|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 15:55 - |
| Nagyon meredek ez a hegy! |
[189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*kicsit megilletődve álltam Vénusz előtt, úgy éreztem ő mindenben felettem áll. Fajtárssal sem találkoztam már jó ideje így némi csodálatot is tükröztek szemeim*-Az én nevem Yoko...*mondtam így egyszerűen*-Örülök, hogy megismerhetem...*mondtam mosolyogva, bár nagyon "esetlennek" éreztem magam. Ez a nő csupa tűz, csupa szenvedély én meg úgy állok itt mint egy riadt kislány. Figyeltem őt és Viktort, biztosan közeli kapcsolat lehet kettejük között. Az, hogy milyen, még nem tudom, de igazán kíváncsi vagyok rá :P A friss hús kifejezés egy picit sértett ugyan, olyan lekezelő volt...bár ennél a nőnél látszólag is jóval szerencsétlenebb vagyok..* |
- A városba érve még talán 10 perc, a város külterében lakom, elég jó környéken. - mondtam kedvesen, majd folytattam volna is egy újabb mondattal, de a robaj és a szél keltette hatalmas porfelhő megzavart. A mellettünk elterülő mezőn a levegő kitisztultával a méretes, érkezésünkkor látott főnix vált láthatóvá, lassan átalakult emberi formájába s felvette a ruháit, melyeket előzőleg otthagyott. Körülnézett majd felénk vette az irányt. Nem telt egy percbe sem, mire hozzánk ért. Tiszteletet parancsoló tekintete, meleg és csillogó barna szemei, nemes arcvonásai és lángoló vörös haja volt, melyet egy díszes szalaggal fogott össze feje tetején. - Hölgyem.. ön, itt, egyedül?-kérdeztem a nőt huncut mosollyal és irónikus hangvétellel.
- Ne bohóckodj már Viktor, inkább hozd a köpenyem. - vágott vissza határozott, mégis bájos hangján és szó szerint hozzámvágta a nehéz, bársony köpenyt. - Kit hoztál Vik? Frisshús a kis családban? - kérdezte játékos, konok mosollyal arcán, majd végignézett Yokon. - Üdv, Vénusz vagyok. - jelentette ki Yoko felé dicsőségteljesen, mintha ő lenne a legszebb, legnemesebb, legöregebb főnix. Pedig ő csak a 3. a képzeletbeli ranglistán. |
-Rendben van.*bólintottam. Azon kezdtem gondolkodni, mihez is kezdjek itt. Nehéz ügy lesz, de máskor is csináltam már ilyesmit*-Innen messze van a lakásod?*kérdeztem érdeklődve. Kicsit izgultam, nagyon féltem az új életemtől. Nem tudom mihez kezdjek itt egyedül...de előbb utóbb csak megismerkedek valakikkel* |
- Előszöris el kéne mennünk a lakásomra, kérek neked kölcsön egy ruhát a szomszéd lánytól, aztán elmegyünk és bejelentjük az itt tartózkodásodat. Aztán rád bízom, ha kell valami szívesen segítek. - mondtam kedvesen és megállás nélkül haladtam előre, míg rá nem értünk egy útra ami a városba vezetett. Leporoltam a nadrágom, jópár virágdarab ragadt rám a nagy bozótban. |
-Oh..értem..*mondtam halkan*-Én nem tudtam...azt hittem..*na mindegy inkább befogtam a számat. Kissé kínosan éreztem magam. Nagyon nem vagyok tájékozott az ilyen dolgokban...sajnos sokat kell még tanulnom, ha be akarok ide illeszkedni*-Ha beértünk a városba, mit csinálunk?*tereltem el a témát* |
- Nos...én nem főnix vagyok. - mosolyogtam kínosan Yokora. - Az én másik alakom a tiszta tűz. -mondtam őszintén, miközben a majdnem derékig érő virágok közt vágtam át magam. Néhol kis állatok futottak a magas növények közt, olyanok voltak mint az apró rágcsálók. |
