|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.13. 23:26 - |
| Afrika |
[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
/úgy értem,hogy halkan mondta és elment,nem halkan tűnt el :P/ |
Büszkék lehetnek rád a szüleid,hogy ilyen nagy szíved van és,hogy ilyen szépeket mondasz róluk.Sokat mesélt az én barátnőm a családjáról,rólad is,a tesvéreidről is és az apukátokról is,nagyon szeret titeket...*mosoly* Pihenj le te is és bízz a jövőben! Annyira szép családotok van,a Mindenható biztosan figyel fentről rátok és én biztos vagyok benne,hogy fogtok még együtt mosolyogni!
Most mennem kell,de ha kellek,csak suttogd a nevemet...Haru...Én leszek a te jótündéred és vigyázok rád addig,ameddig csak kell. Jó éjt!*halkan,eltűnik* |
Naysha:
*Mikor érezte,hogy álmosodik,még utolsó erejével megcsókolta Cyrilt és alig láthatóan rámosolyogott Naomira majd Harura is*
Naomi:
Köszönöm,amit a szüleim életéért tettél,remélem,hogy egyszer ők is megköszönhetik majd...*mondta halkan* Egy fél pillanat,csak beviszem őket a szobájukba...*összeszedte minden erejét és bevitte először anyját majd apját a szobába,utána vissza ment Haruhoz*
Sosem volt és soha nem is lesz egy ilyen szép történet,mint ami az évek alatt velünk megtörtént....Nem kívánhattam volna szebb gyermekkort,mint amit a szüleim adatak...Köszönöm neked,hogy nem hagytad,hogy szörnyű véget érjen...*erősen tartotta magát,hogy ne sírjon* |
Rendben,de ne feledd,hogy te bármikor visszahívhatod a lelked,ha időközben Cyril felébredne,vagy úgy éreznéd,hogy újra köztünk akarsz lenni.*kicsit elcsuklott a hangja :(*
Nem fog fájni,ne félj! Lassan álmosodni kezdesz és átlépsz az álmok birodalmába,ahol kipihenheted magad...*halkan*
*Rátette a kezét Naysha szemére,majd valamit nagyon halkan mormogni kezdett.Hátra lépett és hagyta,hogy a lány elaludjon.De meglátta Naomit is.*
Te vagy a kis Naomi? Milyen szép nagy lettél,pont olyan okos és szép,mint a szüleid.*mosoly* |
Naysha:
Kö...köszönöm Haru...*szipogta* De kérhetnék tőled egy aprócska szívességet? Had aludjak én is vele! Cyril nélkül minden lélegzetvétel kész fájdalom,minden szívdobbanásom egy örökkévalóság...És hiába tudom,hogy nem tehettem mást,hisz meghalt volna,ha nem jövünk vissza,de mégis...Mi mindent együtt csináltunk,egy volt az életünk,egy volt a lényünk,összetartoztunk...Nélküle már nem tudok mosolyogni,enni vagy aludni...Had legyek vele teljesen! Száműzd ebből a világból az én lelkemet is,kérlek! Neked megvan hozzá a hatalmad,tedd meg! Míg ő nincs,én sem vagyok és nem is akarok lenni! A gyerekeknek sem kell látniuk az én szenvedésemet,nem akarom,hogy ők is velem szenvedjenek! Egy kicsit alszom,egy kicsit megpihenünk,egy kicsit...egy picikét újra vele lehetek...Órák óta csak sírok,elfáradtam,nem akarom ezt tovább...Kérlek...*suttogta halkan*
Naomi:
*Az ajtó mögül,elszorult szívvel hallgatta az eseményeket.Belül még mindig egy kislány volt,akinek szüksége volt a szüleire.*
"Miért nem mondhattam el,hogy mennyire szeretlek titeket,hogy milyen hálás vagyok nektek az életemért,mindenért?! Gondoztatok,felneveltetek és ti voltatok a legjobb szülők az egész világon. Apa,mindent tőled tanultam,azt akartam,hogy büszke legyél rám! Neked köszönhettem a könyvemet is,örökké te leszel a példaképem...És Anya,mindent feladtál a családodért,hogy jó anya lehess,mindig számíthattunk rád...Eljött az idő,hogy most én vigyázzak rátok...Erős leszek és megóvlak titeket!" *gondolta magában* |
