|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.03. 15:19 - |
| Régóta vagyok itt. *Mondja magának* Lassan emberek közé kéne menni. ez a hosszas elmélkedés teljesen elszívta az élniakarásom. De mindegy! Elmélkednem kell, hogy rájöjjek mit kell tennem! * Majd körültekint. Érzi, ahogy a fagyos szél az arcába csíp. De már megszokta. A hosszas itt tartózkodás megkeményítette. Mint testileg, mint lelkileg. A szél egy csepnyi, élénk piros virágot visz felé. Kezét kinyújtva elkapja, orrához emeli, majd érezve illatát jobbkedvre derül. Közben szemei csukva vannak. A kéz szorítása gyengül, és lassan a kis piros virág újra a szél áldozatává válik. * Nem is tudom mi értelme van most a harcnak. Inkább barátságokat kellenne kötni. Mert gonosz közeleg.* Ekkor hirtelen láng veszi körül, és eltűnik a virág takarásában, mellyett előbb vissza engedett a szél hatalmába. |
[343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Vihar volt. Hatalmas villámok csaptak bele, itt-ott a hegyoldalba, nagy darabokat kiszakítva belőle. Az eső is veszettül esett. Patakok folytak lefelé innen, az egyik legmagasabb csúcsról. A csúcs legtetején állt valaki. A dörrenésekre és a villanó fényekre sem rezzent meg. Haja és ruhái már teljesen átáztak. Csak állt szótlanul az égzengésben, figyelve a villámok cikázó játékát. Nagy levegőt vett. Nekirugaszkodott. Ugrott egy nagyot. De nem is ugrott, repült. Repült, egyenesen az elektromossággal telítődött felhők felé. Bele, a belsejükbe. Pár pillanatig csend volt. A vihar is elcsendesedett, majd egy hatalmas villám -később dörej- kíséretében nekirepült a hegynek. Egy lyuk keletkezett ott ahová a kisült elektromosság repítette. Eszméletlenül hevert a gödör mélyén.* |
Miután kellő közelségbe ért, megállt. Méltóságteljesen végigmérte az idegeneket, majd elmosolyodott, kivillantva éles szemfogait.
-Nahát-nahát, vámpír testvéreim.- szólalt meg bájos hangon, kivételes figyelemben részesítve Mike-ot. Közben szemei immár normális színben pompáztak. |
*Meghallotta halk neszt, amit Amaya okozott, ezért felállt a fiúval együtt* -Hallottad ezt? *kérdezte, aztán észrevette az idegent. Eléggé megrémisztették a vöröslő szemek, de aztán megnyugodott, hiszen mindannyian vámpírok voltak. Ettől függetlenül elég barátságtalan hangon köszöntötte az ismeretlent* -Ki az...? |
/Okés :D ^^/
-Rend...rendbenh...*szipogta, és letörölgette a könnyeit, majd Nana-t is átölelte* -Szia Nana! Légy jó, és vigyázz magadra az úton! *intett a lánynak, aztán újból Mike-ra nézett* |
Kimért, lassú léptek hallatszottak nem messziről. Ahogy közeledett az idegenek felé, egyre jobban kivehető volt alakja a kialakult ködből. Hosszú, fekete talárja alatt egy fekete, hímzéssel díszített fűzőt viselt, sötét kék, majdnem hogy fekete szoknyával, mely a földet söpörte. Hosszú, barna hajának csak kis része volt hátra tűzve, a többi finoman omlott vállaira. Szemei vörösen izzottak, de már késő volt megkóstolnia Nana-t, hisz az elment. |
-Ühm, jobbulást Elieen-chan! Most Nana hazamegy. Legalábbis próbál!- mosolyogva intett a társaságnak, majd felpattant és sietős léptekkel tovább indult.