*a fölöttünk repülő társamat néztem*-Milyen gyönyörű....*ámuldoztam*-Már nem is emlékszem mikor voltam utoljára a rendes alakomban...*mondtam elgondolkodva. Bár én egészen másképp festek, nem is mernék egy ilyen nemes társam előtt mutatkozni*-Te itt hogy szeretsz mutatkozni? Inkább emberként?*kérdeztem kíváncsian Viktort*-Mostmár mindjárt ott vagyunk!*örvendeztem, ahogy megláttam a várost* |
- Természetes, hiszen ide tartozol. - mondtam mosolyogva. Az égen felettünk éppen egy hatalmas, tüzes szárnyú főnix suhant el, hangos kiáltással köszöntötte az új jövevényt. Nincsenek sokan, így minden főnix ismeri a többi főnixet Delironban, nem volt nehéz észrevennie, hogy Yoko újonc itt. Gyorsan kiértünk az erdőből, egy hatalmas, virágzó rét terült elénk. Már láthatóak voltak a város külső házai és a központban magasodó tornyos épületek is a messziségben. |
*A cipőm kopogott a köves úton. Figyeltem, remélve, látok valamilyen itteni állatot. Bár így is szép volt a táj, de annyi mindent szerettem volna csinálni...A szemeim már sötétzöldben pompáztak, a színem sem volt sápatag*-Úgy érzem, hogy hazaértem...*mondtam halkan és Viktort néztem. Csendesen halattam mellette, és néha lopva huncutul rámosolyogtam* |
- Ó ez még csak az erdő. - mondtam huncutul mosolyogva. - Deliron még alrébb van. - mondtam majd mosolyogva elindultam a faragott kövekből kirakott vékony ösvényen. Szinte csak a lépteim dobogását lehetett hallani, néma volt az egész erdő, nem kihaltan néma, hanem megnyugtatóan csendes. Néha hallani lehetett madarak különleges hangját, erdei állatok mozgolódását a fák közt. A levegő kellemesen forró volt, lágy szellő ringatta a fák leveleit. |
-Milyen gyönyörű...*néztem körbe*-Még sosem láttam ehhez foghatót..*A fákat figyeltem, minden olyan volt, akár egy mesebeli erdőben. Máshogy is éreztem magam. Már nem feszengtem, nem féltem, hogy mit szólnak ha meglátnak...úgy éreztem hazaértem*-Szóval ez a te híres otthonod...*mosolyogtam a fiúra*-Nem csodálom, hogy ennyire odavagy érte..*mondtam kedvesen* |
Amint igent mondott Yoko, én már át is léptem a kapun. A túloldalon egy erdő volt, aranyló levelű fákkal, vöröslő égbolttal. A fák levelei szinte világítottak, ragyogtak, mintha maguk is lángoltak volna. A földet szárazon ropogó lehullott levelek borították, mind az arany és a vörös árnyalataiban pompáztak. A levegőt fűszeres illat lengette be, legjobban talán a fahéj illatához hasonlított ez az aroma. - Nos, itt is vagyunk, innen csak 1 óra gyalog a város. - mondtam mosolyogva majd egy jólesőt szippantottam a hazai levegőből. |
*Most kellett eldöntenem, menjek-e. Még egyszer, utoljára elgondolkodtam, majd bólintottam és Viktor mellé léptem*-Igen, készenállok, mehetünk.*mosolyogtam rá, még mindig kicsit bizonytalanul, de azért már mentem volna. A sok apró kristályt figyeltem*-Milyen szépek..*csodálkoztam el. Úgy éreztem kicsit túl lelkes vagyok, mindenre úgy csodálkozom rá, mint valami kisgyerek, mintha most látnék először ilyesmit...* |