Biztos,hogy ezt szeretnéd? Nem jó ilyenkor egyedül maradni. Nem kéne emésztened magad,most nem tehetünk semmit...Koncentrálj a gyerekekre,a munkára! A barátnőd vagyok és az a dolgom,hogy ne hagyjalak magadra ilyen helyzetekben sem! Szeretnék inkább maradni.*halkan* |
/ :'( ^^" /
*Egyetlen pillanatra elhitte,hogy boldog lehet,de csak addig,míg a "múlt" tartott. Szinte belehalt magába a boldogságba,hogy a pici Barbit Cyrillel nevelheti,de tudta,hogy így nagyon nagy árat kell fizetnie.Hiába történt minden úgy,mint szerette volna,mégsem volt boldog.Rettenetes bűntudata volt,hogy Cyrilt úgy hozta vissza a múltba,hogy a fiú nem is tudott róla,de másrészről tudta azt is,ha nem teszi meg,férje meghal és ez volt az,amitől a legjobban rettehet.Nem tehetett mást.*
Haru! Mi lesz most velünk? Cyril él,de mégsincs velem...megszakad érte a szívem,annyira nehéz így látnom...*suttogta,miközben férjét térdére fektetve tartotta  *
Hiszek benne,hogy itt vagy és érzed,hogy veled vagyok...Tudom,hogy hibáztam,biztos úgy érzed,hogy nagyot vétettem,de szükségem van rád...Cyril...Cyril...az én Cyrilem...*suttogta halkan,közben próbált barátnőjére mosolyogni* Hiába próbálom elérni az életben a célokat,nélküled nem megy! Bárhányszor próbálok repülni az ég felé,vissza zuhanok a szárnyaim nélkül,mert kellenél,hogy szárnyakat adj...Én hiszek benne,hogy egyszer újra együtt leszünk,hogy lesz még esélyem bebizonyítani,hogy mennyire nagyon....nagyon...nagyon szeretlek...Hiányzik az ölelésed,a csókjaid,a hangod,a pillantásod...úgy fáj...jaj annyira fáj...*szorosabban fogta magához szerelmét,már szinte nem is látott könnyeitől*
Haru! Magamra hagynál vele egy kicsit? Szeretném felhívni a gyerekeket is és elmondani nekik,hogy az édesapjuk most nem lehet velük...De mindig velük lesz,még így is,mert Cyril a legjobb ember,akit ismerek és tudom,hogy nem hagyná magára a családját...Úgy szeret minket,ahogy mi őt...érzem...tudom...*mondta halkan* Csak pár perc lenne*mosolyodott el szomorúan* |
Én nem ígérhetek semmit,nem tudom,hogy mi történik veletek a megváltoztatott múlt után és nem tudom,hogy Cyril testébe mikor térhet vissza a lelke,de annyit mondhatok,hogy míg ez be nem következik,rám számíthatsz.Sovány vígasz,tudom,de segítek neked. Annyira szépek vagytok,úgy megérdelemnétek a boldogságot. A ti történetek nem érhet véget,ennek csak most kell,hogy elkezdődjön! légy kicsit optimistább! Szeretitek egymást és a szerelemben nincs lehetetlen!*mosoly*
Hunyd le a szemed!*közelebb lép és átöleli őket*
Most megváltoztatjuk a múltatokat,hogy Cyril is élhessen,de nem tudom,hogy a lelke valaha is újra köztünk lehet.*halkan* Boldog múltatok lesz,olyan,amiről te mindig is álmodtál,de ez nagy áldozattal fog járni.Ne haragudj!
*Vissza repítette őket,így a pár együtt lehetett találkozásuktól kezdve addig a napig,míg el nem érkeztek újra a könyv megjelenéséig,mert azon a napon már Cyril elvesztette a lelkét és csak akkor térhet vissza,ha a fiú is elfogadja azt,amit Naysha szeretett volna.
