|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.12. 14:19 - |
Magánklinika |
[21-2] [1-1]
*Ahogyan teltek múltak a napok, hetek, hónapok egyre jobban lett. Segítette az, hogy ebben a kórházban kiváló orvosok voltak és kiváló ápolók, ápolónők. De főként az nyújtott neki óriási segítséget a gyógyuláshoz, hogy Naysha minden nap meglátogatta és természetesen Cyril szülei is jöttek vele ^.^ Cyril így hamar megerősödött, és több mint 2 hónapos "rabság" után végre újból lábra álhatott. Még azután egy hétnek el kellett telnie, hogy hazatérhessen, minden nap tettek egy kisebb sétát, aztán végre eljött a várva várt nap...Cyril hazautazott a megszokott családi "fészekbe" ahol felhőtlenül boldog lehetett ismét, szerelmével és 4 gyermekével együtt ^.^*
The End xD |
*hunyorogva nézett szerelmére,nem merte megcsókolni sem,nehogy felébreszze,majd kiment a folyosóra és halkan sírni kezdett* Mit tettem? Cyril...te nem ezt érdemelted...meg akarok halni*suttogta már a végét,majd összeszedte magát,mire Cyril szülei kiértek*Mehetünk*karjaiba zárta gyermekeit és összetört szívvel indult a kocsihoz,de Cyril már most hiányzott neki(csak mint mindig :P)* |
*Cyril a 2 hét alatt rengeteget aludt, és mégis szülei (akik rendkívül örültek a piciknek ^.^ de ami Nayshaval és Cyrillel történt annak persze kevésbé ^^" T_T/ és Naysha 5 perces látogatásai is rendkívül kimerítették...Az orvosok tanakodtak, végül egy ápolónő közölte a szörnyű hírt...*
-Nagyon sajnálom Mrs Benevolent, de...*az ápolónő szomorúan sóhajtott és részvéttel nézett Naysha szemeibe* a férje lebénult...a felsőteste éppen hogy tud mozogni, de a lábra sajnos nem tud állni. Megfigyelés alatt tartjuk...valószínúleg lelki trauma állhat a betegség mögött. De kérem ne keseredjen el, az orvosok szerint nem tellik bele sok időbe míg újra járni fog. Mi mindent megteszünk...*miután az ápolónő elment Cyril szülei jöttek Nayshaért, hogy hazavigyék őt a csöppségekkel együtt...Caroline nem bírta elfojtani sírását, és zokogva ölelte át Nayshat, Ian segített bepakolni a csomagokat...Természetesen még benéztek Cyril szobájába, de ő mélyen aludt...*
-Indulhatunk? *törte meg a szomorú csendet Ian mély hangja, de könnyes szemmel nézte az ágyban fekvő, békésen alvó fiát* |
*Telt-múlt az idő...Nay szülésa óta 2 hét telt el és elérkezett a hazamenetel ideje.Mostanában rossz érzés keringett Nay fejében,úgy érezte,h erősen kell tartania magát,mert össze fog roppanni. A kicsikkel ült a folyosón,ők egy babakocsiban voltak,már csak arra vártak,h Cyril vajon velük mehet-e (Adelah és Tom visszamentek Amerikába,Barbira és Naomira a szomszéd viygáz,csak,h ez is tiszta legyen :P* |
-Ne mondj ilyet! Nélküled sem te, sem ők nem tudnának élni...nagyon, nagyon szeretlek, kérlek...vigyázz magadra! Ahogyan a versben írtam: én a testemet, sőt a lelkemet is odaadom, csakhogy a vérted legyen...ezt ne felejtsd el! * hosszan megcsókolta szerelmét, úgy csókolta, mintha már csak évek múlva látnák újra egymást, aztán miután elváltak ajkaik, gyengéden simított végig a kezén majd nagy nehezen elengedte kedvesét. Visszadőlt az ágyba, úgy érezte már ez a pár perc is teljesen kimerítette, hamar lecsukódtak a szemei, és zűrzavaros álom kíséretében, szomorúan elaludt...* |
