|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.16. 20:31 - |
| a tetőkön ugrál* |
[1039-1020] [1019-1000] [999-980] [979-960] [959-940] [939-920] [919-900] [899-880] [879-860] [859-840] [839-820] [819-800] [799-780] [779-760] [759-740] [739-720] [719-700] [699-680] [679-660] [659-640] [639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [Korábbi]
Hikarou: Vi....Viszlát. *Nyögte ki hallkan. Nem nézett a fiúra. Megvárta mig eltűnik a szeme elől, majd lassan utánalopakodott. Volt gyakorlata benne.* |
- Nos, akkor örülök a találkozásnak - mondta, majd elindult kifelé, eredeti uticéljának fordulva. |
*Látta rajta, hogy nem igazán érdeklik az ő ügyei, ezért elhatározta, hogy nem beszél többet erről. Ő is felállt. Nem tudta mit csináljon. Nem tudta mit kezdjen magával. De főleg azt nem tudta mit kezdjen újdonsült "barátjával".* |
- Értem - válaszolta, majd eltette kockáit, és rendezte a számlát, majd felállt és bólintott, jelezve, hogy távozni kíván. Egyre többen figyelték furcsa ülése miatt, vagyis hogy egyik lábát felhúzta, és a széken pihentette a padló helyett. |
*Fürkészte a fiú tekintetét. Eddig nem volt ilyen beszédes. Valami biztos hogy történt. Talán eszébe jutott valami? Gyanakszik valamire? Kétségeinek nem adott hangot.* Festészet. Igen, festő akarok lenni. Azt mondják megvan hozzá a tehetségem- Bár, én kételkedem. *Kissé elszomorodott. Nem hitte, hogy véghez tudja vinni álmát.* |
- Oh tényleg, 16 - mosolyodott el. - Akkor bizony még várhatsz 2 évet a szabadulásra. Minek tanulsz? Úgy értem, mit szeretnél majd a közeljövőben dolgozni? - kérdezte, bár tökre nem izgatták a válaszok. Maga sem tudta, miért fecseg feleslegesen. Talán kiváncsi volt, tényleg nem-e az egyik kirával futott össze. |
- Valóban - mondta, miközben leszedte egyessével a kockákat, majd újra építgetni kezdett. - Mond hány éves is vagy? Vagy már említetted? - nézett fel a lányra érdeklődőn, majd visszahajtotta fejét építményéhez. |
*Nem erősködött. Nem tartotta fontosnak a fizetést. Csak valamiféle gesztusnak szánta. Amíg a válaszon gondolkodott elmélyülten nézte, ahogyan egyre több kocka kerül egymásra, majd megszólalt:* Nem én döntöttem így. Az apám és az anyám már akkoriban sem voltak valami jóban. A bíróság anyának ítélt. Anya itt akart élni, és hát így kerültem ide. *Mosolyodott el.* Valóban, Japán sokkalta szebb, mint ez a betondzsungel. *Kissé összébb húzódott, akarva akaratlanul is.* |
/ bocs mennem kell. szia!/ |
Megrökönyödve nézett a lányra.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan, nem hagyom, hogy kifizesd. Úgy sem tudom mire költeni a pénzt - mosolyogta, majd jóllakottan hátradőlt a székben, egyik lábát felhúzva, aztán elővett pár dobókockát és elkezdte őket egymásra rakosgatni. - Na és hogy hogy elköltöztetek Japánból? Szebb hely, mint New York. Legalábbis szerintem. |
Hikarou: De, szeretem. Csak tudod, most nem igazán vagyok éhes. *Elmerengett egy pillanatra a fiú arcán majd folytatta.* Nem kell kifizetned, van nálam elég pénz. Sőt, ha szeretnél kérj még egyett nyugodtan. *Eresztett meg egy bályos mosolyt Near felé.* |
/szia./
Gyorsan megette a süteményt, majd Hikaroura pillantott, aki épp hogy csak eszegetett valamit.
- Talán nem szereted? Biztos rossz fajtát választottam... - mondta, miközben elhúzta a száját. |
*Neatr figyelte ahogy eszik. Látta rajta azt a minimális jókedvet amit az édesség okozott neki. Ő maga csak kevesett evett. Soha nem volt édesszájú és éhes sem volt.*
/szia. Mennem kell. Majd holnap folytatjuk ;)/ |
- Semmi gond nem történt, úgy sem szívlelem az apám - mondta, miközben az asztalt fixírozta. Ám kihozták a sütiket, és egyből jobb kedvre derült. Rögtön neki is látott az édesség elpusztításának. |
Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Valószínüleg elvesztettem az egyensúlyom. *Elég feltűnően hazudott, de próbálta leplezni izgalmát, és szégyenlőségét. Valóban nem elégítette ki a válasz. Ebből a fiúból könnyűszerrel kinézte azt, hogy nincs senkije.* |
Megrázta a fejét.
- Épp hozzá indultam, amikor belémütköztél - mondta nyugodtan, majd rendelt két epres sütit csokiöntettel.
Látta a lányon, hogy valóban kíváncsi az életére, ám nem akarta elismerni, hogy valójában senkije sincs, akire azt mondhatná, hogy a szülei, vagy a tetvére. Ha lenne, arról sem tud. |
Ahogy gondolod. *Mondta teljesen természetesen, bár belül kétségei voltak. Ő is megosztotta vele unalmas, hétköznapi életét dióhájban. Nem értette miért nem képes erre Near is.* Na, és voltál már az apádnál? *Leül a fiú mellé. Nem zavarta a hely. Szerette az eldugott kis helyeket. Nem önszántából jöttek pont erre a helyre. Mondott egy irányt, majd erre hozták lábai. Abszolút nem ismerte a környéket.* |
Nem éppen ilyen helyre számított, sohasem szerette a zsúfolt helyeket, de tartóztatta magát és nem mutatta nemtetszését. Így hát inkább leült az egyik eldugottabb sarok részbe, és várta, hogy egy pincér végre odajöjjön hozzájuk.
- Amúgy... Valóban semmit nem tudok róla mondani. Egyszerű, mint bárki másé - mondta halkabban, elkomolyodva. ~Csak szeretném, hogy egyszerű legyen...~ |
Miért titkolózol ennyire? Jó, megértem. Pár órája ismerjük egymást, de biztos nem olyan "piszkos" az életed, hogy ne tudnál mondani róla semmit. *Miközben a válaszra várt, elértek egy aprócska kávézót. Közkedvelt hely volt, sok vendég vette körül őket.* |
Követte a lányt, vagyis pontosabban mellette lépkedett.
- Hogy magamról? Semmi különöset - válaszolta, bár érezte, hogy ez nem éppen volt kielégítő Hikarou számára. |
[1039-1020] [1019-1000] [999-980] [979-960] [959-940] [939-920] [919-900] [899-880] [879-860] [859-840] [839-820] [819-800] [799-780] [779-760] [759-740] [739-720] [719-700] [699-680] [679-660] [659-640] [639-620] [619-600] [599-580] [579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
