|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 07:31 - |
| Kaguya kezét lassan kitárta, mintha meg akarta volna ölelni a mindenséget a vörösen ragyogó teliholdra meredve:-Kövessétek őseiteket a pusztulásba...A dinoszauruszok is zabálták egymást...-mosolyog-Unkro ma teshenite dragonstahUnkro ma teshenite jasohakah...-azzal a hold vörösen felizzik és lángcsóvák csapnak ki belőle, mik a földön minden sárkányt telibe találnak. A hüllőkön vérszomjas hajlam és düh lesz úrrá és vérszomjas, kegyelmten nem ismerő gyilkológépként, esztelenül és vadul elkezdik téoni egymást. Kaguya nevetni kezd:-Írtsátokcsak ki egymást...-azzal az illúzió tóban lévő sárkányaira tekint, mik sintén cafatokra kezdték egymást marcangolni. A nő elmosolyog:-Áldozat nélkül nincs győzelem...-sziszegi:-Legyen bármilyen fajú, pusztítsák ki egymást a sárkányok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hamarosan ti is csak porladó fosszíliák lesztek...-kacag, majd eltűnik a sötétben. |
[142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
| *Ragnaros összeáll egy tűzszörnyé. Egyszercsak egy másik Ragnaros lép kia sötétből*
-Ügyes voltál. Most leléphetsz. *Csettint eggyet mire a tűzszörny szertefoszlik*
-Nemhittem volna, hogy ennyire fel lehet húzni Kaguyát... *sárkánnyá alakul, és eltűnik* |
| -az a gyanúm, nem utoljára öltelek meg...-koppannak szelíd léptei a köveken, melyek lassan eltompultak, végül semmivé foszlottak alakjával együtt |
| Néma gúny helyett mglepő elégedettség ült ki arcára:-Furcsa lények vagytok ti...Amilyen mázlim lesz, még bisztosan jelentkezni fog...Csak ideinglenesen töröltem ki az élők sorából...Rossz szokás, és igazság, hogy addig senki sem pusztul el, míg nem feledik el. És ennek a nyomorultnak asszonya lesz. Na de nem baj...-mosolyodik el-Nem ajánlom hogy ingerelj, remélem hallod...Mert ha előtör belőlem személyiségem legsötétebb bugyra, a puszta jelenlétem is gyilkolni képes. |
| Kaguya szemei hirtelen kitisztultak. Arcának ráncai kisimultak, újra szép lett. Tükre feléje lebegett, a bene lévő sárkányok már nem marcangolták egymást:-Hm...Nahát...Megálltak. Ez a bolond...Tudta hogy megölöm, mégis kétségbeesett próbálkozásával , azzal hogy életét áldozta fajáért, megmentette őket. |
| -A PUSZTA AURÁM MEGÖL!!!!!! NEM HATNAK MEG A SZÁNALMAS TÁMADÁSAID!!!!!-azzal ujjai összeroppantak a levegőben, mire Ragnaros teste kissé feldagadt, majd...szertefoszlott... |
| (egyszer vagyunk fent mindketten, és pont most mennem kell :(. Viszlát :( ) |
| A cafatok azonnal összeálltak. Végre a nő túl tudta harsogni a robajt, miközben kifejezéstelen szemeivel a porladó Ragnarosra nézett.-El fogsz pusztulni ha itt maradsz te bolond, lásd már meg hogy jelenleg semmit sem tudsz ellenem tenni. |
| Fogai egymásba martak, szemei ráncokkal telve hunyorra süppedtek, miközben karmos kezei szorongatni kezdték a levegőt. |
| -Csak azt hiszed! *Ragnaros hátbaszúrja KAguyát, és kettévágja. Beledob a testébe egy tűzlabdát, ami felrobban, szétszorva KAguya cafatait* |
| A szellő olyan hangos és bődületes volt, hogy nem lehetett hallani a nő szavait, pedig ajkai torzan és hatalmasan szakították el egymást vad fintorokat ejtve, amint kiabált. De csak a szél halatszott, mely rángatta ruháját |