/Jól megoldottuk szegény Cyril hiányát ^^"/ |
De ő...ő nem akarta...nem akart másik múltat,nem jött velem...*suttogta halkan* Ha most vissza viszem,az olyan,mintha nélküle döntenék,azt nem szabad! De nem akarom,hogy meghaljon! *szívéhez szorította kedvesét,bár ebben a közegben Naysha sem volt már élő ember* (remélem,hogy tudsz még követni xD)
Dobban dobbanás nélkül,fáj fájdalom nélkül,elveszít harc nélkül...Nem tudom,miért fáj,ha szeretem,miért kell mindennek így lennie...*lassan közelebb hajolt és szomorúan megcsókolta szerelmét  *
Olyan puha az ajka,olyan mézédes...Hányszor csókolt,hányszor ölelt,hány éjszakán át szeretett,hányszor suttogta a fülembe,hogy szeret...És a gyerekek...milyen gyönyörű gyermekeink vannak... Óh annyi szép dolgot éltünk át,tudod most is aféle második nászúton voltunk...Újra összeházasodtunk,annyira szerettük...szeretjük egymást! Vállalnám,hogy vissza viszem őt és megváltozik a múltunk,de mi lesz,ha még akkor sem kel fel? Mi lesz,ha a megváltozott jelenben sem kel fel? A varázsló azt mondta,hogy a lélek néha a megváltoztatott múlttól elveszik és egy lélek nélküli test marad csak hátra.Én nem akarom,hogy Cyrilből csak ennyi maradjon hátra! A gyerekeknek egy erős férfi kell,aki vigyáz rájuk,a rajongóknak egy tehetséges író,aki megörvendezteti őket a remekebbnél remekebb könyvekkel,nekem...nekem pedig a férjem,akit teljes szívből szerethetek! Be akartam neki bizonyítani,hogy milyen végtelen a szerelmem,fájdalom nélkül akartam csak szeretni,de nem elveszteni! Szeretm Haru,szeretem...*óvatosan rádőlt férjére és halkan sírt tovább* |
Naysha,rád sem ismerek. Hol van az a lány,akit én megismertem,az aki mindig mosolygott és aki annyi célt tűzött ki mindig maga elé és mindig véghez is vitte? Úgy érzem,hogy Cyril a legnagyobb célod.Akkor meg? Miért akarsz meghalni? Miért nem harcolsz és mented meg őt? Vagy miért nem kérsz segítséget? *halkan* Nem bízol már bennem? Miért nem kértél tőlem segítséget? Sajnos Cyril meghalt ebben az életben,de akkor vidd vissza oda,ahova akartad! Csináljátok meg és legyen egy másik életetek! Ne nyafogj itt,ezzel nem fog felkelni!*komolyan*
Önző vagy,mert nem gondolsz a 4 szép gyereketekre és magatokra sem. Cyrilnek most igazán szüksége van rád,ezért kéne,hogy te csináld végig helyettük is! |
/Nem ^-^/
Ki vagy te és mit akarsz? Hogy kerültél ide? Mi...*de nem folytatta a kérdések özönét,mert felismerte kiskori barátnőjét :)* Ha...Haru? Ez lehetetelen...Még én sem fogom fel,hogy mi is történik valójában,de te itt termesz? Óh Haru...én úgy...úgy félek...*zokogásban tört ki és csak tehetetlenül szorongatta a mozdulatlan Cyrilt ^^"*
Én csak jót akartam,aztán arra gondoltam,ha ő nem akarja,akkor elengedem,de ő...de ő...Cyril olyan,mint én,nem tudunk egymás nélkül élni és most itt fekszik,nem mozdul,nem érez...Itt rekedtünk a múlt és jelen határán és így már sem múltunk,sem jelenünk,sem jövőn nincs...Ha kell örökre itt tartom a karjaimban,hogy érezze,hogy nincs egyedül és én itt vagyok neki! Soha nem teljesültek az álmaim,míg meg nem ismertem őt,ő adta meg nekem a boldogságot,ezért is vehette el csak ő...Addig szorítom őt,míg csak tehetem és addig sírok,míg el nem fogynak a könnyeim,míg el nem fáradok sírni. Haru,ezt te nem értheted,ő nem az életem része,ő maga az életem...Ha Cyril nincs,én sem vagyok...Végezz velem! Neked megvan hozzá az erőd,tedd meg! Vele akarok megint lenni,őt akarom! *mondta zokogva* |
/Remélem,hogy akkor nem zavar,hogy Haru-val írok ^^"/
Naysha? *felismerte régi barátnőjét és sietve oda szaladt*
*Haru különleges lány volt és voltak nem túl természetes,mondjuk úgy,hogy varázslatos képességei,ezért nem esett nehezére,hogy bejusson ebbe az időkön túli világra,ahol sem múlt,sem jövő nincs,csak a jelen. (ha jól vettem ki ^^") *
