|
Témaindító hozzászólás
|
2005.12.28. 19:18 - |
*a tóparton ül a holdat bámulva; szereti ezt a helyet, mert magára maradhat gondolataival*
|
[5718-5699] [5698-5679] [5678-5659] [5658-5639] [5638-5619] [5618-5599] [5598-5579] [5578-5559] [5558-5539] [5538-5519] [5518-5499] [5498-5479] [5478-5459] [5458-5439] [5438-5419] [5418-5399] [5398-5379] [5378-5359] [5358-5339] [5338-5319] [5318-5299] [5298-5279] [5278-5259] [5258-5239] [5238-5219] [5218-5199] [5198-5179] [5178-5159] [5158-5139] [5138-5119] [5118-5099] [5098-5079] [5078-5059] [5058-5039] [5038-5019] [5018-4999] [4998-4979] [4978-4959] [4958-4939] [4938-4919] [4918-4899] [4898-4879] [4878-4859] [4858-4839] [4838-4819] [4818-4799] [4798-4779] [4778-4759] [Korábbi]
(2 évvel később)
Valami véget ér...
A halál pillanatában az emberek felfedik legtitkosabb valójukat. Krantz tábornok kisgyerekként nyöszörgött, mikor a Föld népe ellen elkövetett bűnei miatt az orvosok beadták neki a halálos injekciót.
***************************
Gretchen Morgan hideg, szürke szemeivel cellájának falait szemlélte. Az élete, hátra lévő élete örök harcban telt. Megsimította lebiggyesztett, feldagadt ajkait, majd újra cellatársára meredt: egy női démonra. Gretchen pedig ösztönösen elmosolyodott, miközben megtörölte vértől taknyos orrát. Újra verekedés lesz...
******************
Paul Kellerman a börtön férfi részegében nézte a falakat.
-Paul Kellerman, Christina Reynolds meggyilkolása miatt 15 év letöltendő fegyházi büntetésre ítélem.- visszhangzott fülében a bíró ítélete.
Mivel lebuktatta a Céget nem kapott életfogytiglant, és nem is ítélték halálra. Megmentette Catrine-t, ezért gyakran voltak látogatói. Ha kikerül a börtönből új életet kezd. Talán egy jobb, és szebb világba kerül vissza, ahol sárkányok, démonok és emberek egyenlőeln élhetnek, hála a CELLa napja alatt... |
(Néhány órával ezelőtt)
Paul Kellermant elvitték Christina emberei, és észérvekkel győzködni kezdték a haza fontosságáról, de Paul már tudta, hogy nem a hazáját szolgálja, hanem valami egészen mást. Egy szörnyeteget. Igen. Mikor egyedül maradt felvette az egyenruháját, jelvényeit, megtöltötte a tárait, és a tükörbe nézett.
-Adiosa.- emelte a homlokához a fegyver csövét, majd meghúzta a ravaszt.
A fegyver azonban nem sült el.
8-szor próbálkozott, és 8 sikertelen öngyilkossági kísérletet könyvelt el magának. Mi okozhatta ezt a csodát? Csodának nevezze? Vagy vezeklésnek? Tudta, hogy nem halhat meg, mert feladata van. Valami célja...
Igen.
Hívta a hatóságokat, vallomást tett, és kitálalt mindent az EENSZ-nek. Mire Christina reagált volna rá, már késő volt.
Paul 9. golyója kirobbant a fegyveréből. |
Krantz tábornok a sebeit nyalogatta, mikor megtalálták a hatóságok.
-Jonathan Krantz?
-Tábornok úr a megfelelő megnevezés.- jelentette ki a kopasz férfi pökhendien, azonban az eléje álló félvér rendőr a földre szegezte, és megbilincselte a kezeit.
-Joga van hallgatni, Tábornok úr...
***************
Eközben egy másik osztag egy kávézóba rontott be.
-Gretchen morgan?
-Igen? Én vagyok. -állt fel hidegen a nő a kávéjával.
******************
A riporterek éles vakujukkal örökítették meg Christina Reynolds vérben ázó holttestét, akire lepedőt terítettek... |
Az emberek felsőbbrendűbbek voltak, igen! Mendel szent faja! Már maga is elhitte ezt a téveszmét, pedig ő kreálta. Nem esett a nehezére, hogy végezzen egy ilyen kislánnyal, nem esett a nehezére, hogy genetikai kísérleteket végezzen, azért, hogy rájöjjön a sárkányok gyengéjére. Már a kezében volt a fegyver. Belépett s szobába, és fegyvert fogott Catrine-ra. A pisztolyban duracél golyó volt. Vajon átüti a bőrét? Ki kell próbálni...
Christina ajkait dühödten lebiggyesztette. Most, hogy Krantz telefonált, gyorsnak kell lennie!