Neked akkor is erősnek kell lened,ha én már nem leszek! A gyerekeknek szükségük van rád,ha nem lennék ,csak te lennél nekik!*mondta halkan* Mikor megtudtam,h mi történt veled,úgy éreztem,h a gyilkosoddá váltam...pont azt éreztem,mikor azt hittem,h meghalt a fiam*mondta nagyon szomorúan,aztán megpróbálta jóhangulatba hozni kedvesét* Láttad,h milyen picik? Sokkal kisebbek,mint Naomi volt,bár az orvos szerint ez természetes,mert kettőjüknek kellett osztoznia rajtam...Olyan...olyan nehéz felfogni,h ők...ők tőled fogantak és,h két kisfiú is...Annyira büszke vagyok rájuk*egyszerűen nem tudta abba hagyni a sírást ^^",mikor vissza jött*
Hát azt hisem,h most mennem kell,de tudod,h mindig veled vagyok...gyógyulj meg te is hamar,mert a kiscsaládod szeretne az apukával eygütt hazamenni*még utoljára megcsókolta,aztán visszavitték a szobájába* |
*Puha, meleg ajkai lágyan értek össze szerelme ajkaival, mégis szívből jövő, igaz csókot adott Nayshanak. Könnyezve ölelte át, és eltellett pár pillanat amíg meg tudott szólalni:*
-Naysha...ha tudnád mennyire aggódtam érted...a...a leges legszörnyűbb rémálmomat múlta felül az amikor...*elcsuklott a hangja, a többit már csak sírva mondta el* amikor...sípolni kezdett a gép...mintha a szívemet nyilazták volna keresztül...bocsáss meg...aztért is, hogy itt sírok mint egy kisgyerek...annyira sajnálom...nem is tudtam rendesen segíteni neked...csak akadályoztalak...csak...annyira megrendített a dolog...és hirtelen minden romba dőlt...mint egy szépen megépített kártyavár...*Nayshara borult, szégylete, hogy sír, és teljesen elhagyta az ereje, mozogni is alig bírt, (az orvosok szerint akár bénulás is felléphet o_O") lassan mélyet szippantott Naysha bőrének illatából, és szorosan ölelte át feleségét, annyira hiányzott neki és úgy szerette...* |
/Thx :))/
*Mikor kézhez kapta a levelet,csak olvasta és olvasta és olvasta...nem tudott betelni vele,és persze igaz,h örömében és meghaódottságában,de megkönnyezte*Látnom kell őt,hisz egyedül van,szükésge van rám...szükségünk van egymásra*mivel gurulós volt az infúzió(mint a filmekben xD),ezért el tudott totyogni Cyril szobájához,persze egy nővér segítségével,hisz járni is alig tudott a szülés miatt ^^"*
Szerelmem! Ez a vers...olyan gyönyörű,meg sem érdemlem*mondta szipogva,majd miután a nővér Cyril ágyához támogatta kettesben hagyta őket* Bocsáss meg nekem! Annyi hibát követek el emiatt a régi sérelem miatt. Igaz,h a megkeseredett hónapok örökké a szívembe égtek,de ha te velem vagy,elfedi a heget a szerelmed...Eleget bűntettük már így is magunkat a múlt miatt,ennek legyen vége! Itt van a négy gyermekünk is,akit erőt adhat és az a szerelem,ami mindig is összekötött minket...én...már csak annyit tehetek,h szavak nélkül mondok valamit...*közelebb hajolt kedveséhez és finoman csókolni kezdte,aztán minnél tovább érintették puha ajkai a fiújét,annál hevesebben csókolta,szerette őt és így tudatta vele :P* |
/ óh, nagyon kawaii lett :P*.* ;)/
