|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.20. 20:13 - |
| Marc háza |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
De jó!*mondta boldogan,majd magához ölelte a lány és forrón megcsókolta.Az arra járó emberek többsége megmosolyogta a párocskát,hisz már messziről is látszott,h mennyire szerelmesek ^^*
Yoko! Én...*zavartan köhögni kezdett,majd folytatta* Hehe,csak azt akarom mondani,h nincs kedved elmenni egy étterembe,h megünnepeljük a boldogságunkat? Nem messze van is egy.*ajánlotta fel kedvesen,bár ,mintha eredetileg nem ezt akarta volna mondani :P* |
*kicsit meglepődött, majd elmosolyodott és Marc szemébe nézett*-Egész életemben arra vágytam, hogy saját családom legyen. Szóval a válaszom...igen*mondta boldogan* Szeretnék gyerekeket tőled. *egészen meghatódott a fiú kérdésén, erre még álmában sem gondolt volna * |
Én is téged*súgta a választ,majd a lány derekát átölelve sétált tovább*
Yoko! Öhm...a következő kérdésemet ne értsd félre,nem akarlak sűrgetni,csupán kiváncsi vagyok és hosszú távban gondolkodom...szóval...Te később szeretnél majd tőlem gyerekeket? *kérdezte halkan és kicsit zavartan* Tudod az én nagy álmom mindig egy nagy család volt...a fiaimat focizni tanítom,a lányokkal te babáznál...szeretnél majd egyszer?*kérdezte kiváncsian* |
*Mosolyogva nézte kedvesét, majd az égre pillantott és boldogan felsóhajtott. Nyugodt volt,rég érezte ilyen boldognak magát. Megállt, Marcra pillantott, majd lassan átölelte és megcsókolta*-Szeretlek*súgta a fiú fülébe és huncutul elmosolyodott* |
*lassan hullani kezd a hó* |
Hát tudok én ezeknek a szemeknek ellenállni? Nem,nem tudok...menjünk!*mondta kedvesen* Várj itt,hozom a kabátokat...*a fogashoz ment és leakasztotta a kabátokat,sajátját felvette,a lányét pedig felsegítette* Ha fáznál,akkor csak búj hozzám,majd én felmelegítelek*mosolyogva és kézen fogva indultak el,kint egész kellemes idő volt...* |
-Örülök hogy ízlett*mosolygott, majd kivitte a tányérokat, és elmosogatott. Kinézett az ablakon, odakinnt már a csillagok ragyogtak az égen*-Édesem, nincs kedved eljönni sétálni? Olyan csodálatos idő van*mosolygott, majd egy csókot nyomott Marc arcára, és nagy könyörgő szemekkel nézett rá* |
Köszönöm drágám,annyira figyelmes és házias vagy*mondta mosolyogva,majd ő is megkostolta az ételt*
Hmmm...hát ez mennyei!*mondta mosolyogva* Nem tudom,h hol tanultál így főzni,de kiváló szakács lenne belőled*mondta kedvesen,gyengéden végig simított a lány kezén.Nem is kellett neki túl sok idő,hogy végezzen az étellel,még a száját is megnyalta utána xD* |
Yoko:*Hamarosan kész lett a vacsora, és az illatok már betöltötték az egész konyhát. Kitálalta az ételt, majd odavitte Marcnak és leült mellé* -Jó étvágyat, remélem finom lett*mosolygott kedvesen, majd enni kezdett és közben a tv-t nézte* |
Marc:*hamar végzett is a tussal és a felöltözéssel,hátulról lágyan megcsókolta a lány nyakát,majd leült a tv elé,gondolta,h ezúttal jobb,ha nem avatkozik a főzésbe xD Ahogy nézte a tv-t,majd a lányt,olyan érzése volt,h máris egy kellemes családként élnek és ettől olyan boldogság szökött szívébe,mint még soha* |
-Rendben van*mosolygott, majd elkezdete keresni ruháit. Végül, nagynehezen mindet megtalálta, felöltözött, és álmodozva ment a konyhába, nekilátott, hogy egy újabb adag rántottát csináljon* |
Marc:Köszönöm,az jó lesz*kínos mosoly* Addig én is magamra kapok valamit,meg gyorsan le is zuhanyzom,h kicsit észhez térjek egy ilyen kimerítő tündérmese után*mondta viccesen,majd zuhanyozni indult* |
*meglátta a széné égett rántottát és akaratlanul is elnevette magát* -HÁt nem tehetsz róla..túlságosan elfoglaltak voltuk....*kuncogott* -Felöltözöm és segítek összeütni valamit*egy puszit nyomott a fiú arcára és ruhái után nézett..XD* |
A rántotta*kapott a szájához,majd magára terítette a törölközőt és a konyhába sietett,de addigra már nem sok maradt belőle ^^"*Azt hiszem,h talán újat kéne csinálni *"csepp"* |
*forrón viszonozta a csókot, majd nagy szemekkel nézett a fiúra*- Azt hiszem egy kicsit már kezdek éhes lenni...*pirult el kissé*- Nem kóstoljuk meg a rántottádat?*bájosan mosolygott Marcra* |
Marc:Mira? Egy hisztis és akaratos kislány,akit nem lehetett nem szeretni*mesélte,mint egy mesét,látszott rajta,h már nem fáj neki ^.^* Mindenki odáig volt érte és én büszke voltam arra,h ő velem akart lenni,de most arra vagyok büszke,h ő boldog és én is*mondta,majd lágyan megcsókolta a lányt* |
-Ő milyen volt?*kérdezte kíáncsian* -Mármint nem akarlak ezzel felzaklatni....sak egyszerűen kíváncsi vagyok rá.*mondta halkan, nem akarta, hogy kedvesének fájjanak az emlékek* |
Marc:Én is azt hittem,h Mirella után már nem fogok senkit sem szeretni,de rájöttem,h az már csak egy buta rajongás,egy megszokott kötődés...te annyira más vagy*mondta boldogan* |
-Nem.....volt már pár férfi az életemben. De egyikükbe sem voltam szerelmes. Általában mindegyik elment miután megkapta amit akart...*mondta halkan* -Amit mondtam úgy értettem, hogy még soha életemben nem szerettem igazán senkit. |
Marc:Ööö...kéredzhetek valamit...ezzel azt akartad mondani,h előttem még sosem voltál senkivel?*kérdezet bátortalanul* |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