| A tűzlabdák ellobbantak:-Ki fogom nyírni, veled együtt.!!!!! |
| Kaguya szurkos szemei végigméricskélték Ragnarost:-Nem bánthatsz engem. De előlem nem tudsz elbújni.-meredt pislogás nélkül a szétszóródó cafatokra |
| Ragnaros csodálkozva tekintett ujjaira, mik lassan kezdtek eldeformálódni, majd bizseregve, mintha szilánkokra estek volna szét, szétszóródtak a levegőben, végül olvadozva szétporladtak. Hevegő ajkai is mállani kezdtek, melynek parányi cafatait felkapta a maró szél. Kaguya mintha lihegett volna, fekete szemei tüzeltek, körülötte az erek vadul dobogtak, sötétülő, kissé besüppedt arca olyan látványt keltett, mintha élő-halott lenne, kinek húsa rothadni kezd, szépséges vonásai úgy véltak köddé, akár a lebegő virágszirmok véres tüskékké. Ragnaros kigúbadt szemei megakadtak a torzuló nőn, ki szurkos szemeivel szaggatta, miközben körülötte a parázsló szél örvényeket keltve, melyek hangja tornádók kórusaként robajlott. A nő ujjai kitárultak Ragnaros fele és dühödten csavarodni kezdtek. Semmi sem kerülhetett az útjába, ereje mindent felmorzsolt, nyomában halál termett, legjobb védekezés csakis egy valami lehetett szörnyűséges haragja elől: a menekülés...Kaguya hangja olyan torz volt, mint tekintete és erektől sötét képe. Egyszerre magas és mély:-Többször is megadtam a lehetőséget hogy az oldalamra állj, de visszautasítottad.-hulámzott haja és ruhája. |
-Őt hagyd ki belőle! *kiabált Ragnaros.* -Vele semmi bajod. Én kellek! *Ragnaros kivont karddal megrohamozza Kaguyát. Mikor eléér egyszercsak hamuváég, és eltűnik.*
-Most addig nem bánthatsz amíg elő nem jövök! *hallatszik Ragnaros hangja mindenhonnan* De én bánthatlak téged! *tűzlabdák ezrei bombázzák Kaguyát* |
| Kaguya lila ajkai és szemei dühüdt fintort ejtettek és eltorzultak, miközben fenyegető, lassú emelkedése közben robajló moraj remegett. Hangja mély volt és sötét:-Memutatom mi az az erő, nyomorult gyík, és ha végeztem veled, megölöm a feleségedet is! |
| (Némi tisztelet...Kiteszem a lelkemet hogy tisztességesen hatásos ellenfél legyek) |
| *Ragnaros pipázgat, és megnézi a zsebóráját, aztán Kaguyára néz, és megint a zsebórára.* |
| A nő nem szólalt meg, fenyegető mozdulata szikrázó volt, torzuló arca pedig fekete kígyókat festett bőre alá, miközben egyre sötétedő és burjánzó lénye lassan emelkedni kezdett, nyomában felszakadt és emelkedett a föld is. Sötét szemei még a feketénél is feketébbek voltak, mintha tömény kátrányba nézett volna Ragnaros, mely fel akarja falni. |
| -Addig nem, amiíg le nem állítod az átkot. És te nem bírsz megőlni engem! |
| Kaguya szemei feketén izzani kezdtek, miközben arcának halvány bőrén és szeme körül vad, sötét erek kezdtek kidudorodni. Ében tekintetét egy hirtelen mozdulattal a férfi fele fordította, kigúbadt szemei tudatlanságot sugalltak, amint átkozottul lobogó haja és ruhája szinte szakadásig cibálta a levegőt. A föld forogni kezdett körülötte, apró szikrák kezdtek el pattogni ,miközben a morajló derengés remegtetett meg mindent. Ez most erős lesz...Ha itt maradsz, garantáltan nem fogod túlélni... |
[142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