*amíg Naysha szült, nem érezte a külvilágot. Nem értette mit magyaráz neki az orvos^^" de ettől függetlenül gyengéden szorította Naysha kezét a szülés alatt. Szinte átérezte szerelme fájdalmait, és nagyon izgult, hogy minden rendben legyen. Az agyvérzés leküzdését csak a kedveséért való aggodalom tudta legyőzni, de miután a kicsiket elvitték tőle, újra visszaesett...Pár óra múlva azonban csodával határos módon felébredt ^.^' és látni szerette volna Nayshat, ehelyett azonban csak egy levelet nyújtott át neki a nővér. Cyril szemei könnybe lábadtak ahogyan olvasta a levelet...a levél végére nem bírta tovább, halkan sírni kezdett, könnycseppjei ráhullottak a levélre, átnedvesítve azt...A nővér 10 perc után visszajött, mert vért kellett vennie, és látta, hogy Cyril nincs túl jó állapotban mint testileg mint lelkileg, ezért pihenni hagyta, de Cyril ragaszkodott hozzá, hogy maradjon, amíg ír Nayshanak egy verset, most csak így tudta kifejezni mit érez, mert úgy gondolta ha "rendes" szavakba öntené amit gondol, túl sután és egyszerűen sikeredne...ehelyett a következő verset írta, teljes szívéből éreztetni akarta Nayshaval mennyire szereti Őt^.^*
"Festenék néked csodás világot, égi ecsettel mennyei képet...Hintenék feléd sok száz virágot, cserébe tőled csak ennyit kérek:
Csak fele annyira szeress engem, mint az én szívem parázslik érted. És én a nevedet himnuszba zengem, s testemet adom: legyen az vérted."
|
*Lassan vissza tudták hozni Nayshat az életbe,miközben a másik kórteremben Cyrilért is küzdöttek. Úgy látszott,h egy szörnyű dráma bontakozik ki és Naysha a picikkel,Cyril pedig egyedül fog meghalni.DE... ez a szerelem akkora és annyi mindent bírt már ki,h megérdemel egy védőanygalt,legalább is nagyon így látszott,hisz Nay állapota sabilizálódott és saját erejéből tudta folytatni a szülést,már sak pár nyomás választotta el őt kisfiától. Közben kiderült,h Cyril agyvérzése nem volt annyira komoly,mint látszott és mivel Nay önkívületlen állapotában is csak férjét szólongatta,beleültették Cyrilt egy tolószékbe és feleésgéhez tólták*
Cy...Cyril...szerelmem*mondta zokogva,szörnyen érezte magát* Ne haragudj rám! Nem gondoltam komolyan,amit mondtam...szükségem van rád...ne menj el egy másodpercre sem!*kezét a fiú kezébe kulcsolta,kapott közben vért és kedvese jelenléte is sokat segített neki. Nyöszörögve nyomott és nyomott,közben egyre erősebben szorította szerelme kezét,mikor aztán.....*hatásszünet xD*.....az orvos kezében felbukkant az első trónörökös.Gyönyörű baba volt és tiszta apja(CYRIL XD) :)*
Doktor: Ez egy makkegészséges kisfiú...a szülei is példát vehetnének róla!*mondta mosolyogva,majd megfürdették a babát,a nővér a pár elé tartotta őt* Még életemben nem láttam ilyen szép babát,biztos egy kis nőcsábász lesz*mondta viccesen*
Clyde...a mi kisfiúnk...olyan,mint te*mondta Nay Cyrilnek,de nem sokáig gyönyörködhetett benne,hisz jött is a másik* Nem bírom mááár,úgy érzem,h szétszakadok...úúúgy fáááj*mondta panaszosan 1-1- nyomás után ^^",majd Cyrilre nézett,fel akarta dobni és túl akart lépni a történteken,kellett neki a lekitámasz* Édesem! Remélem,h jól megjegyezted a fájdaaalmas perceimeeet,mert ha legközelebb gyereket akarsz...ááááá...azt már te szülöd meg*utolsó erejével is,de közelebb fordult a fiúhoz,épp annyira,h ajkai finoman érintsék az övét ^.^*
Doktor: Na csak mégegyet! Magukat a halál sem tudta legyőzni,akkor nehogy a fiaik fogjanak ki már magukon!*mondta az orvos,h bátorítsa őket,aztán Clyde után 3 perccel megszületett Clive is :)). Miután őt is ellátták,és látták,h Nay nagyon fáradt,de Cyrilt egészen felébreszette a szülés xD,a fiú két karjába adták a csöpségeket* Maguk valami gyönyörűt alkottak,büszkék lehetnek rájuk*mondta az orvos*