Ő Cyril... Igaz? Szóval ő az a férfi,akiről órákat voltál képes beszélni.*mosoly* De mi történt veletek? Jól vagytok? *halkan* |
/Mindenki nagy örömére írok egy megoldásszerű valamit erre az igen nehéz helyzetre.Ennél jobb nem jutott eszembe. ^^"" Remélem,hogy ez jó lesz vagy nem tudom...Mindenesetre jóóó sokat írtam,hogy mindent alaposan kifejtsek x.x xD/
Cyril...Cyril...*suttogta egy hang,mikor a fiú egy hatalmas világosságba ért.A varázslónak köszönhetően valahol a világok közt lebegett,nem halt meg. ^^*
Olyan szomorú vagyok...azt hittem,hogy velem jössz,jót akartam...Szerettem volna,ha újra kezdhetjük egy tiszta,hófehér lapon...Azt akartam,hogy olyan tiszta legyen a múltunk is,mint a szerelmünk...*lassacskán Naysha alakja rajzolódott ki a semmiből.*
Hazudtam...gyenge vagyok ahhoz,hogy elveszítselek...*karjai gyengéd ölelésre zárták a fiú testét,de bőre hideg volt,mint a hó* Emlékszel a könnyeimre? Sokat sírtam,amivel csak téged is megbántottalak,nem akartam így élni tovább! Ez a kapu lehetővé tette volna,hogy egy olyan életünk legyen,amit megérdemelnénk.Tudtam...mindig is tudtam,hogy bár szeretlek,sosem lehetek egészen boldog,de nem tudtam neked nemet monadni! Elég volt egyetlen pillantásod,hogy a lábaid elé omoljak és a tiéd legyek...Nem akarom feladni,nem hagyhatlak meghalni! Azt reméltem,ha nem is jössz vele,majd valakivel boldog leszel,de nem azt,hogy meghalj! Emlékszel az utolsó esténkre,a múlt éjszakára?*halványan elpirult és könnyes szemekkel nézett kedvesére* Azt mondtam ha meghalsz,szárnyakat növesztek és utánad megyek...hát itt vagyok...Nem hagyhatlak magadra,te is tudod,hogy nem megy... Nem hagylak meghalni,ahhoz túlságosan is szeretlek,őrülten szerelmes vagyok beléd!*mondta remegő ajkakkal* Ha akarod elviselem a múlt fájdalmát,ha a szívem minden nap bele is hal a bánatba,visszamegyek hozzád! De ha...*hangja itt elcsendesült kissé* Ha akarod,újra megkérdezem...nem is...könyörgöm neked,hogy kezdjük újra...Te is sokkal többet érdemeltél volna az élettől és úgy érzem,hogy én is...Az édesapám azt mondta,hogy ha akkor az ő segítségét kérem abban,hogy veled lehessek és a picivel,vagyis Barbival,akkor ő segített volna nekünk. Elmehetnénk mindenkitől messze és lehetnénk egy szép család...Had bizonyítsam be,hogy képes vagyok jó döntést hozni és boldoggá tenni téged! Akarom,mindennél jobban! Mutathatok valamit?*kérdezte halkan és a varázsló segítségével megmutatta,hogy hogyan is alakulhatna a múltjuk és így a jövőjük is...(egy jövőképben<=most ide írtam ^^")*
*Naysha azon az éjszakán nem hagyná ott Cyrilt és bevallaná,hogy az övé lett, nem érdekelék a többiek véleménye,beadná Cyrilnek a derekát és a barátnője lenne. ^-^ Később neki mondaná el elsőként,hogy gyermeket vár,apja segítségét kérve akár Amerikába is mehetnének kedvesével,ahol Cyrilt hamar felfedeznék,mint írót.Így fél év alatt már híres írónak számítana,mikorra megérkezik a baba,vagyis Barbara.Naysha foghatná szerelme kezét a szülés alatt és nem kéne kómában megszülnie és a lányát sem vehetnék el tőle. 18 évesen hozzá mehetne Cyrilhez és így pár évre rá már házasságuk gyümölcseként születhetne meg előbb Naomi majd az ikrek is.És igen,a varázsló újra felnövesztené őket és innentől már más nem is változna,hisz tudta,hogy Cyril az újrakezdés óta boldog velük.*
