Témaindító hozzászólás
|
2007.10.24. 17:51 - |
*az utolsó simításokat végezte el, majd elindult a part felé, hogy üdvözölje vendégét* |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Érezte,h szerelme valamiért nyugtalan,és ez őt is azzá tette.Fájt neki,h nem tud segíteni,hisz nem tudja,h mi a baj.Egyik nap Akisz után lovagolt,h beszéljen vele...*
Szia! Gondoltam,h kijövök utánad,míg a kicsi alszik és a dadusa vigyáz rá...*mondta mosolyogva,majd hangja szomorú lett* Mi a baj? Mi bánt? Nem bízol bennem,h elmond?*kérdezte halkan* |
*A kis Jonathan szépen növekedett, szülei büszkék voltak rá. Akisz boldog volt, hogy végre van igazi családja. Ám egyvalami beárnyékolta boldogságát. Érezte hogy Korina sokszor ját a közelben. Érezte hogy hamarosan eljön a pillanat amikor el akarja vinni őt. Így ugy határozott, nem szól kedvesének a dologról. Egyre kevesebbet volt otthon, sokat lovagolt magányosan az erdőben, így próbálta megóvni családját. Próbált edzeni is, mert tudta nem lesz könnyű legyőzni a boszorkát...* |
*Áthozta a kicsi szobájából az ágyat,bár beletelt egy jó 10percbe,de sikerült.Óvatosan lefektette a kisfiút,még kicsit nézte,majd bebújt az ágyba.Megvárta Akszt,majd a karjaiban mély álomba szenderült* |
*leült az ágyra Lara mellé és a lány arcát simogatta*-Én sem hittem volna, hogy egyszer családom lesz...igyekszem majd jó apa lenni, ígérem*Jonathant nézte, ahogy alszik, teljesen ellágyult. Ő is fáradt volt már kimerítették az események. Egy csókot adott Laranak, majd kiment a fürdöszobába lezuhanyozott, hogy kissé felfrissüljön. Közben egyfolytában mosolygott, boldogsága határtalan volt* |
*Lara makacs teremtés volt,így sem korházba nem akart menni,sem az orvosokat tovább elviselni és mivel az anyuka és a gyermeke is makkegészségesek voltak,néhány elkerülhetetlen vizsgálat,gyógyszer és némi vérpótlás után el is mentek...*
*Lara fáradtan ment be(persze Akisz segítségével ^.^) a szobájába.Mire az ágyra ért,nem volt jártányi ereje sem,de boldogsága annyi erőt adott neki,h megetesse a kicsit és utána karjaiba zárja* Én...mikor találkoztunk,nem hittem volna,h valaha a te,a mi gyermekünket fogom a karjaimban tartani.Még fel sem fogtam,h anya lettem...*könnyes szemekkel nézte a kicsit,aki mézédesen aludt anyja mellett az ágyon, a kandalló tüzének halk ropogása segítette álomba őt,ami halvány fényével még a szobát is bevilágította*
|
*percekig csak csendben nézte a picit, majd elmosolyodott *-Csodálatos kisbaba...*mondta gyönyörködve, megsimogatta a kicsi kezét, majd Lara arcára adott egy csókot*-Köszönöm szerelmem..ennél szebb ajándékot nem is kaphattam vona tőled....*őszintén boldog volt.Ahogy elnézte családát, tejesen megyugodott...alig tudott szóhoz jutni örömében* |
*Próbált erősen nyomni,ahogy csak bírt.Szájára harapott,h ne ordítson annyira,látva szerelme bátorságát,erőt merített és igazán hősiesen tűrte a fájdalmakat.Nem telt bele sok időbe és egy utolsó,erős nyomásnál végre megszületett Jonathan :). A kisfiú kiköpött apja volt,közben megérkeztek az orvosok is,így a köldökzsinort már Lara nőgyógyásza vághatta el.Miután kicsit rendbe tették a mamát és a picit is,végre Lara kezében foghatta kisfiát*
Hát nem gyönyörű? Pont olyan,mint te...a mi szerelmünk gyümölcse*mondta Akisznak,miközben a kicsit nézte csillogó szemekkel* |
-Jaj...ne ne ki kell bírnod, kérlek*könyörgött, nagyon ideges volt, majd hamar észbe kapott, hogy segítenie kell szerelmének. Ígyhát levette a kanapéról a takarót és egy párnát. A párnát Lara háta mögé tette, a takarót alá rakta, hogy betakarhassa a picit ha megszületik.*-Rendben, akkor nincs más választásunk, nekem kell segítenem a szülésben*nyelt egy nagyot, majd Larara nézett, már látta a kisbaba fejét*-Édesem, most nyomj, mindjárt kinnt lesz a pici már látom a fejét*mondta izgatottan* |
Ááá,nem bírom ki addig...szörnyen fáj*mondta nyöszörögve* Az éjjeli...szekrényen vannak a...a gyógyszerek.Arra az esetre kaptam,ha előbb indulna a szülés...fájdalom csillapítok*felállt,h értük induljon,de a földre "zuhant",ráadásul még a magzatvíz is elfolyt O_O ^^"* Akisz...már nem tudom tovább tartani,nem megy...*mondta kissé kiabálva az idegeségtől,aztán akaratlanul is elkezdett nyomni...* |