/Ümm, ha nem gond Nana helyett hozok egy vámpírt :D/ |
| -Öööö...én jól vagyok.*mondta elkerekedett szemekkel, ő is megölelte Eileent, de nagyon zavarban érezte magát*-De ilyen miatt felesleges sírnod...Nem haragszom rád, csak kérlek ne sírj.*mondta még mindíg elképedve~Egyszerűen nem értem, teljesen úgy viselkedik mint egy gyerek. Mint egy embergyerek...gondolta.* |
*Lassan kinyitotta a szemét, de nagyon kimerítette az ismeretlen erő használata, ezért csak nagyon lassan tudott felülni. Mike arcát látta meg elsőként, aminek nagyon meg is örült* -Mike? Mike! Úgy örülök, hogy nincs semmi bajod! ... Téged is bántottalak, ne haragudj, ne haragudj rám! *mondta a sírástól elfojtott hangon, és átölelte a fiút  majd eleredtek a könnyei*
|
| *Nem értette Eileen miért őt szólongatja, amikor rosszul van.^^ Azon is meglepődött, ahogy a 2 lány viselkedett.~Nem méltó egy vámpírhiz, egészen emberinek tűnik. Miközben így morfondírozott, odament Eileenhez, a fejét ölébe tette és ébresztgette*-Hé, nagylány kelj fel, már nincs semmi baj. Ideje lenne hogy felkelj, vadásznunk kéne...*mondta nyugodtan* |
-Minden rendben?- mászott oda hozzá, s aggódva elkezdte piszkálni a lány vállát mutatóujjával.- Hé, kelj fel! Alszol?- billentette oldalra a fejét értetlenül. |
*Eléggé meglepődött, és alig kapott levegőt xD a (bár jó szándékú)öleléstől. Miután Nana elengedte, kellett egy kis idő, hogy újra teleszívja a tüdejét levegővel, és szóhoz jusson* -Semmi baj, bár nagyon ránk ijesztettél. Miért támadtál rám? Hiszen csak segíteni akartam...akartunk...*szomorú mosoly, majd hirtelen a fejéhez kapott* -Rettenetesen fáj...fáj a fejem...Mi...Mike...*suttogta majd elájult* |
-Nana jó kislány! Barát!- mosolyodott el szélesen, s ahelyett, hogy kezet fogott volna Elieen-el, inkább hevesen átölelte nyakát. Boldog volt, hisz ez volt az első számú célja, miután az igazgató megmentette életét.- Én, sajnálom, amit tettem.- szomorodott el kissé, miután végre engedte levegőhöz jutni a másikat. |
/Akkor majd folyt. Szia! :)/ |
/Nekem most mennem kell, köszi a szerepet, majd ha gondoljátok folytathatjuk ^^ Sziasztok!/ |
*Lassan kinyitotta a szemeit, a szíve olyan gyorsan vert, hogy majdnem kiugrott a helyéről* -Mike...*halvány mosoly* Ne..haragudj...amiért...meg...megütöttelek. Sajh...nálom. Én nem akartam bántani a kislányt sem. Mondd meg neki, hogy sajnálom. Vagy inkább...várj... *nem várta meg mit mondd Mike, négykézláb oda kúszott Nana-hoz, átölelte* -Jól van, ne félj, én is rossz voltam. Ugye mostmár nem bántjuk egymást? Nem akarok többet fájdalmat okozni senkinek. Nana, jó kislány vagy. Barátság...? *kérdezte és a kezét nyújotta a lánynak, már az sem érdekelte ha újból megtámadja, lassan kezdett hallucinálni, mert kettőt látott mindenből* |
*Nem is értette mi van Eileennel, de felsegítette és elvitte kicsit odébb egy fa tövéhez*-Mi történik veled? Egészen kivetkőztél magadból...Jól vagy? |
-Ssszz...-szisszent fel, amint végre elengedte nyakát Elieen. Nem értette a lányt, de most már kedve támadt megölni. Lassan felállt, és épp indította volna útnak vektorait, amikor újból észrevette a könnyeket. Alsó ajkába harapott és lány mellé rogyva elkezdett zokogni.- Papa haragudni fog! Rossz kislány voltam! Papa azt szeretné, ha mindig jó kislány lennék, de nélküle...szipp.... nagyon nehéz! - sírta akár egy óvodás kislány, ki elesett és felhoezsolta a térdeit. |
*Egyre idegesebb lett, mert látta, hogy Nana kivédte a támadásait. Ezért az ostorral most csak elejtette a lányt, és ő maga lendült támadásba. Rögtön ott termett a földön fekvő diclonius mellett, és borotvaéles fogaival beleharapott a nyakába mielőtt az védekezhetett volna. Azonban mihelyst megérezte a vér izét a szájában, a régi énje ismét tudott uralkodni az ismeretlen erőn. Bár tudta, hogy a lánynak nagy fájdalommal fog járni, de rögtön kiakasztotta a fogait, és elterült a földön. A szeme mereven nézte az eget, miközben folytak a könnyei, a szája széléről csurgott a vér* -Nehm...nehm...anya...megfogadtam anyának. Nem teszem! *zokogta, és még mondott valamit, de szavai kivehetetlenek voltak* |
Mivel lába csupán egy pót testrész volt, így a méreg semmit sem tett, de mikor nyakát célozta meg, két vektorral egy könnyed mozdulattal hátrébb ugrott, nehogy eltalálja. Bár volt egy olyan érzése, hogy amíg látóhatáron belül van, egyszer úgy is eltalálja. |
*Értetlenül feküdt a földön, majd úgy döntött hagyja Eileent kibontakozni, hátha ez a vérszomja később segíti őt a vadászatban* |
[343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
