|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.06. 12:49 - |
| "miután visszahelyezte a halottat a sírba és elbúcsúzott megbízóitól, fáradtan sétál kifelé" |
[344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Egy szürke virágcsokorral sétált a sírok közt, nyugodt, méltóságteljes léptekkel. Fél mosollyal nézett hol a jobb, hol a bal oldalon heverő kőtáblákra, melyeken nevek, évszámok nyugodtak. Nem volt szándéka egyiket sem megajándékozni tökéletes csokrával, hisz csak a csönd miatt sétált ezen őszi napon a kihalt temetőben. A fák már lehullatták lombjaikat, csupán a kopár faágak nyújtózkodtak az égbe, elszáradt leveleik pedig alantasan hevertek alattuk.
Talán még köd is volt, bár az csak nyomokban, hisz még Ishigami sem tudta felfedezni tökéletes látásával. Ez csupán újabb mosolyra engedte ajkait, mik mögül elővillantak azok a bizonyos szemfogak. Fiatal még, ám a legbüszkébb fajtából való. Vállig érő fehér haját, mely fél arcát takarta a legnagyobb méltósággal igazgatta meg, pedig senki nem látta. Mégis, még ezen helyzetben is a legjobbat akarta kihozni magából. |
*~Na mostmeg mi történt?...~ nézi még mindig elgondolkodva a lányt, aki mobilját figyeli. Az arcát nem is igazán látja, de valahogy érzi aggodalmát. Miközben azon filózik hogy megkérdezze kell-e segítség Sophie elhalad mellette. Nézi távolodó alakját, valójában nem tudja mi fogta meg ennyire. Mivel a nap is felkelőben van, feleslegesnek ítéli tovább "járőrözni" a temetőben, így miután a lány távozik, ő is elmegy.* |
*A lány érzi magán a férfi fürkésző szemeit. Kicsit idegíesíti, és már majdnem visszaindul, hogy szóljon neki, fejezze be, de ekkor megcsörren a telefonja. Gyorsan kutatni kezd a zsebeiben és fél perc után előhalássza a telefont. SMS-e jött. AZONNAL GYERE! BAJ VAN! L. Földbe gyökerezett a lába. Hiszen megmondta neki, hogy csak akkor írjon, ha tényleg baj van. Mi történhetett? Csak nem találták meg máris a jogart? Nem nem hiszem. Magát győzködve elindul a kijárat felé. Elhalad Camote mellett. Rápillant. Ekkor egy halvány gondolat fut át az agyán. Jól megnézi Camotet-t. Igen, biztos nem fogom elfelejteni. És még jól is jön. Törtetően halad a kijárat felé. Közben hajanlodni kezd. A nap megvilágítja a horizont alját.* |
*Sóhajt. Igen, végülis valami hasonló reakciót várt. Csak a vége nem stimmel. Mikor a lány elindul valamerre, tanácstalan arccal néz utána, kezében fekete homokká porlad a karó. ~Ezt már megint jól megcsináltad...~ mondja magának, lassan nem is érti miért töri magát ennyire hiszen csak egy vámpírnak tett ígéretről van szó, aki feloldja egy komoly átok alól. Leül egy padra amit az egyik sír mellett helyeztek el a halott hozzátartozói. A távolban a lány szürke alakját figyeli, és a B terven gondolkodik. Majd szeme az egyik halott nevére téved.* Hogyan? *kapja fel hirtelen a fejét, de mikor közelebb megy és jobban megnézi, egy másik nevet lát ott. ~Ehh, már megint képzelődöm...~ gondolja félig mérgesen és ismét az éjjeli tevékenységét végző lányt kezdi figyelni.* |
*Kicsit megütközik a férfi viselkedésén. Nncs hozzászokva, hogy gyerekként kezeljék. Végülis ő már felnőtt nő. Hogy képzeli ez a tuskó?! -Bocsánat, de, hogy mit csinálok itt és miért gyilkolászom vámpírokat az csak rám tartozik. És ha azt akarja, hogy menjek haza, akkor nagyot fog csalódni. A karót meg tartsa meg.Úgy is van másik. *azzal elindul.* |
Szóval hajnali madár. Hát igen, a nagymamák márcsak ilyenek. Egyszer az enyém is... *folytatná tovább a beszédet, kicsit feltűnő lehet a lánynak h miért nem akar elmenni, de tudja hogy még maradnia kell, inkább azt várja hogy Sophie induljon el hazafelé, de már a karó miatt is úgy gondolja erre aztán várhat. Hirtelen megjelenik egy vámpír a semmiből, igen azért ezzel ő is tisztába vanXD, de a lány rutinos mozdulattal szúrja sziven.* Áh, így már értem. Szóval azért jársz ide hajnalok hajnalán, hogy vámpírokat gyilkolássz a temetőben. *szája sarka ideges mosolyra rándul. Odalép a lányhoz és egész egyszerűen kicsavarja kezéből a karót mielőtt az bármit szólhatna.