|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.22. 20:42 - |
| Végre látja a Híd fényeit, boldog, most már semmi baj nem érheti. |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Még mindig hallgatag sétál Violett után. Nagyszerű lesz...nem olyan biztos ebben. Nem szeret előre reménykedni abban, hogy a dolgok jól sülhetnek el. Egyszer-kétszer már ráfázott ilyenre. Azonban nem akart túl mogorvának tűnni sem, próbált mosolyogva helyeselni. Viszont a mindenki szóra lehervadt az arcáról az amúgy is erőltetett vigyora.* -Mindenki...? Úgy érted emberek? Egy rakás idióta ember összezárva egy épületben?! Nem szeretném, ha megbámulnának. Utálom a tömegnyomort. De főképpen az embereket. Szánalomra méltóak. *mihelyst ezeket a szavakat kimondta, már meg is bánta, hogy ilyen utálattal mondta ki őket. Érezte, hogy a nő megbántódott. Elvégre, Violett csak neki akat örömet szerezni. Miért nem tud örülni, hogy legalább Ő gondol rá? Büszkesége azonban túl nagy volt ahhoz, hogy bocsánatot kérjen. Oldalra fordította az arcát és a semmibe bámult.* |
*Sanda gyanúja támad, hogy az ünnepelt nem túl lelkes, újra megjelenik lelki szemei előtt, ahogy Hieihez lép és jól megrázza, hátha visszatér belé az élet. Egy ünnepeltet nem szabad bántani. Sajnos. A mozgás jót tesz. A mozgás jót tesz, talán, mert így magukat elnézve, akár temetni is indulhatnának. *
-Nagyszerű lesz *elképzeli Hieit egy acélsodronyon biciklizni a levegőben, mosolya újra füléig ér. Ugrálhatnak, pöröghetnek, célba dobhatnak, versenyt szaladhatnak a fénnyel.* Mindenki arra megy, népszerű kiállítás. |
*"A nagy és erős férfiak" -nem veszi magára a célzást. Ő sem nagy, sem erős. Legalábbis most, jelen pillanatban úgy érzi magát. Mélyet sóhajt, egye fene, ha Violett ennyit fáradt ezért, vele tart tehát. De igazából újból magányra vágyik. Látja, hogy a nő is feszült, valamiért nem az igazi már a kapcsolatuk."A kapcsolatunk..." *kissé elgondolkodik ezen. Hiszen valójában neki sohasem volt kapcsolata senkivel. Magányosságra született, utálja a jókedvet, kirázza tőle a hideg. Tűzijáték...szívmelengető, de valahogy lila hajú társa még mindig nem érti a lényeget. Ő még mindig ugyanaz a Hiei aki volt. Bár meglehetősen labilis most az érzelmi állapota, mégis ő az. Nem bántja a dolog, de kissé furcsálja, hogy Violett annyira más vele, mint rég. Zsebre süllyeszti a kezét és megy utána szótlanul, egy halvány mosolyt erőltetve az arcára.* |
*Hiei habozása láttán kissé ideges lesz, talán mégsem volt jó ötlet a meglepi. Most már mindegy, elviszi Hieit a Csodák kiállításra. A katalógus szerint ez a kiállítást nagyon erős férfiak is szívesen megnézik. Úgy legyen. Győzelmi mosoly terül el az arcán. Még magához veszi az egyik barna papírtasakot. Hatalmas méretű teli minden jóval, arra az esetre ha megéheznek. Mostanában Hiei étvágya mintha nem lenne a régi, sebaj ő egyre inkább szeret enni, talán a kor teszi. *
-Csodás lesz, meglátod, egyszerűen csodás. A nagy és erős férfiak egyszerűen imádják.*mosolya füléig ér* |
-Ööö...*hirtelen nem is tudja mit mondjon, idegesen pillant körbe, ez nem éppen a búcsúzásra szánt alkalom. Kezd kicsúszni a kezeiből az irányítás. Ránéz Violettre, aztán a karszalagjára, ismét Violettre, majd végül a kardjára. Szólásra nyitja az ajkait, de egészen mást mond, mit amit eltervezett:* -Ez nagyszerű. Kíváncsi vagyok, hogy a tűzijáték után mivel fogsz még meglepni. *amit kimondott, azon már nem lehet változtatni. Halvány mosollyal néz a nőre, aztán beletörődik a sorsába: követi Violettet akár a világ végére is.* |
-Hahó, megjöttem!*cipőjével óvatosan becsukja az ajtót, mindkét kezében csomagok vannak. Hála a napfénynek most már egészen jól van. Részéről most már jöhet egy születésnapi ünneplés is. Lepakolja a csomagokat és berobog a szobába, majd lesöpri Hieit az ágyról.
