolódni szeretnének :)* |
[10-1]
*Fekszik egy nagy tölgyfa alatt, és hagyja, hogy a szellő és a nap csiklandozza bőrét.* |
*A fekete csuklyás idegen cipője hegyével megbökte az élettelen tetemet. A keselyú jól szolgálta, de fel kellett áldoznia.* |
Dühösen próbálta elkapni a támadóját, de az most már az arca felé mászott. A nap beütött a fák ágain és Ria szemét elvakította. próbálkozáskép előre lendítette a karját, és pont eltalálta, támadóját. Hangos nyikkanással elterült a földön. Ria nagy nehezen felálllt és észre vette, hogy csak egy majom próbálta kinyiffantani. elszomorodott. Megsajnálta az állatot. Megérezte, hogy csak ennivalót keresett, és nem akarta bántani. odalépett ez ernyedt kis testhez, és felemelte. Visszasietett a patakhoz és megitatta. Tíz perc múlva a majom már újra a régi volt. Ria elgndolkodott és elhatározta, hogy megtartja a kisállatot. Mivel Maki-mert így nevezte el az állatot-nem tiltakozott, boldog mosollyal ugrott fel. Van egy házi álltom. Egy kis kedvencem.Futott át az agyán. Hirtelen felismerés hozta vissza a földre. Neki már van egy macskája. Ott hagytam a tisztáson!!!Megfordult és elkezdett futni a tengerpart felé. Szerencsétlenségére azonban belesett egy part menti gödörbe.* |
*Ismeretlen vidék. Sosem járt erre, és nem tudta merre induljon el. De mivel nagyon éhes volt felállt és egyre jobban bentebb hatolt az erdőben. Eszébe jutott, hogy meg kellene találni az átjárót amivel jött, hátha azon haza juthat. Vissza akart fordulni, de ekkor valami ráugrott és püfölni kezdte. Ria felsikoltott.* |
*Egy kietlen tengerparton ébredt fel. Körös-körül homok, pálmafák és a végtelen tenger. Nem tudta elképzelni, hogy került ide. Aztán eszébe jutott minden. A tisztás, a hold, az átjáró és az esés...lenézett a lábára. Jól gondolta...a vér piroslott a bokáján. Elindult az erdő felé, és kersett egy hidegvizű patakot, hogy kitisztítsa a sebét. Mire talált egyet, lába már lüktetett a fájdalomtól. Kitiszította a sebet, és ruhájából szakított egy darabot azzal kötötte be. Hirtelen rádöbbent, hogy szörnyen éhes. Majd nem két napja nem evett semmit. Körülnézett.* |
*Abban a pillanatban, ahogy a hold besütött a fák ágai között, a tisztáson elkezdett vibrálni a levegő. Ria döbbenten figyelte a különöleges eseményt. Hirtelen a hold sugarai, egy kék színű átjárót nyitottak. Ria közelebb lépett, a tengerkék árnyalatú, vibráló színű kapuhoz. Bátortalanul megbökte az ujjával, de a kapu beszippantotta....Ria így elmerült az átjáróban és nem is tudott róla, hogy egyik üldözőjét egy rejtélyes hatalom megölte...Messze volt ettől a világtól...* |
*Hangos vijjogás a magasban. A keselyű akit Ria utáni kémkedésre küldtek, szagot fogottt. Megérezte a lányt. Látni ugyan nem látta, mert az erdőnek ezt a végét a tündérek varázslata védte. Hallatott még egy rikoltást, és lebuktt. A fák fölött körözve próbálta beazonosítani a lány pontos helyét. Reménytelenül próbálkozott perceken keresztül, de a fák közé sehogy sem tudott bejutni. A hold egyre magasabbre emelkedett, és egyre fényesebben ragyogott. Amikor elérte az égen a legmagasabb pontját, épp Ria titkos ligete fölött állt. Dior, mert így hívták a keselyűt, megbabonázva figyelte, ahogy a hold sugarai elérték a fákat, egy re fényesebben világított most már a fák társaságában. Hirtelen egy villanás, és....Dior a keselyű, megégett és szétmarcangolt testtel zuhant le a földre. A hold alábhagyott a ragyogásval, és a fák koronája is szétnyílt, újra hajladozni kezdtek a szélben. A tisztás közepén ott feküdt Ria hátizsákja, de a lány nem volt sehol...* |
*A nap már lenyugodott, és az idő is kezdett lehűlni, de Ria még így is jól érezte magát. Nem akarta otthagyni a csodálatos lugast amit talált. Elhatározta, hogy ez lesz az ő búvóhelye, és mindig ide fog jönni, ha szomorú. Miközben ezen gondolkodott, a hold szépen lassan elkezdte napi útját, a látóhatáron. Ria csodálattal és döbbenettel vegyes kifejezéssel az arcán nézte a ligetet, ami a hold fényében teljesen más arcot mutatott.* |
*Ria kimerülten dőlt le az egyik ligetbe. A szél megrezegtette a fűzfák lenyúló ágait. Behunyta a szemét, és álmodott. Teste ugyan ott maradt a fák tövében, de lelke messze járt. Repült messsze, a szelek szárnyán. Álmában sasokkal repült együtt, és érezte a nap melengető erejét; jó érzés volt odabújni a felhők puha pamacsaihoz. Kora délutántól egész naplementéig játszott új barátaival, majd kénytelen volt elhagyni őket. Felébredt.* |
*Egy hatalmas erdő azoknak, akik pihenni vagy kikapcsolódni szeretnének :)* |
[10-1]
|