|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.07. 19:08 - |
| "belép" Ez a hely mindig megnyugtat. "leül törökülésbe és elkezd meditálni" |
[37-18] [17-1]
| *Amint a templomba lép furcsa érzés keríti hatalmába. Az oltárhoz lépked, különös szél lebbenti meg tincseit. Álmosnak érzi magát. Furcsa képek sora villan be előtte, aztán az egész egy filmmé áll össze, ami lepereg előtte...Amikor magához tér, észreveszi, hogy a földön fekszik, csak a látottak foszlányai maradtak meg benne. Már tudja mit látott. Sietve hagyja el a templomot.* |
| -Álmodozni csak lehet...-mosolyog, miközben a tükör csillogva eléje lebeg. |
| "hirtelen felpattannak a szemei, majd egyetlen ugrással ismét az oltár mellett termed" Már befejeztem, igazán nem zavarsz. És Kaguya, csak álmodozz, arról, hogy széttépsz engem... /bocsi, hogy eddig nem írtam, csak nyaralni voltam ^^/ |
| -A lelkét nyugodtan elviheti. Én megelégszem azzal, ha széttéphetem a testét.-mosolyodik el, miközben a csillogó pikkelyek csörgő recsegéssel oldaemelték a nőhöz Hotarut. Egy újabb kar vicsorgó szájat formált, mely úgy tárult ki, mint egy 10 szírmű, karmokkal felfegyverkezett virág, melynek begörbülő és önállóan mozgó, csontos végtagjai éhesen kattogtak. |
| -Ellenörzőm, a templomban felgyülemlett mágikus energiákat.-hangja egyszerre volt lágy, mint ha egy anya dúdolna alatatódalt gyermekének, és éles, mint a hóvihar hangjai. Hideg, Halványkék szemeivel Kaguya és Hotaru felé tekint.-Nem zavarlak, úgyis csak néző vagyok...bár Molag Bal testvéremet, biztos érdekli a boszorkány lelke. |
| Kaguya ujjai kitárultak, mögülök csápok kígyóztak elő, mik egy vad mozdulattal feléje fordították Hotarut. Közben szelíd szemeivel Meridia fele nézett:-Te mit keresel itt? |
| -Üdvözöllek, gyermekem.-a levegőből leszáll 1 szőke hajú, fehér bőrű fehér ruhájú nő.-A nevem Meridia,(Szauron segítői) a világokat át és át szövő mágikus energiák úrnője, az egyik Daedra hercegnő(a Daedrák a túlvilág démonjai, a Daedra hercegek és hercegnők, pedig egyenrangúak az istenekkel, mert kezdetben csak a sötétség, az istenek és a Daedra hercegek és hercegnők léteztek. Az istenek képviselék az állandóságot és a teremtés hatalmát, a Daedrák a változást és változás hatalmá.)t |
| "tudja hogy Kaguya ott áll, de nem fordul oda, csukott szemmel tovább imádkozik" |
| Egy fkete árny támaszkodott neki a falnak. Szemei kísértetiesen ragyogtak a kezében lévő tükörrel együtt, miközben körülötte az áttetsző ruhadarab kígyózó lidércnyomásként tekergett meg. |
| "sok idő után visszatér a megnyugvást árasztó templomba... bemegy a szentélybe és talpig fehér szertartási kimonojában letérdel imádkozni" |
| "magában jót mosolyog Kaguyán" Most azt hitte győzött... "fáradt sóhaj" Na Draco, hova menjünk? Elnézzünk egy faluba? Vagy menjünk szellemet írtani? |
| (Elnézést kérek Hotaru, de az ékkőt már megszereztem) |
| -Oh...-mosolyog lenézően-Mindenki ilyen kezdetleges varázslatokkal jön...-simítja meg unottan a homlokát, majd előre lendíti kezét, melyről a talár előre vetődik és neki csapódik a védőkorlátnak. a gonosz ruha mohón megtekeredik a korláton és játékos könnyedséggel széttépi. A tükör várakozóan a nő elé lebeg, mire fekete fény robban elő belőle elnyelve a templomot örök éjszakába taszítva:-Olyan szánalmas...Enyém a Mennyek Madároll Talárja, a világmindenség legerősebb tárgya, mely az ékő erejét is felülmúlja...Hm...védd ki a poklot, de a végtelen sötétséget nem tudod...-fordít hátat és vegyül bele az éj fényeibe. |
Hogy ezek soha nem tanulnak... "elővesz egy hegyi kristályt, feltartja a nap felé, mire hatalmas fehér fény teríti be a templomot" Hatalmas fény,
Mi mennyei tűzként ragyogsz szét, Boldogság és remény hírnöke vagy, Töröld el a poklot, S szenteld meg e templomot. Gonosz ármány ne érjen, Ez a tisztaság helye legyen.Tisztító fehér fény, Add nekem hatalmad!
"újra minden csillog és fehér fényben úszik" Szívesen megnézném, de sajnos mennem kell. Ezer meg ezer dolgom van, például megaladályozni, hogy az Ékkő rossz kezekbe kerüljön... "belefúj a sípjába és megérkezik Draco. Hotaru felül a hátára és már el is tűntek a felhők között" |
| Kaguya mosolyogva kilép a forgó virágeső felhőből, mire a Talár kört ír körülötte, melyben ötágú csillag szikrázik fel:-Megmutatom mi az igazi boszorkányság...-emeli maga elé kezét, haja szétterül a levegőben. |
| A környezet, újra olyan ocsmány lesz. Ezt nem lehet megállítaní 1 varázslattal, ez az előfutára a pokol megnyitásának. |
| Lux Nitesco! "újra barátságos lesz a templom, fény ragyog be az ablakon" Ide imádkozni és megnyugodni járnak a boszorkányok. És az én feladatom hogy őrizzem a templom békéjét és megbüntessem azokat, akik háborgatják. "még egyszer fejet hajt az oltár előtt majd szépen nyugodtan elindul kifelé" |
A környezet itt is ocsmány lesz, és vörös köd vesz körbe mindent. |
| -Mert mit fogsz csinálni,-suttog egy hang. |
| "sziszegi" Ha jót akarsz magadnak Kaguya többé ide be nem teszed a lábadat. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