* Nem szégyelled magad? Talán versenyeztek a haverokkal, hogy ki tud többet megölni? *mondja csak úgy hirtelen ötlettel, mert már ilyennel is találkozott élete soránXD* Mit ártottak neked? *kérdezi, mélybarna szemei szavai közben szinte áthatják a lányt. * Helyesebb dolgokra is pazarolhatnád a fiatalságodat. *mondja, hangjából nem érződik harag, inkább rosszallás és szigor. Sophie úgy érezheti mintha kisgyerek lenne akit kioktatnak.* Na mars haza és itt ilyenkor meg ne lássalak többet! *adja ki az utasítást ellentmondást nem tűrő hangon.* Ezt pedig... nem kapod vissza. *teszi hozzá.* |
-Hát én, öhm, a ...*zavarban van* a nagymamám sírjához jöttem. Mindig is hajnali madár volt, ezért godoltam most örülne nekem a legjobban.*vágta ki magát a lány. Már egy ideje lépteket hall, és tudja, hogy vámpír közeleg. Érzi. Nem mer addig támadni, amíg itt van a férfi. Mi van, ha meghal? nah, és lelepleződni se akar. De a sors máshogy alakította a dolgokat. A vámpír kiugrott az egyik sír mögül és Sophiera akart támadni. A lány elő rántotta a karót és szíven szúrta a vámpírt.* |
Már ennyi az idő...? *néz elgondolkodva a toronyóra felé mintha csak most vette volna észre, majd mély tekintetével a lányra néz.* Csak az egyik sírhoz jöttem. Ilyenkor nincsenek sokan. *teszi hozzá, alig hihető meséje miatt a lány talán hülyének nézi, de hát mit lehet tenni, különben is már évek őta nem izgatja mit gondolnak róla mások.* És téged mi szél hozott ide? Gondolom nem paradicsomot palántázni jöttél azzal a karóval a kezedben. *ereszt meg egy mosolyt* Nem baj, ha nem válaszolsz, végülis nem az én dolgom. *sóhajt még, és a távolt fürkészi* |
*Nagyon meglepődik a férfin.* -Izé, öhm...nagyon sajnálom*kezdi bizonytalanul.* -Tudja én csak...*a mondat végét elnyeli hátha a férfi nem kívácsi-fajta. A karót gyorsan beledugja kabátja zsebébe, és csevegő hangra vált.* - És mit csinál *a toronyórára néz* hajnali kettőkor a temetőben? |
*Egy furcsa magas alak sétál a temetőben. Legugol az egyik sírhoz, és egy szál virágot tesz le rá. Nem veszi észre a másik idegent, csak jóval később. Feláll és közelebb lépdel hozzá, mikor már csak egy méterre vannak egymástól, a lány hirtelen hátrafordul. Még szerencse hogy a férfi reflexei is elég jók ahhoz, hogy időben elkapja a másik csuklóját. Majd meglepetten pillant a lányra.* Hm.. Jó estét. *mosolyodik el bizonytalanul.* |
*Magányos lány sétál a temetőben. Már jócskán elmúlt éjfél. A torony óra elüti a kettőt. A szél megrezegteti egy magányos tiszafa ágait. Sophie csak nézi a kihalt temetőt. Nem biztos benne, hogy amit keres, meg is fogja találni. Kérdőn néz körbe. Várja, hogy valami izgalmas is történjen. Hiszen ezen a héten csak 4 vámpírt öltem meg. Jah, meg 2 démont. Ez nem air. Kalandot akarok. Úgy unatkozom. Az a meló az M&S-ben minden energiám leszívja. Még szerencse, hogy van egy-két trükköm. Hirtelen zörejt hall, és vilámgyrsan megfordul, de már döfni is akar a karóval... |
- Igen.. *fellélegzik mikor a temetőn kívülre ér* - Köszönöm. *denevérré változik, és elrepül* |
-Ezzel végeztünk*mosolyogta* |
*bólint és mélyeket lélegezve elindul a fiú után, a tűzemberek eltűnnek és miután kiértek a teremből, arra újra sötétség borul* |
-Induljunk*visszafelé sétál* |
*lassan hányingerével küszködve kiemeli a holttest nyakából a hold alakú aranymedált* - Valamikor nagyon szép volt... *suttogja aztán vissza csukja a koporsót* |
*Benéz a koporsóba*-Ő az? |
* szorosan a fiú mögött megy, miközben reszketve bámul oldalra hogy rájuk támadnak e a tűzalakok, a koporsónál kicsit tétovázik, aztán botjával felnyitja azt, és amint meglátja a benne lévő félig égett és aszott testet, még jobban elsápad* |
-Ezt már szeretem*a koporsóhoz sétál* |
- Kit? *kérdezi a tűzember*
- Kjevolhjangot. *válaszol a félvámpír, mire a tűzemberek utat nyitnak a terem közepén álló koporsó felé* |
[344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