- Csak ki kell nyitni a kaput. - mondtam komolyan majd az övemben levő kis tőrrel megvágtam a kezem. A felserkenő vér helyett apró lángok csaptak ki a sebből, mintha a bőröm alatt tűz tombolt volna. A kapu mellett levő kehelyben levő folyadékot meggyújtottam, ennek hatására egy pillanatra jelként felizzott a kapuban levő sok kis kristály. - Kész is. Készenállsz? - kérdeztem mosolyogva Yokot, majd egy kezdő lépést tettem a kapu felé, vártam Yoko válaszát. |
*minél közelebb értünk a kapuhoz, annál jobban megszaporáztam a lépteimet, majd elé érve egy pillanatra megtorpantam. Gondolkodóba estem és nem is akartam elhinni, hogy tényleg itt vagyunk*-Hát itt vagyunk...*egy pillanatra elfordultam a kaputól és körbenéztem. Most jött el a pillanat, hogy minden,amit eddig ismertem ,eltűnik és megszűnik...Vajon jól döntök-e? Igazat mond-e ez a fiú, és nem akar-e rosszat nekem? Tanácstalanul Viktorra néztem, a szemeiben kutattam kérdéseimre a választ. Nagyon szerettem volna menni...de valami mégis marasztalt..*-És most, hogyan tovább?*kérdeztem komolyan és egyre csak a fiút néztem, nem éreztem ellenszenvet iránta, nem éreztem, hogy rosszakaró lenne, de nem nagyon merek bízni már senkiben sem* |
- De, az. - jegyeztem meg felcsillanó szemekkel, végre itt van egy karnyújtásnyira. - Biztosan találsz magadnak valamilyen munkát, nagy hely Deliron, sok lehetőséggel. Rengeteg hely van ahol szívesen látják a segítséget. |
-Ha ott maradok, akkor mindenképpen. Valahogyan boldogulnom kell majd...mivel semmit sem hoztam magammal, vagyonom nincsen, meg gondolom ott még a pénz sem olyan, mint az emberek világában. *a közeledő kaput néztem*-Csak nem az az átjáró?*kérdeztem felcsillanó szemekkel. Alig akartam elhinni, hogy mindjárt ott vagyunk* -Bár annyira tanult sem vagyok, ugyhogy foggalmam sincs, mégis milyen munkát kéne keresnem...*mondtam csendesen* |
- Ugyan, nincs mit. - mondtam kedvesen. Lassan egy hosszabb lejtőhöz értünk. A lejtő alján egy kisebb, kőből faragott öreg kapu állt. Omladozóban volt, roskadozott és már a futónövények is benőtték. - Nemsokára ott vagyunk a kapunál. - mondtam fellélegezve. - Szeretnél munkát találni Delironban majd? - kérdeztem kiváncsian. |
-Öhm...köszönöm*olyan piros lettem, mint a paradicsom*-Hát igen...velem mindig történik valami...*sóhajtottam. Olyan gyerekesnek éreztem magam, inkább csak csendben mentem Viktor után, nem nagyon mertem bármit is mondani. Amikor nem figyelt oda, a köpenyét "szagolgattam", olyan jó illata volt....Nem is akartam egyhamar visszaadni:P Jó érzés volt, hogy ilyen kedves és hogy így törődik vele, de nem tudom hogy fogom majd viszonozni, nem kéne visszaélnem a kedvességével....* |
Értetlenül pillantottam hátra Yokora, majd amint felfogtam amit látok, akaratlanul is elnevettem magam. - Második dolgunk az lesz, hogy ruhát veszünk neked. - mondtam a nevetéstől fuldokolva. - Te aztán tényleg igazán szerencsés típus vagy. - mondtam a nevetéstől pirultan, kellemes mosollyal az arcomon. Levettem a köpenyem majd a lányra raktam, elöl összegomboltam. - Tessék, így nem látszik, hogy elszakadt a szoknyád.- mondtam kedvesen, majd tovább indultam. |
[189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