Nem szeretnéd édesem? Tudod...tudod én szerettem volna,ha belemész ebbe...Szerettelek volna boldoggá tenni azzal,hogy én is az vagyok...Bűn,hogy nem akarok erről lemondani? Az lenne? Nem hinném...Annyi minden várna még ránk...a gyerekek érettségije,a diplomaosztó,később az unokák...és ki tudja...talán még egy apróság is beleférne,aki mellettünk nőhetne fel teljes egészében és nem úgy hirtelen... Álmodozom? Lehet...De ez az álom elérhető közelségbe került és veled akarom megosztani! Az előbb szörnyűségeket mondam,hogy elfelejts,de most...most a csillagokat is lehoznám egy igenért...Vissza...jössz...velem...velem a múltba?*tekintetében az a Naysha tükröződött,akit az első nap megismerhetett.Az a Naysha tele volt még reményekkel,hittel a leendő boldogsága iránt.Ha a könyörgést meg lehetne testesíteni,most Naysha lenne az,mert úgy érezte,hogy ha valakik megérdemlik a nagybetűs boldogságot,azok ők.Tudta,hogy így is összekapnak majd apró butaságokon xD,de az nem fog majd úgy fájni,mint az eltörölhetetlen.*
Cyril....a te cicuskád nem tudja szebben kérni az ő egér királyát,hogy vele menjen...Ez a szerelem,ami köztünk van több,mint amire egy élet elég vagy,amit a nagyokos könyvek leírnak...Ezt át kell élni,ahogy nekünk is át kell a kezdetektől...Szükségem van arra,hogy boldognak lássalak...Vissza jössz velem?*kérdezet meg utoljára halkan,majd egy apró csókot lehelt férje ajkaira,végül karjaiba aléltan várt a válaszra...* Te vagy az a férfi,akire rábízom az életemet,de ezt had kérjem még előtte tőled,had legyen ez az egyetlen kívánságom...kérlek...szerelmem...Harcolsz velem a boldogságért?*suttogta*
/Ez most annyira kawaii lett,hogy a saját írásomon meghatódok minnyá xDD A Naysha és Cyril páros ennél többet ér,hogy holmi félreértés legyőzze őket ^-^ =P Love and peace,ugye? *-* "kéér" =)/ |
/Te meg tudod milyen Cyril, gommen T-T/
*Úgy érezte, mintha a szíve darabokra tört volna. Nem akarta elhinni, amit hallott, úgy érezte eddig egy álomképet nevelegett, amikor ő ŐSZINTÉN csak Nayshat szerette. Még utoljára felpillantott a lányra, aztán egy apró mosollyal az arcán megrázkódott a teste. Ez a szívinfarktus végleg eltávolította őt az élők világából. Az utolsó kívánsága az volt, hogy Naysha boldogan éljen azzal a férfival, akit eddig igazán szeretett...mert, hogy az nem ő volt, most már ebben is biztos.
A szemei fennakadtak, és az élet lángja végképp kihunyt belőle.
Így halt meg Cyril Benevolent, 33 évesen.* |
/Tudod,hogy milyen Naysha,gommen T-T/
*Lekuporodott Cyril mellé és keserűen mosolygott rá,látszott,hogy nem akar másik megoldást,már csak elbúcsúzni.*
Nem érted,ugye? Amikor megtudtam,hogy meg fogok halni,megkönnyebbültem és boldog voltam...meg akartam szabadulni ettől a kínzó fájdalomtól,ami felemésztette a lelkemet. Nem az vagyok,aki rég...Már csak ez az ostoba test az,ami megmaradt belőlem,de belül üres vagyok...Már a betegség előtt meg akartam halni...*kicsatolta vastag égkövekkel kirakott karkötőjét,ami eddig csuklóját takarta.Egy hosszú,mély vágás volt rajta.* Felvágtam az eremet,mikor nem voltál otthon abban a pár napban,míg a könyvedet népszerűsítetted...Barbi talált rám és ő vitt be a kórházba...Nem érted? NEM tudok megbocsájtani! Nem vagyok tökéletes és nem is akarok! Százszor megbántam,hogy hozzád mentem mindezek után! Naív,ostoba és belenyugvó voltam,de nem akarom tovább játszani a szerepet! Nem akarok másik megoldást! Nem hagyom,hogy legyen...*felállt és elindult a kapu felé* Én egy álomképet szerettem...egy olyan embert,aki viszont szeret...De te nem szeretsz...Anyának igaza volt...egy ocska kis nő vagyok az életedben,aki mellett kényelmi szempontből lehorgonyáztál...Több kell! Azt az őszinte és mindent elsöprő szerelmet akarom,amit Stevetől kaptam,tőle akarok gyerekeket és el akarlak felejteni!!!*kiabálta hangosan,teljesen összetört és kikelt magából*
Nem akarok,nem tudok veled maradni! Én akarok lenni az egyetlen és,ha a te életedben nem lehetek,akkor...Ég veled...örökre,hisz úgy sem jössz utánam...Ég veled halálos boldogságom...*ekkor átlépte a kaput és így a múlt elnyelte magával*
*Ám nem csak őt...Naomi is kezdett halványodni...*
