Témaindító hozzászólás
|
2007.03.16. 20:38 - |
*Akane belép az étterembe... körbenéz és kiszemel magának egy kellemesen elsötétített gyertyavilágos asztalt (mint egy táblából kiderül ez az asztal neki volt fenntartva.. az esetleges halálesetek elkerülése végett ^^) tehát leül oda és várakozik* |
[170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- A vámpírkocsma felé voltatok? Pedig az tök uncsi hely, semmi jó zene nincs, és csak vért szolgálnak fel. *gondolkodik el* - Hát igen, előfordul hogy megszomjaznak...azért örülök hogy életben vagytok. *vigyorogja és elpusztítja azokat a falatokat amiket Shuichi még nem fogyasztott el* |
igen, megmentette. egy rakás vérszomjas vámpír kergetett minket *meséli elkomorodva* |
- Aha, hogy hogy? Megmentette az életedet? hát...volt egy kis dolgom erre arra. *vigyorogja* |
-Szia Dana. Ma ismertük meg egymást.- mosolyogta, aztán belekortyolt kólájába. |
szia Dana! *örül meg a lánynak, és a nyakába ugrik* épp rólad beszéltünk. igen. ismerjük egymást. gyakorlatilag neki köszönhetem hogy most itt ülök *mondja vidoran* és te? mi szél hozott erre ilyen későn? |
Hat zsebéből véggre sikerül összekaparnia elég pénzt, és bemegy az étterembe, már éppen rendelne, amikor észreveszi a két fiút, meglepi hogy együtt látja őket, de vigyorogva megy oda hozzájuk és ül le egy székre.* - Sziasztok, ti ismeritek egymást? *közben falatozni kezd Shuichi krumplijából* |
-Értem.- mosolyodott el halványan, bekapva az utolsó sajtburger darabkát, és megcélozva megmaradt kóláját |
igen *mosolyodik el* ő a főnök lánya... a múltkor volt egy érdekes reggelünk *jut eszébe hirtelen és az említett reggel emlékétől elpirul és röhögőgörcs kapja el amint lelki szemei előtt felrémlik főnöke meglepett arca.* jah és ott lakik még Kita meg Lyra is, de őket már rég nem láttam. mindig elkerüljük egymást *közben befejezi a fagyiját és elégedetten hátradől* |
*Vidáman sétál, szokásos kék farmer, méregzöld sál, és piros pulcsija van rajta. Megáll a meki előtt és zsebében kotorászni kezd hogy elég pénze van e egy hamburgerre.* |
-Nemrég ismertem meg a városban.- mosolyodott el.- Te vagy az egyik aki vele lakik? |
Dana? ismered Danat? de kicsi a világ! *csodálkozik el. közben megkapja a fagyiját. persze eperfagyi. meg csoki. szines cukrokkal a tetején. meg ernyővel és ostyával* |
-M&S... Mintha hallottam volna már valahol... Hmm... Jah igen, Dana mesélte.- gondolkodott halkan.- Szóval zenész vagy ezek szerint. Ez tök jó! Mázlista vagy, hogy nem a sulival kell foglalkoznod. |
hát... én már jó régen otthagytam a sulit, amúgy sem voltam jó tanuló. sokáig éltem külföldön aztán hazajöttem és munka tán néztem. most az M&S nevű zenei kiadónál dolgozom. tök jófej a főnököm. *meséli lekesen* egyáltalán nics okom panaszra, ha épp nem tévedek be a vámpírok területére *vigyorogja és rendel egy fagyikelyhet.* |
-Nem dolgozok. Tanuló vagyok még.- mondta két harapás közt.- És te? |
nemtom...bármit... mi a foglalkozásod? *kérdezi az utolsó szem sültkrumplikat mártva kecsapba* |
Lassan belekezdt hamburgijába, közben mosolyogva figyeli Shu furcsa étkezési szokásait.- Mit meséljek? |
*hamarosan megkapják a kajájukat és leülnek az egyik üres asztalhoz. Shuichi úgy veti magát a burgerekre és csibefalatokra mint aki egy hete nem evett. ez persze nem igaz, de ő ilyen. szintén kólát kortyol a finomságokhoz és eltűnődik azon, hogy kérjen e desszertnek még egy fagyit is bár előre tudja hogy rosszul lesz ha túl sokat eszik.* egyébként... mesélj valamit *kéri vacsitársát két óriási falat hambi közt* |
-Hát.... Csak egy sajtburgert meg egy kólát hozzá.- mondja végül ki hosszadalmas gondolkodás után. |
hm... én egy happy meal-t kérek szépen *mondja határozottan a mosolygó, bár kicsit karikás szemű eladónak, látva hogy Uruha még nem döntött* te mit kérsz? *pillant a srácra* |
Kb 10 percnyi út után végre elérnek a mekihez, ami szerencséjükre még nyitva van. Amint belépnek, a pulthoz veszik az irányt.
-Hm... |
[170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|