-Nagyszerű, hogy itt vagy, részemről mehetünk is*kíváncsian pislog a teljes díszben pompázó Hieire* Nem muszáj hozni a kardot, nem hiszem, hogy kényelmes viselet lenne*nevetni kezd* bár megértelek, sosem lehet tudni kinek fáj rá a foga. Hiei sama, az idő egyre kevesebb és ma van a születésnapod*két karszalagot szed elő és szertartásosan felteszi az egyiket Hiei csuklójára* Ideje indulni, ma még sok meglepi lesz.*Hieit kézenfogva húzza maga után* |
*Arra ébred, hogy valami fejbe veri. Lassan kinyitja a szemét, egy csapat kölyök állja körbe, egyikük riadtan pislog rá. Miután Hiei felállt, még jobban megijed a kissrác, hebegve valami bocsánatkérést motyog, elnézést kér, amiért eltaláta a labdával. Hiei szó nélkül arrébb vonszolja magát. Hihetetlen, hogy képes volt elaludni. Mégis csak fáradt volt.
Ahogy sétál, egyre szomorúbb lesz. Violettel régebben valahogy jobban érezte magát, bár belátja, hogy három év, az három év, akárhogyan is nézi. Három éven keresztül semmit sem tudtak egymásról, de az is megeshet, hogy a nő utána érdeklődött. Úgy dönt, nem zavarja fel még jobban Violett életét, úgyis "kudarcot" vallott. Minden bizonnyal nagyot csappant a személyisége Violett előtt. Most már késő, ami megtörtént az megtörtént. Visszasétált a házba, de meglepetésére a nő nincs itthon. Semmi kiírás, még egy darab papírfecnit sem talál a konyhaasztalon. Vissza sétálva a szobába, ágya alót kihúzza kardját, felcsatolja az övére. Ennyi az összes cucca. El akar búcsúzni Violettől, minden bizonnyal ez volt az utolsó találkozásuk. Vissza szeretne menni a Gleccserre, vagy valahova máshova. Lefekszik az ágyra, és behunyja a szemét. A valós, és álomvilág között lebeg, de nem alszik, még egy rezdülésre is megébredne. Hallja, hogy nyílik az ajtó, minden bizonnyal Violett az. Felül. Mély sóhaj. "Jó lett volna, ha másképpen végződik..." *gondolja, és vár.* |
*Kávét főz, kell hozzá lelkierő, hogy meg is igya. Görög filozófus boldogabban hörpölte a mérget, mint ő a kávét. Hiei sehol. Még mindig fél, nehogy valami baja történjen. Hiei már évekkel ezelőtt is laposra verte őt, nincs értelme félni, ha ez így megy tovább, jobb ha beszerez egy háziállatot. Nem bír otthon ülni, futni indul. Addig fut míg már csak a lélegzésre fog figyelni, nem akar gondolkozni. Igen, gondolt rá, hogy jobban szeretné a régi Hieit, az új Hieijel nem tud mit kezdeni. Kikerüli az utcán az embereket, ez általában szórakoztatja. Szívesen dolgozna már, még pár nap Hieijel és kétségbeesik. Borzolja kedélyét, hogy az éj leple alatt valamiféle végzet asszonyává lépett elő. Nem szereti, ha kísérleteznek vele. Ha Hiei románcra vágyik bonyolítsa máshol. Egyre jobb kedve lesz, szereti a napfényt.* |
*Már éppen megköszönte volna, erre Violett visszamegy a szobába. Csak néz a nő után, na tessék, már megint olyan furcsán viselkedik vele. De ő mondta, hogy legyen megint minden a régi, térjen vissza a régi Hiei. Ha pedig úgy cselekszik, ahogy régebben, akkor pedig minden veszekedéssel végződik. Nagyot sóhajt. Pedig igazán szereti Violettet, és a szíve legmélyén hálás neki, hogy ennyi mindent kap tőle. Nézi a csillagos eget, majd a Holdat figyeli hosszú percekig, mintha tőle várna tanácsot. Úgy dönt sétál egyet a városban. Nagy ez a város, és az éjszakai élet még javában zajlik, pedig lassan virrad...Szívesen nézné Violettel együtt a napfelkeltét, de nem zavarja fel megint. A tengerparton ücsöröve elgondolkozik. Találnia kéne egy csinos lányt, akibe beleszeretne, apa lenne és tovább adná a kardművészetét a fiának. Álom az egész, egy valamire való nőt már nehéz találni a mai világban. Ismét sóhajt, fogalma sincsen, hogy az esze miért forog egyre többet és többet a szerelem körül, hiszen annyira idegenkedett tőle kamasz korában. Csalódottan néz maga elé, miközben a Nap felkelő sugarai elborítják a tengerpart szikláit...* |