Naomi:
Apaaa...Miért? Apa...Apaaa....*végül ő is eltűnt ˇ.ˇ*
Varázsló:
Naysha más életet választ magának,amiben ön nem szerepel,így a gyermekeitek sem születhetnek meg...Mivel a Sors kerekét azok is irányítják,akik az időben utaznak nagy üresség vár önre Naysha keserűsége miatt....Sajnos így egyedül kell maradnia,viszont ő...*kivetített egy képet,hogy mi történt/történik Cyril választása miatt.Naysha volt rajta Steve-vel és egy pici babával.*
A felesége nem fog a múltban magával lenni,nem megy a japán iskolába tanulni és nem is találkoznak majd...Steve sem utazik el,így nem hal meg...Családjuk lesz Nayshaval...Remélem,hogy boldog...*mondta egy keserű mosollyal,bár tudta,hogy Cyril talán ezt nem is látja ^^''* |
/Írtam volna valamit rá, nem kellett volna magyarázni ^^" De ez most elég durva o.O" de van egy ötletem, hogy minden jól jöjjön ki... /
*Úgy érezte magát, amikor a partyra jött, mintha szerelme csak játszana az érzéseivel. Az utóbbi időben Naysha az egyik pillanatban olyan volt, mint a legédesebb angyal a világon, a másik pillanatban pedig, mint egy látszólag nyugodt vulkán, amelyik bármelyik pillanatban kitörhet, és ez legtöbbször meg is esett. Most pedig egyszerűen nem tudta mit higyjen. Az elmondottak annyira felkavarták, hogy eszébe jutott, hogy ismét agyvérzést kaphat. Azonkívül Cyril vallásos ember volt, bér soha nem járt templomba...Egyedül mégis Istenben hitt, s még a gyermekeik hirtelen felnövését is Isten csodálatos akaratának tulajdonította. Figyelembe se vette a Varázslót, csak egy szélhámos volt a szemében.
Mégis, a Kapu előtt állva azt vette észre, hogy egy hang sem jön ki a torkán. A könnyek megállás nélkül, valóságos patakként folytak végig az arcán. Hirtelen emlékek sorozata villant fel, minden újra átélt. Azt az osztálykirándulást is, amin Nayshaval töltötte az éjszakát...a sok pofont amit tőle kapott :D De már akkora is szívből szerette a lányt, és titkon mindig azt remélte, hogy egyszer elveheti feleségül. Aztán akkor jött valami szomorú, kegyetlen érzés is. Egykori menyasszonya, Sharon alakja kísértette az emlékeit. Arra gondolt, hogy ha vissza mennének az időben, még Sharon is élne, a kisbabájukkal együtt.
Nem akarta átélni újra a sok csalódást. Olyan görcsösen ökölbe szorította a kezeit, hogy a körmei mélyre fúródtak a húsába, a tenyerei vérezni kezdtek. A mostani orvosi tudomány annyira fejlett volt, hogy szinte biztos volt benne, hogy az orvosok meg tudják menteni a feleségét. Ha még az összes pénzét is erre adta volna, habozás nélkül megtette volna. Sohasem a pénz számított neki. Azonban hallott egy kedves hangot, s mintha a Remény fénysugara melegséget gyújtott volna a szívében, felcsendült a mondat: "A Sorsot nem lehet megváltoztatni, az időt nem lehet visszapörgetni Cyril!. Viszont...mi tudjuk alakítani az életünket. Én is ezt tettem." Rendkívül ismerős csengés. Egy fiatal lány arca mosolygott előtte, akivel sok-sok évvel ezelőtt találkozott, de azóta is tartották a kapcsolatot, mivel Nayshaval jó barátnők lettek..."Zoey Hanson!-villámként hasított belé a felismerés, s hirtelen nem látta a helyzetet többé elveszettnek. A lány ugyanis nemrég beszámolt nekik, egy érdekes barátságáról. Cyril alig akarta elhinni, de tudta hogy angyalok igen is léteznek. Zoey a leveleiben beszámolt Tenshiről, akinek olyan varázslatos ereje volt, hogy még a Halálból is képes volt visszahozni bárkit. /És itt jönnek be a karaktereim xD/
"Megmentem Nayshat...meg fogom menteni! Mindennél többet ér Ő nekem. Ha visszamennénk a múltba, attól rettegek, hogy nem tudnék választani Sharon és Naysha között, mert akkor még kétfelé húzna a szívem. A gyerekeim életét pedig nem kockáztatom. Félek, az a boldogság többé nem lenne az igazi."