*Naysha zokogott örömében*Nincs az a szó,az a tett,ami kifejezné,h mennyire boldog vagyok*kezével finoman simogatta a babákat,majd Cyril arcát*Köszönöm Cyril...köszönöm,h szeretsz,h feleségül vettél és,h anyává tettél...kö...köszönöm...szeretlek*szemei lecsukódtak,az orvos kicsit aggódva nézett kollégáira*
Doktor: Nos kedves apuka,a feleségének pihennie kell,de a kicsikkel lehet addig ön az őrzőben*mondta,majd az egyik nővér a kicsiket,a másik nővér Cyrilt tolta át a gyermekosztályra,Nay pedig úgy feküdt,mint a Csipkerózsika. Túl sok vért vesztett,túlságosan kimerüt volt testileg és lelkileg is,de csak elájult,mint kiderült :P. Pár óra múlva már rendezetten,bár infúzióval a karjában,de várta férjét,h újra lássa,de elkezdett egy levelet írni,mert érezte,h bármikor újra elájulhat,de tudatni akarta férjével gondolaiatit*
Cyril!Remélem,h te is jól vagy. Folyton elvesztelek téged,valami mindig kiszakít a karomból,de ezt nem akarom többé átélni! Az első találkozásunk,az első csókunk,az első együttlét...mindenért hálás vagyok,főleg a gyermekeinkért. Azon az estén,mikor megtudtam,h egy másik nőt veszel feleségül és szül neked gyermeket...gyűlöltelek és kicsit meg is haltam. Anya akkor mondta el,mikor utánad akaratm menni Japánba.Emlékszem,h úgy áltam ott az ajtóban,mint egy idióta...egy idióta,aki csak téged szeretett.Mikor arra gondoltam,h végleg elvesztelek,olyan volt,mintha a földet húzták ki alólam.Ez a tény a pokol legmélyére taszított. Anyu a túláradó szerelmem miatt nem akarta,h veled legyek...igaza volt...túlságosan szerettelek és szeretlek még most is.Hónapokig csak feküdtem a szobában mély depresszióban.A tánchoz fordultam,akkor ismertem meg Bobot is.Nem gondoltam rád,úgy éreztem,h Bobot szeretem,ő volt a tökéletes partner a parketten és az életben is.De így visszagondolva...csak áltattam magam,hisz ha nem is voltál az eszemben,a gondolatomban,a szívemből sosem tudtalak kitörölni.Erre akkor jöttem rá újra,mikor annyi év után újra megcsókoltál a lakásomon. Nem írom le azt a sok szépet,ami azóta történt,hisz veled éltem át,de tudd...SZERETLEK,csupa-csupa nagybetűvel és azt akarom,h boldog légy! Én az vagyok veled.Szóban nem lenne erőm most elmondani,mert a kis utódok kimerítettek,azért remélem,h elolvasod...Hát csak ennyi és még utoljára is az,h szeretlek:Naysha,a te cicusod :P * letette a tollat és a papírt,majd bágyadtan nézte az ajtót és várta,h az kinyiljon*
/Ááá,ez mekkora meló volt leírni,de mondtam,h cééép lesz a vége :P/ |
*egész testét elöntötte a hideg verejték, úgy érezte, ha most nem fog meghalni akkor soha...Rendkívül fájdalamas nyilalást érzett a fejében, majd egyszercsak azt vette észre, hogy remeg, egész testében és nem tud megállni...A folyosó egyre homályosab lett, könnyeitől már alig látta azt a pár döbbent embert akik rá szegezik a tekintetüket...Halan suttogta magának, már csak ennyi tellett az erejéből:
-Naysha...miért...? Hiszen...én...csak Téged...egyedül csak Téged... szeretlek...*Majd hirtelen nem bírta tovább, lábai nem tartották meg, elsötétült előtte a világ...Cyril agyvérzést kapott /O.O/* |