*Csak álldogál a nyári éjszakában kezében a dobozzal, talán mégiscsak mangát kellett volna venni. Eljátszik a gondolattal, hogy kilógatja a dobozt az erkélyen, bizonyára szép nagyot puffanna. Lemond az ötletről, lábhoz engedi a dobozt, mint fáradt katona a puskáját. Egyre rosszabbul érzi magát, az egész helyzet több, mint nevetséges. Ami nem megy, nem kell erőltetni. Visszatér a szobába a dobozzal együtt, ma éjjel nem fogják a Nagy Medvét keresni. Nem baj, holnap is van egy nap. Bezuhan ágyába, a takarót füléig húzza* |
*Meglepődött, sűrű pislogás közepette veszi át az "ajándékot". A nevéből ítélve valami távcső-féleség lehet, kíváncsian tépi fel a csomagolást. Egyre csak nézi az alkatrészeket, semmit sem ért. Vissza nyújtja Violettnek a dobozt.* -Nem tudom, hogy kell ezt össze szerelni, de biztos érdekes. |
*az éjszakai városra pillant, alig aludtak pár órát, most egy kicsit irigyli Hieit éberségéért. Hogy milyen lenne az ünneplés? Nem hisz füleinek, egyáltalán miért kell erről éjjel háromkor beszélni? Valamikor szakmát váltott és születésnap szervező lett. Imád aludni, neki tíz óra sem sok. Mégsem kábíthatja el születésnapján Hieit, hogy még pár órát aludjanak. Álmosan pislog Hieire, a sötét városra és a csillagokra, pár percre eltűnik a szobában és egy hosszú dobozzal tér vissza, leteszi Hiei elé.*
-Születésnapon azt tehetsz, amit legjobban szeretsz, ilyenkor többnyire igyekeznek minden kérésed teljesíteni. *a dobozra mutat*-Ez meg itt, tavalyi ajándékod, neve Skywatcher leújabb modellnek adták el. Ha már itt vagyunk összeszerelhetnénk.
|
-Oh...fent vagy? Felébresztettelek? Ne haragudj...*mondta és felvillantott egy mosolyféleséget, vicces volt így Violettet látni* -Nem is emlékszem arra, hogy elaludtam, de ezek szerint megtörtént. Az lesz, amit te szeretnél, bár nincs sok kedvem az ünnepléshez, a tejet pedig nem szeretem. De...öm, igazából milyen lenne az ünneplés...? Ez alatt mit kell értenem? *kérdezte némi kíváncsisággal, mert nem igazán volt élménye a szülinapjával kapcsolatban...* |
*Minden porcikája tiltakozik az ébredés ellen, szívesen visszazuhanna az álomba, de valami nincs rendben. Mióta futár, megszokta, hogy hallgasson ösztöneire, fel kell ébredni. Óvatosan szétkémlel a sötétben, még mindig itthon van és nyugodt az éjszaka. A másik ágyra sandít, de nem látja Hieit, mióta a speciális kontaktlencsét hordja gyengébben lát. Megmarkolja a plüssöt és farkasszemet néz vele..egy zöld kissárkány, látta már. Rémlik mintha Hieinél hagyta volna. Hiei, Hieike, van pár kósza gondolata az alvásproblémák kezelésére. Megkeresi papucsait és pizsiben elindul megkeresni vendégét, lila haja szerte áll. *
-Esetleg egy pohár meleg tej? Vagy már készen állsz ünnepelni?*szólal meg Hiei háta mögött, elnyom egy ásítást* |
*Az éjszaka kellős közepén felébred, nem tud aludni, kipihente magát ezek szerint. Megdöbbenve pillantja meg az ölében nyugvó plüssállatkát, lerúgja magáról a takarót és Violetthez oson. Elmosolyodik, legugol az ágy elé, pár kósza tincset kisimít a lány hajából. Tekintete lejebb téved, meglátja a fényképezőgépet is. Elgondolkozik. Érdekes, senki sem szokott fényképezőgéppel aludni, nem lehet valami kényelmes dolog. Violettet nem nézi annyira bolondnak, mint aki ilyenekkel szokott aludni, lassan összeáll a fejében a kép. Violett...sárkány...fényképezőgép...Bingo! Őt lefotózták a chibi plüssel! HIHETETLEN! Magában dühöng, legszívesebben felrázná a mélyen alvó nőt. Próbál megnyugodni, és hogy csillapítsa bosszúvágyát, óvatosan kicserélni a gépet a sárkányra, majd egy gonosz mosollyal lekattintja a lányt. "Violett, a rettenthetetlen." Jót mulat, halkan fel is nevet. Kimegy a fürdőbe, hideg vizzel megmossa az arcát, majd az erkélyre sétál, bámulja a csillagos égboltot.* |