*Éppen a konyhában próbált vacsorát csinálni, meghallotta Lara kiabálását és azonnal odarohant* -Te jó ég, csak nem...csak nem jön a pici?*kérdezte aggódva, teljesen elsápadt, megfogta kedvese kezét* Nagyon fáj? Várj, azonnal hívom az orvost*remegő kézzel vete elő mobilját és azonnal hívta az orvost* -Azt igérte azonnal indul...*próbálta nyugtatni Larat, de talán ő még nála is idegesebb volt* |
|
*Lara terhessége már a végét járta.Sok idő telt el,mióta megtudta,h áldott állapotban van,ezért kicsit idegesebb is volt,mint szokott lenni.Kezéből kiesett a pohár,égve hagyta a gázt,2000-es helyett pedig 20000-sel akart fizetni a péknél...aprónak tűnő dolgok,de mind arra hagyták következtetni az embert,h a kismama érzi,h hamarosan itt az ő ideje is.*
*Lara a nappaliban ült a kanapén,nézte a tévét,bár most is kicsit ideges volt,mert a baba már 2 napja nem rugott.A kiírt időpont szerint még lenne 1,5 hét a szülésig,de érezte,h már biztosan nincs annyi idő.És egyszer csak...egy apró fájást érzett,ami viszonylag hamar el is múlt,ezért tovább nézte a tv-t.Aztán egy újabbat és egy újabbat...egyre erősödtek és sűrűsödtek a fájások.* AKISZ!!!*kiabált kétségbeesetten,hisz meg volt rémülve,h talán máris szülnie kell,lelkiekben még nem volt rá felkészülve ^^"* |
*Teljesen elérzékenyítette őt a fiú lágysága,ölelő karjait szinte várnak érezte,ahol mindig megbújhat...csak könnyek között tudott válaszolni,annyira meg volt hatva,ráadásul a hormonok érzékenyebbé is tették*
Még ahhoz túl pici,h meg tudják mondani,de nekem az is elég,ha majd' 9 hónap múlva egy egészséges kicsi fog felsírni,legyen az fiú vagy lány*mosolygott rendíthetetlenül*Tudod arra gondoltam,h elhívnám ide az édesanyámat is.Bizonyára ő is boldog lenne a hírtől és legalább így megismerhetnéd is őt*mondta kedvesen,majd ásított*De most had szundikáljak kicsit a karjaidban,mert elfáradtam és ez a túlzott boldogság is levette minden erőmet*mondta viccesen,majd kézen fogva a fiút bement vele a hálóba,lefeküdt vele az ágyra és szorosan hozzá bújva,karjaiba fúrva magát hamar el is aludt :)*
/Gondoltam,ha már holnap nem jövök,legalább írok még egy-két sort ^.^/ |
*szorosan ölelte a lányt és arcát simogatta* -Nekem sem okozhattál volna ennél nagyobb örömöt szerelmem*puszilta meg a lány arcát* -Biztosan nagyon boldogok leszünk, ezt megígérem neked. És azt lehet már tudni hogy milyen nemű lesz a pici?*kérdezte csillogó szemekkel* -Bár nekem teljesen mindegy, hiszen biztosan gyönyörű baba lesz majd*Mondta álmodozva, szinte rá sem lehetett ismerni. Eddig mindíg keménynek és erősnek mutatta magát, de most igazán kimutathatta érzéseit, hisz még sosem volt ennyire boldog* |
Igen,ma az orvos is megerősítette,h babát várok*magához ölelte a fiút,és pityeregni kezdett,annyira boldog volt*Én azt hittem,h annyi borzalom és kín után már sosem lesz jó,de aztán jöttél te és fenekestül felforgattad az életem*mosolyodott el*Annyira szeretlek és a kicsinket is...a mi szerelmünk gyümölcsét.Már alig várom,h a karomban ringathassam,h magamhoz öleljem,h lássam,h érezzem őt...*sorolta lelkesen*Ennél boldogabb már nem is lehetnék*mondta még mindig a fiút ölelgetve* |
*Lovagolni ment, nemsokkal Lara után lépett be az ajtón. Látta hogy szerelme a kanapén ül. Odament hozzá, meglátta az asztalon lévő papírokat, és egyből megértett mindent* -Ugye....ugye hamarosan egy új jövevényt köszönthetünk?*kérdezte fülig érő mosollyal, és a lány hasára tette kezét* |
*Teltek múltak a napok,Lara egyre türelmetlenebb lett az eredmény miatt,h állapotos-e.El is akart menni az orvoshoz,h kiredítse.Az egyik nap már kora reggel el ment hozzá,nem sokára haza is tért az eredményekkel.Arcán sugárzott a boldogság,könnyedén kitalálható volt boldogsága tárgya.Mosolyogva fogta hasát a nappaliban ülve a kanapén*
/Folytatjuk...XD(koppintva Kirarától :P)/ |
*egy ideig még nézte édesen alvó kedvesét, majd szép lassan ő is álomba merült* |
Akkor szép és édes álomkat édesem és mégegyszer köszönöm neked ezt a csodás napot és ezt a feljethetetlen éjszakát is*lágyan megcsókolta még párját,majd melkasára hajtva fejét,szívverését hallgatva és ölelve őt mély álomba merült* |
-Hát persze...ígérem, hogy vigyázok rád, vagyis rátok*csókolta meg kedvesét, majd óvóan átölelte és hozzábújt* |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|