-Ég veled, te ki fattyú...-villantak meg a szemei, mire hirtelen fegyver dördült el, Christinából pedig döbbent hang csuklott ki, amint elkerekedett szemekkel, lyukas háttal a földre zuhant. |
Felgyorsultak az események. Gregor Mendel, a meteor, a CELLa képe összemosódtak, mind, egy bonyolult puzzleban, összekapcsolódtak a darabok, Christina pedig végigcsörtetett a folyosón ma acella fele, amelyben Catrine-t tartották fogva.
A CELLa egy hatalmas energiahordozó terve volt, amely elegendő életenergiát biztosított volna a Földnek, és még más bolygóknak is, hogy örökre felszámolja a nyomort, a szegénységet, így mindenki teljes jólétben élt volna, ha ez eljut a közszférába, ahogy Caroline Reynolds is szerette volna, de ez magával hozta volna azt is, démonok és emberek, sárkányok békéje mellett, hogy eltűnnek a hatalom kiemelkedő pólusai: a múltik. A pénz elvesztené értékét, az elit elvesztené a kiváltságait. Az elit megszűnne elitnek lenni. A CELLa replikátor és antianyag technológián alapuló környezetbarát napelemei a legtisztább formában képesek lettek volna kiemelni a Földet a Paradicsom fele, azonban a Cég megszerezte, kisajátította, és Christina profitot akart belőle hozni. a CELLa miatti versengés nyilván háborút robbantott volna ki, hogy kié legyen a jólét, ebből a háborúból pedig meggazdagodott volna, és átvette volna a hatalmat, mint elnök, nem félve attól, hogy hamis bizonyítékokat vet be a sárkányok ellen.
Kellett neki a meghamisított Mendel-hipotézis, a hamis meteor, és kellett neki Catrine is, ez a kis áldozati bárányka, mint pajzs. A vére. Nem csak a vére, a halála! A halála! Teteme lesz a hadüzenet, az indíték a háborúra! |
Christina kissé mérgesen töltötte az estét. Fagyos márványarccal meredt ki a szálloda vaskos üvegablakai mögül nézve a város fényeit. Hirtelen megcsörrent a telefonja. A szám rejtett volt. Jégszemein megtört a jég:
-Jonathan?
-Kissé elszámolta magát.- reszelt a hang.
A nő meglepetten lecsapta a telefont, aztán megroskadt vállakkal az asztalra terült. Egy ideig mozdulatlanul állt, majd aztán kezei őrült vadállat módjára megindultak és lesodorták a számítógépeket. A klaviautúra darabjai a fdölre pattogtak. Christina hunyorgó szemekkel utána a CELLa dobozzára nézett.
Krantz tábornok utána egy magas, öltönyös férfira meredt ragyás félarccal:
-Vérdíjat tűzök ki annak a nőnek a fejére.- utána bekötözött kezére meredt.
Megmenekült a robbanástól. Bár állapota súlyos volt, de a Cég legjobb orvosai álltak rendelkezésére. Összeállt Christina terve a számára. A nő hamis bizonyítékokkal, mint a meteorit, úszító kísérletekkel a démonok és emberek oldalát egymás ellen akarta kijátszani. A kirobbanó háború óriási hasznot hozna a Cégnek, azonban a javak és profit elaprózódásába Reynolds nem akart belemenni, ezért akarta megölni őt is. Nem tudta, hogy a többi befektető ellen mit kísérelt meg. Ha kirobbanna a háború a rendkívüli helyzet miatt Christina Reynolds-t, mint fajtiszta embert egészen biztosan megválasztanák elnöknek, tehjatalmú diktátornak, és minden erejével azon lenne, hogy a konfliktust meghosszabbítva megszilárdítsa hatalmát. Krantz már csak azt nem tudta, hogy vajon a jövőben melyik fél fog először hadüzenetet adni, és hogy Christina mit vár a hibrid kölyöktől, és mi a célja egy olyan "ártalmatlan" technológiával, mint a CELLa. |
Mikor Sandinsky visszatért tanácsadóival udvariasan csóválni kezdte a fejét:
-Sajnálom Ms. Reynolds, de úgy véljük Ön túl radikális. Nincs okunk feltételezni a fenyegetést.
-Tévednek.- mosolyodott el a nő rafináltan, majd megnyomott a számítógépen egy gombot, és egy újabb vázlat futott végig a képernyőn.-Amit itt lát, az egy különleges hibrid vére, méghozzá úgy tűnik természetes tenyésztés eredménye. A teremtményt más számos vizsgálat alá vetettük kiváltva belőle egy különleges reakciót. A lény mostanra gyakorlatilag sérthetetlenné vált.
-Úgy hangzik ez, mint valamiféle verseny.
-Mert az is Sandinsky- lépett elő Christina ragyogó szemekkel, összeszűkült pupilláiban vérszomjas határozottság lobogott- Fegyverkezési verseny. És biztosíthatom, nem ez a hibrid az egyetlen. Ha nem lépünk időben észrevétlenül meghódítanak minket ezek a lények, és akkor késő lesz. Legyen a katonám Sandinsky, és váltsuk meg a világot ketten.
