|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.14. 17:49 - |
| *Nicoleall már egy sötét sikátorban sétálnak, a falaknak dőlve kábult, félholt emberek állnak, egy ajtó van a sikátor egyik sarkában, csak a zene dübörgését hallani ki* |
[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Megvonta vállát, és kérdőn nézett Dantéra.
Aztán mégis felcsillantak szemei, és a férfi zsebeire mutatott, ahova a fegyvereket süllyesztette. Kíváncsi volt az érdekes kinézítű valamikre, amiket magában csak szürkéknek nevezett el. |
-Hova menjünk?*nézett kérdően* |
Köszönet képpen meghajolt, ám ennek majdnem az lett a vége, hogy egyenesen belerohan egy fába. De szerencsére még épp idejében érzékelte a veszélyt. |
-Megpóbálok segíteni azon, hogy nem tudsz beszélni*nézett Eisakura* |
Sajnálatára eltűntek a csodabigyók, hisz még szívesen nézegette volna őket, de nem akart alkalmatlankodni, így egy bólintással követte Dantet. Újra elószedte a "Hova megyünk?" kérdéssel feliratozott papír centlit, de végül meggondolta magát, és csak várt, hogy hova érnek és mi fog következni ez után.
Most először tapasztalta meg, milyen nehéz is beszéd nélkül felhívni a figyelmet és milyen komplikált a kommunikáció.
Eltervezte, hogy amint nagyobb lesz, keres valami szert a problémájára, és végre normális démonként élhet, gazdája mellett. |
*Elteszi fegyvereit*-Mehetünk |
Nagy szemekkel nézte a kissé egyoldalú ütközetet, és kezdte úgy vélni, neki is bekéne szerezni olyan furcsa cső alakú valamit, amiből gólyók repülnek egy egyszerű ujjmozzanatra. |
*Kardját beleszúrja a démon hasába majd térdével kezdi el tartani a kardot*-Vége*előveszi két pisztolyát és lőni kezdi* |
Az egyik fa árnyékába áll, és onnan szemléli az eseményeket, a legnagyobb csodálattal, hisz legutóbb is lenyűgözte Dante képessége. |
*Beérnek az erdőbe és láthatóvá válik a démon*-Kezdődik a koncert*előveszi kardját a gitártokból- |
Bólintott, és alaposan a fejébe véste, hogy Semmi-esetre-sem-avatkozok-bele-a-Gazdám-harcába.
Bár jól tudta, hogy nincs is rá szüksége, hisz hatalmas erővel rendelkezett a másik. Ám egy gondolat nem hagyta nyugodni, de inkább nem zaklatta ezzel Dantet. |
-Van egy démon a közeli erdőben.Ne avatkozz bele mikor harcolok ellene |
Egyből fel is állt, és a lehető legkatonásabban követte Dantet. Valahogy már a vámpírok fürkésző szemei sem hatottak olyan ijesztőnek.
Miután kiléptek, egy cetlit dugott Dante orra alá. "Hova megyük?" |
-Induljunk*feláll és elindul a kijárat felé* |
Ismét csak bólintott, ám nem hagyott abba a folyamatos bámulással. Szó szerint leste gazdájának minden kívánságát, mégha nem is volt, akkor is. |
-Meg tudom magam védeni*nézett Eisakura* |
Bólintott, majd meghúzta magát és egy apró rezzdülés sem volt megfigyelhető rajta, mereven figyelte gazdája minden mozdulatát, hogy a lehető leghamarabb lépjen akcióba, ha szükséges. Egészen belelkesedett, hogy végre nem egyedül bolyongott valahol, hanem tartozott valakihez. |
-Ne feltűnős ködj*megeszi a fagyit* |
Felpattant, majd mélyen meghajolt, aztán visszaült a helyére, és csöndben várt, míg újdonsült gazdája befejezi a fagyi elpusztítását amiben eddig akadályozta a levelével. Kicsit el is szégyellte magát. |
-Rendben*nézett Eisakura* |
[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