-Naysha várj! Van más...mód...ne menj el...szer...szeretlek! Csak téged, és megmentelek...bízz bennem...*egyik kezével a lány felé nyúlt, és visszahúzta a kapuból. Aztán egy tompa puffanással a földre esett, és elájult.* |
/Jó sokat írtam és le van lőve az ok is T-T,de így talán érthetőbb lesz,hogy Nay miért volt ellenséges ^^" Na szóval jó olvasást hozzá xDD/ |
*Úgy érezte,hogy megfullad,ha nem beszél érzéseiről,mert ez a "kígyó" már rég a nyakán tekergett és tudta,ha nem szabadul meg tőle,végleg elroppantja a nyakát.*
Nem...nem bírom már tovább!*kiabálta el magát,mire hirtelen megfagyott mindenki körülöttük a varázsló újabb varázslatának köszönhetően,hogy meg tudják beszélni*
Mikor a középiskolában együtt jártunk,őszinte boldogsággal szerettelek,mert nem volt fájó múlt,sem emlékek,de most...Mára már a bábod lettem,akivel azt teszel,amit akarsz,mert nem tud szabadulni ettől az érzéstől és bár fáj veled lennem,mégsem tudnálak elhagyni.Megpróbáltam újrakezdeni,hozzád mentem,gyerekeket szültem,de...de én a régi mosolyomat akarom! Nem akartam,hogy meglássátok az igazi énemet,aki elveszet a múlt fájó tengerébe,de nem hazudhatok tovább! Már nincs időm rá....*suttogta halkan* Nem a semmitől fájt az oldalam...gyomor rákom van...maximum is csak egy-két hetem van hátra.El akartam menni,azt akartam mondani,hogy meglátogatom a szüleimet,hogy egyedül halhassak meg,de...de még hazudni sem tudok...Úgy érzem,hogy elérkeztünk az út végére,ahol végleg eldől a szerelmünk...Nem tudom,hogy 17 évesen,ha őszinte vagyok,bele mentél volna-e az apaszerepbe,vagy,hogy ha időben elmegyek orvoshoz,megmenthetnek-e,de...De újra akarom kezdeni! Az útnak vége és,ha nem megyünk vissza,nem lesz ideje tovább épülnie...Érted már? Érted,hogy miért akartam,hogy csalódj bennem és,hogy akkor majd kevésbé fájjon a halálom...Gyere vissza velem,vagy engedj el örökre Cyril Benevolent! Nem fogok a családom előtt meghalni,ha nemet mondasz,elmegyek,de nem jöhetek vissza többé...*látta,hogy a varázsló megnyitotta a kaput a múltba,ahová ő oly' szívessen vissza ment volna megmenteni mindent és ezúttal Cyril mellett maradni*
Ha visszamegyünk...újra megszülethetnek a gyermekeink? Lehetünk itt ugyanígy,ugyanekkor például Naomi könyvének megjelentetésén?*kérdezte halkana avarázslót*
Varázsló:
Ez csak önöktől függ.Az nem befolyásolja a gyermekeik felnövését vagy megszületését,ha úgy döntenek már tizenévesen,hogy összekötik az életüket...Viszont én végre kapok egy jó pontot a tanácstól,hogy valami jót is csináltam...*tette hozzá elégedetten xD*
Naysha:
Barbi velünk nőhetne fel,hallod? És,ha akarjuk,akár semmi nem változhatna,azt leszámítva,hogy nem lennének fájó évek...Veled maradnék és nem mennék haza Anyuékhoz,de...persze,megértem,ha félsz...Sajnos előttem már nincs egy élet,hogy bármitől is féljek...Csodákra nem képes a szerelmünk,csak ez a hülye varázsló...*tette hozzá halkan* Már nincs titkom előtted és nem tudok többet adni...A szívem,a testem,a lelkem,a munkám,az életem és most a halálom a te kezedben van...Én innentől kezdve hátra állok és te irányítasz...*lerogyott a kapu előtt és várt,hogy vagy minden jóra fordul,vagy elfusson egyenesen a haláll torkába*
Naomi:
Apa! Apa, jól vagy?*szorosan átölelte az előtte álló-feltehetően emgdöbbent ^^"-Cyrilt* Ez csak olyan lesz,mint egy álom,amiből végre felébredhet a család és nem lesz a múlt átok rajtunk...Tovább léphetünk azzal,hogy változtatunk a múlton és nem veszítenénk el Anyát sem és...és biztos,hogy újra megszületek,nem veszítetek el engem sem...*mondta halkan,majd letérdelt Nayshahoz és bár még sosem láthatta őt senki sem sírni,most mégis úgy sírt,mint egy kislány* |
*Arca egész szomorú lett,szinte majd' elsírta magát.^^" "Kitépte" magát a fiú karjaiból és minden érzelem nélkül nézett rá.*
Tudod az a baj,hogy...felejtsd el...*megigazította magát,majd elindult a partyra.Naomival az ajtóban találkozott,aki megvárta édesapját,így Cyrilnek nem kellett egyedül mennie. xD*
Naomi:
Anya mostanában olyan furcsa...mintha...mintha valamit titkolna...*nézett édesanyjára,aki épp egy híres orvossal beszélgetett,aki szintén Benevolent kisasszony könyve miatt jött ide*
Próbáljunk meg úgy tenni,mintha nem róla beszéltünk volna!*súgta apjának,mikor látta,hoyg Naysha feléjük tart*
Naysha:
Kicsim! Olyan sokan jöttek el,remélem,hogy nem izgulsz nagyon és...Te jó ég! Ez meg mit keres itt?*kérdezte feldúltan,mikor meglátta azt a varázslót,aki felnőtté tette gyermekeit.Azonnal oda is ment,hogy kérdőre vonja(váratlan fordulat XD) *
Varázsló:
Ugyan már! Hálásak lehetnének nekem! Most nem lennének itt,ha én nem növesztem fel a gyerekeket! De,ha annyira akarja,vissza tudom pörgetni az időt és ők is lehetnek gyerekek...*mondta unottan,közben Naomi odahúzta az édesapját,de elbújt a varázsló háta mögött,mert félt egy kicsit ^^"*
Naysha:
Visszapörgetni az időt? Akár 10 évvel is? Akár...akár...*Azonnal az járt a fejében,hogy visszamehetnének egészen a középiskoláig és újra kezdene mindent Cyrillel.Reggel nem akarta neki mondani,hogy akárhányszor újra téma lesz náluk más nők,képtelen megbízni férjében. Már olyan rég érezte,hogy bár boldog,mégsincs egy őszinte mosolya és,ha tehetné,16 évesen elmondaná kedvesének,hogy gyermeket vár és nem a szüleinek szólna róla először,hogy elválasszák őket.*
"Nem merem megkérdezni...Mi lenne,ha ő nem akarná? Nem tudnám már úgy szeretni,ráadásul...Nem...nem mondom el nekik,nem veszem el a mosolyoukat,ez csak az én keserű titkom...De...de ennyi mindent tudva,vissza akarok menni,újra akarom kezdeni...boldog akarok lenni..." *gondolta magában és könnyes szemekkel Cyrilre nézett.Már sokan nézték őket közben,hogy miről beszélhetnek. xDD* |
*Valóban zavarban volt egy kissé, de ugyan olyan makacs tudott lenni, mint Nay :P ezért most ő kezdett el kacérkodni:* -Ha Nay baba elmegy így, és más férfival incselkedik, Cyril szomorú lesz. Végtelen szomorúságát az italba fojtja és a kezei véletlen önálló életre kelnek...-a véletlen szót persze kihangsúlyozta xD- Odamegy egy szép, csinos, fiatal nőhöz és ezt csinálja vele...*azzal egészen rámászott Nay-ra aztán felült és magához húzta, hogy gyengéden simogatni kezdhesse a lány fenekét xDD* -Aztán szegény Cyril annyira szomorú lesz, hogy még erre is képes lesz...*gyengéden megfogta a lány kezét, és maga felé húzta. Felfordította a Nay karját, és először úgy tett, mintha a selymes bőrnek édes illatából akarna szippantani egy mélyet, de aztán hirtelen szenvedélyesen csókolni kezdte a lány csuklóját, néha finoman bele is harapott. Néha felnézett, és apró mosolyra húzódott a szája, látván, hogy győzelmet aratott XD* |
[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