*Naysha annyira ismerte Cyrilt,h szeméből MINDENT kiolvasson,látta,h fáj neki és ez pedig neki fájt* Cyril...a leggyönyörűbb jövő mindig annak függvénye,h mennyire felejtjük el a múltat.Nem leszel képes elszakadni a múlttól az életben,míg nem léptél túl a múlt hibáin és azok többé nem bántanak!*szemei könynel teltek meg,míg az ágy,melyen feküdt egyre több és több vérrel* Menj ki...menj ki...menj ki,mert most fáj látnom! szerettelek,szeretlek és szeretni is foglalk Cyril Benevolent,de...*fájdalmasan felkiáltott,majd a monitor sípolni kezdett,Naysha szíve megállt,miközben félúton volt a baba O_O*
Üssük ki!*mondta az orvos,h vissza hozzák a ritmust,közben kikisérték Cyrilt,hisz most kicsit lábalatt volt ^^"*Kérem,várjon kint! Mi mindent mgteszünk érte*mondta a nővér,majdbecsukta az ajtót,a folyosón síri csend volt* |
Amikor Naysha elmondta neki az igazságot, elsötétült előtte a világ. Nem ájult el, nem is csinált semmit figyelemre méltót, üveges szemmel bámult maga elé. Azt tudta, hogy Sharon elvetettett egy gyeremeket, ami nem az övé volt... Akkor nagyon gyűlölte Sharont, hiszen(úgy tudta) a lány megcsalta, de kibékültek és Sharon másodszori terhességében már Cyril utódát hordozta méhében. Amikor Sharon autóbalesetet szenvedett, Cyril éppen arra ért oda, hogy egykori szerelme a kezei között haljon meg. Sharon utolsó szavai azok voltak, hogy sajnálja, hogy egykor megcsalta, és annyira de anyira szereti Cyrilt, ő volt az álma, mindig őt szerette és kérte, hogy bocsásson meg neki, amiért most a saját kisbabájukat is magával viszi...Pedig Sharon régóta tudta, hogy Adelah volt az egész okozója, de mégsem árulta el, nagyon jószívű lány volt, nem akarta Naysha anyját belekeverni, ezért inkább magára vállalta a bajt...Cyril visszagondolt a régi eseményekre, és Adelah arca jutott az eszébe. Teljes szívből meggyűlölte most ezt a nőt. "Mennyire gátlástalan! Mennyire aljas! Még a saját lányától is képes volt elvenni a gyermekét...és most Sahron halálának is ő az oka...ebben biztos vagyok...az a kígyó...az a..."-Cyril teljesen megváltozott belülről. Olyan jeges lett mint a jégcsap. Annyira gyűlölte Adelah-ot. hogy elhatározta, ezentúl tejes mértékben levegőnek nézi majd...(megjegyzem, közben az arcán semmi sem látszott, nehogy Naysha belekössön :P) Hirtelen felocsúdott és erősen megszorította Naysha kezét. "Elhesegette" a szörnyű emlékeket, és koncentrált, hogy minden rendben legyen kedvesével. Elvégre most lehet tanúja egy csodálatos jelenségnek: 2 kisfia megszületésének. Tekintetével és kedves hangjával egyre csak bíztatta szerelmét:*
-Most ne törődj ezzel! Ez...nem lényeg...Csak a kicsikre koncentrálj!Gyerünk édesem! Tudom hogy menni fog!!! Ne félj itt vagyok cicám...itt vagyok! Csak szépen nyugodtan! Ne félj kincsem...én itt vagyok és segítek... |
/Örömtelibb pillanatok a szomorú után ^^"/ |
*Miután elérte a gombot,már jöttek is az orvosok és az ápolónők,mégcsak meg sem tudta várni Cyril reakcióját és félt is tőle ^^" Tudta,h ez mennyire fog fájni a fiúnak,de azt is,h nélküle nem képes végig csinálni a szülést...nagyobb szüksége volt férjére,mint valaha ^.^*
Doktor: Hát akkor lássuk anyuka,h hol is tartunk!*az orvos azonnal vizsgálni kezdte Nayshat,közben a nővér fájdalmcsillaptítót adott neki* Elérkezett a nagy pillanat,most próbáljon meg nyomni!