*mosolyogva néz Hieire, úgy tűnik megoldódott az alvás kérdése. Kivadássza Hiei alól a paplant és betakarja, párnát is tesz Hiei feje közelébe, majdcsak megtalálja. Észreveszi az ágy közelében az egyik rajongó plüssajándékát, aranyos zöld sárkány, hatalmas szemekkel. A sárkányt Hiei mellé fekteti, hogy ne féljen. Leoltja a fényeket, a fürdőbe surran átöltözni. Pár perc múlva megfogadja magában, hogy soha többet nem vesz mentás fogkrémet. Lábujjhegyen oson vissza a másik ágyig, bezuhan az ágyba, füléig húzza a paplant. Hieire és a rajongókra gondol, halkan kuncog, nem bír ellenállni a gondolatnak fényképet készít a sárkánnyal alvó Hieiről, közben gondolatban bocsánatot kér, de egyszerűen nem tudta kihagyni. A fényképezőgépet ölelve alszik el* |
-Ne! Ezt most hagyd abba. *sóhatja, és kikapja a nő kezévől a poharat, mohón megissza a gyümölcslét. Fintorogva nyújta vissza Violettnek az üres poharat, nem igazán a kedvence a narancslé. Lassan hátradől az ágyon, halkan nyög egy-kettőt, szemei helyén egy nagy X van, nyelve félig kilóg a szájából. Totál elgyötört, de ez meg is látszik rajta.* |
*Leengedi a fegyvert, hátát nekitámasztja az ajtónak, szegény Hieit majd széttépték. Erős férfi, de most olyan gyámoltalan volt, mint egy kölyökmacska. Rásandít az erős férfiúra, majd nevetni kezd, Hiei úgy néz ki, mint aki az Édenből tért vissza. Az ágyhoz támogatja pártfogoltját, leülteti, és a paplant Hiei köré kanyarítja, így látta a tévében. Elszalad és egy pohár narancslével tér vissza, amit a fiú kezeibe ad. Mosolya füléig ér*
-Hiei-san sze-re-tünk! *utánozza mókásan a lányok visítását, elsimít még egy két csillámló maszatot Hiei arcán* |
*Az egyik lány még megragadta Hiei kezét, de Violett olyan erővel húzta a fiút, hogy az majdnem két részre szakadt. Zavart és ideges mosollyal tépi ki a kezét a fanlány kezéből, majd körbepillant. Megnyugszik, hiszen Violett megmentette.* -Kösz. *mondta halkan, ez a szó sem gyakran hagyja el a száját, csak mióta Violettel van. Pár rúzsfolt és szájfény csilláma az arcán az éktelenkedik, undorodva maszatolja el az előbbi eset látható nyomait. Mélyet sóhajt, forog körölötte a világ. Szinte a halálán van, még nem tért vissza a valós világba, enyhe sokk hatása alatt áll. xD* |
* A csöngetés kizökkentette gondolataiból, nem várt senkit, de talán Hieihez jöttek, mert, lám indul is kinyitni az ajtót. A lánysikításoktól haja is égnek állt, elejtette az addig szorongatott párnát. Csak tudná, hogy honnan tudtak ezek a lányok Hieiről, esetleg Morph keze lenne? Az ablakhoz siet és még láthatja, ahogy a lányok Hieijel kiözönlenek az utcára. Nem szeretne a fiú helyében lenni, na de pár puszi még senkinek sem ártott, szépek ezek a rajongók. Nevét hallja és nem halucinál, Hiei többször is segítséget kér tőle. Nem gondolhatja komolyan, hogy ő fog leszerelni ennyi sikítozó, elszánt lányt. Sóhajtva elvonul, előkeresni a fegyvert, majd a fegyvert magához szorítva megáll a csoport szélénél és hangosan füttyent, egyből nem hat, ezért megismétli, majd folytatja. -Hölgyeim, csak az maradjon Hiei úr mellett, aki vállalja, hogy festékkel pacázzam be kedvenc pólóját. Ezt nem veszi ki a kedvenc mosószer.*nyomaték kedvéért lő egy hatalmas sárga foltot egy közeli házfalra. A lányok pillantása elborul, de megrettenti őket a festék, nem kawaii a kedvenc pólón.* Jaganshi úr holnap sok-sok dedikált fényképet fog kiosztani, de ma pihenésre van szüksége, köszönjük megértésüket. * Kézenfogva kihúzza Hieit a tömeg közepéből, pát int a lányoknak és harciasan bemenetel a háztömbbe magával húzva Hieit is.* |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
