|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.27. 15:09 - |
| Hm... "felnéz az égre" Telihold. Ideális időpont, hogy elkapjam a farkasembert, aki már hónapok óta ritkítja a városlakókat. "halkan kattan a fegyvere és elindul a fák között" |
[433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
- Akkor arra sincs, hogy élj - mondta, majd ismét beleharapott a fiú nyakába, de úgy, hogy az ne tudja magától ellökni. Egy ideig iszogatott, majd elengedte, és leütötte Dantét. - Ne merj soha ellenkezni nekem, ostoba - sziszegte mérgesen, majd egy kecses mozdulattal denevérré változott és elszállt. |
*Amaya elé sétál és közelebb hajol a nőhöz*-Nincs arra okom, hogy könyörögjek |
Meglepődik, majd elfintorodik.
- Ez így unalmas, ne mosolyogj. Sikíts vagy könyörögj az életedért ahogy mindenki más teszi - húzta össze szemeit fenyegetően, majd pár lépést közeledett Dante felé. |
*A hasához kap de tekintetével követi Amayát*-Remélem finom*mosolyogta* |
- Ezt rosszul tetted - mondta kacagva, majd denevérré változott és egy könnyed mozdulattal átvágta magát Dante hasán. Amikor ismét emberi alakjára váltott, mindene véres volt, a ruhájától kezdve a hajáig, de őrült mosolya talán csak még szélesebb lett. Előre nyújtotta egyik kezét, majd kicsit visszahúzva lenyalta kézfejéről a vörös nedvet. |
*Hagyja, hogy a nő szívja egy kicsit a vérét majd ellöki magától* |
Magában nevetett, ajkai eképp széles mosolyra húzódtak. Denevérként leszállt Dante mellé, majd ebben a pillanatban átváltozott és a fiú nyakára vetette magát, penge éles szemfogait a puha bőrbe vájva, és annak segítségével szívva ki a másik vérét. |
*Nem tűnt fel neki, hogy más is van az erdőben, fáradtnak érezte magát ezért nekidőlt Amaya fájának* |
Az egyik fa lombjai közöl figyelte a terepet, hogy a mai éjjel folyamán milyen szerencsétlen ember keveredik az erdőbe, hogy az ő eledele lehessen. Amikor meglátta Dantét, vörösen csillantak meg szemei, de teljesen észrevétlenül, a sűrű levelek bőven eltakarták.
Már előre tudta, hogy a másik egy démon és ember keveréke, így a mai vacsit illetően jó kilátásai voltak.
Viszont még nem bukkant elő, türelmesen várta, hogy az illető elérjen az ő fája alá, és akkor vesse rá magát. |
*Kardja darabjaival kezében sétált az erdőben* |
-Nyugodt lehetsz hogy már megszoktam.*mosolyt erőltettem az arcomra és Retsuba kapaszkodtam.*-Áúú!*botorkáltam.*Odaadtam neki a táskámat*Keress meg benne egy pici üveget!*mondtam parancsoló hangon.*
//menjünk a tengerpartra.// |
- Felőlem menjünk, ha egyáltalán tudsz járni - nézett a lány hatalmas sebére, ám nem tudott mit kezdeni vele, nem volt sem orvos, és különleges képessége sem volt arra, hogyan gyógyítsa meg. |
*Érezte, hogy a lány nem veszi figyelembe ezért elindult az erdőből kivezető úton* |
-Nah így már valamivel jobb...*elengedtem a kezét és megint leültem a fűbe.Elkezdtem megtisztítani a különbötő formájú és nagyságú tőrjeimet.*-Retsu és mi hozott ide ebbe a barátságtalan erdőbe...?*Mondtam*-Alig látok valamicskét.*Hunyorítottam*-Nem akarunk innen kimenni.Nem szeretem ezt a helyet...*Felszisszentem és csak most vettem észre hogy a combom közepéig fel van hasítva a szoknáym és egy nagy seb tátong ott a combomon* |
Genesisre pillantott.
- Ha megakarsz ölni, ne most tedd - mosolyogta, ugyanis tudta, ha esetleg Genesis módszereit alkalmazná a "kiengedésre" könnyű szerrel meghalhatna. |
Elnevette magát.
- Felengedni, isten mentsen ettől a gondolattól, de ha gondolod, kicsit visszafoghatom magam - mondta mosolyogva, majd valamivel enyhült kezének fagyossága, mitől eddig olyan volt, akár egy porcelánbaba. |
-Segítsek felengedni?*kérdezte halvány mosollyal Retsura nézve, érezte, hogy a másik a jég és a víz képviselője* |
-Hát igen te mindíg abban vagy...*mondtam incselkezdve majd kezembe vettem Retsuét.*-Juj.Ez nagyon hideg.Mint a jégcsap.*Néztem Retsu szemébe.*-És hol tudnál felengedni?*mondtam halvány mosollyal.*Hmm? |
Kínosan elmosolyodott az üdvözlési formát illetően.
- Igazán jól vagyok, mint látod, most is fagyos hangulatban - mondta félmosollyal, ez még számára is nagyon idióta megjegyzés volt. Aztán Genesisre pillantott, ismerős volt neki, valahonnan régről, és kis idő múltán érezte is, hogy a másik a tűz képviselője. Valószínűleg ezért. |
-Üdv*nézett Szimónára majd Retsura* |
[433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