De annyira fáááj!*mondta kiabálva,de azért követte az orvos utasításait és nyomott,közben kezével Cyril csuklójába mart,h az adjon neki erőt...kimerült volt,fáradt volt...alig maradt ereje a szülésre,könnyei is kicsordultak*
Doktor: Jól van,ügyesen csinálja,de lesz egy kis gond*Nay arcára a rémület ült ki* A baba farfekvéses,így nehezebb lesz,de nem kell félni! Most az a legfontosabb a babák és a mama érdekében is,h nyugodt maradjon!
Farfekvéses? És ha a nyakára gabalyodik a köldökzsinór? *az orvos erre csak megrázta a fejét,h nem hinné ^^* Jól van,menni fog és nyugodt maradok*mondta,h magát nyugtassa,majd a fájás alatt újra nyomott,bár már látszott rajta,h a hosszú vajúdás igen megviselte őt* |
Minden rendben...ááhh...*kicsit jobban szorította meg Cyril kezét a fájás alatt,majd folytatta* De...ha bármi lenne a szülés alatt...*mondta szuszogva*...itt most a kicsik az elsők,én nem számítok! De el kell valamit mondanom...*újra erősebben fogta Cyril kezét,egyre sűrűsödtek a fájások* Az anyám...bosszút akart állni,mikor megtudta,h Sharonnal vagy...áááááá*újabb fájása volt ^^"* Elhívta őt és szervezett egy találkozót a régi baátjával...aki leitatta és...*hangja megremegett* Anya két napja elmondta,h Sharon gyereke nem a tiéd volt.Én nem tudom,h mit mondjak,sajnálom helyette is...*aztán hangosan kiabált egyet és elfolyt a magzatvíz is* Cyril! Nagyon fáááj*nyöszörögte és próbálta elérni a hívó gombot,h jöjjön az orvos* |
*halkan sétált be a kórterembe és leült Naysha ágya szélére*
-Minden rendben van édesem? Bár beszéltem az orvossal, és ő is megnyugtatott, hogy semmi gond...*közben gyengéden simogatta szerelme kezét* Óh, ha tudnád, hogy izgulok...*suttogta halkan, valóban nagyon feszült volt, jobban mint Naysha :D* |
*Alig bírt bemenni,még segítséggel is a kórházba.Az orvos tolószékbe ültette,h könnyebben elérjenek a szülőszobáig. Gyosan átöltöztették Nayshat és meg is vizsgálták,majdmonitorra kötötték,ekko már Cyril is bejöhetett*
Doktor: No apuka...van még hátra egy kis idő,de a felesége ma meg fog szülni. A kicsik szépen beálltak szülési pozícióba,így els ránézésre nem is lesz semmi gond*mondta mosolyogva,majd elment*
*Naysha a kórtereben feküdt,már most eléggé kimerült,hisz az éjszaka közepén voltak ^^" A monitoron látta,h mikor jön egy-egy fájás,így fel is készülhetett rájuk.A pocakjára jeget tett,h hűtse egy kicsit magát és ne fájjon annyira.Alig várta,h újra Cyril mellett lehessen,nem is tudta volna végig csinálni nélküle ^.^* |
*Cyril sportkocsija begördült a kórház melletti parkolóba. Óvatosan kisegítette kedvesét, kivette a csomagokat is. Nayshanak már nagyon nagy fájdalami voltak, Cyril gyengéden átölelte és besietett vele az épületbe*
A kocsi  :
|
*Ahogy befutott a hívás,rögtön el is készítették a szülőszobát Naysha számára,már csak a párra vártak.
A kórház:
|
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