-Én csak egy követ vagyok Ms. Reynolds, és nem harcos. Célunk a béke megőrzése, nem pedig egy háború kirobbantása.
-Értettem.- csukta le Christina a számítógép fedelét, és eltűnt róla a CELLa. -Ha meggondolná magát Mr. Sandinsky, tudja hol talál meg.- mosolyogta szívélyesen, és elindult embereivel a kijárat fele.
-Christina.- kiáltott utána egy másabb hangnemmel- Vigyázzon magára!
-Ne aggódjon értem Sandinsky. Nekem nincs félni valóm. |
- Mutassák az eltünése előtt utoljára készült biztonsági felvételeket! - parancsolta ridegen és katonás hanglejtéssel Clara a rejtett templomban, egy hatalmas teremben, milliónyi képernyő előtt álva. A felvételeket kezelő férfi azonnal elindította a videót, melyen Grechen és Catrine látható.
- Nyomozzák le azt a nőt, nem érdekel ha az emberek adatbázisait is fel kell túrni, mindent tudni akarok róla. - jelentette ki Clara majd nyugodt léptekkel elhagyta a termet. Mobiltelefonját elővéve csupán egy üzenetet írt...
Norton doktornó a napi rutinját végezte az otthonává vált laborjában, mikor megkapta az üzenetet. Pár percig csupán elgondolkodva nézte a telefonja kijelzőjét, majd habozva, de leállította a 7-es számú alanyt figyelő gépeket, kihúzta karjaiból a csöveket, végül a mesterséges kómát fentartó szerkezetről is lekapcsolta a férfit. Egy inekció beadása után nem kellett sok, míg az alany felébredt.
- Emlékszik valamire? - kérdezte a még bágyadt, de már ébren levő férfitól.
- Igen. A nevem John Coolmen, J365C, 3. légiós elitkatona, félvér, anyám ember, apám démon. A 2. Tanács szolgálatában vetettem magam alá a K2 fedőnevű projectnek.
- Remek. -mosolyogta elégedetten a doktornő. - Az ön neve ezentúl Brandon Smith, KL238. Ön ezentúl egy hibrid, gratulálok. A Tanács elsőosztályú katonáinak egyike mától. Öltözzön fel, hamarosan látogatója lesz. - mondta bársonyos hangján az ágy mellett levő széken heverő ruhakupacra mutatva. A katona kiképzéséhez hűen azonnal öltözni kezdett, hamarosan olyan volt, mint egy mintakatona. Már nem szédült, nem volt bágyadt, nem fájt semmije, az izmai nem épültek le a hosszú kóma alatt. A vére immár erősebb volt mint bármely más katonáé, emberé, vagy démoné, ő a hibridkisérletek első sikeres alanya.
Hamarosan tűsarkak kopogása zavarta meg a labor csendjét, Brandon katona azonnal vigyázzba állt. Az ágya mellett húzódó fehér gumifüggönyt Clara húzta el, fekete testhez simuló, térdig érő elegáns ruhát és hozzá illő tűsarkú cipőt viselt.
- Örvendek az ismételt találkozásnak John...azaz Brandon.- mosolyogta erőltetetten Clara, majd egy papírt nyújtott át a katonának. - Az első megbízása, Brandon. Keresse meg és hozza vissza bármi áron.... |
Clara kislánya, Catrine hamar magához tért. A vére és a szervezete erősebb volt mint azt a Christinához eljutott vérminták mutatták, ugyanis a levett vérben idővel gyengülnek a különleges sejtek, van amelyik a szervezetből való eltávolítás után órákkal el is tűnik, szinte nyomtalanul. Riadtan ugrott fel, pár pillanatnyi szédülés után már tökéletesen jól is volt, a szervezete hamar kiölte a véréből az utolsó csepp nyugtatót is. A gyermek teste olyan volt mint egy önműködő pajzs, félelem vagy idegen anyagok észlelésekor automatikusan megnövelte a vérben levő immunsejtek számát, így azok könnyedén legyőztek minden vérbe jutó baktériumot és idegen anyagot. A bőrét fedő láthatatlan réteg megkeménykedett, amint légmozgást érzékelt, így szinte sebezhetetlenné vált a riadt kislány. |
Sandinsky luxusvillája hatalmas volt gyönyörű előkerttel. Christinát is lenyűgözte a szépsége, ahogy kiemelte fehér tűsarkas cipőjét a limuzinjából. Testőrök figyelték minden lépését, óriási gorillák. A nőt a hallban várta az uraság, aki kezet csókolt neki, majd bevezette egy napfényes szobába. A találka titkos volt, privát, nem eldugott bázisokon, hanem pontosan az ellenség orra előtt egy családi házban. Ebben rejlett Christina zsenialitása. Végzett Krantz-zal is, így gyakorlatilag már nem sok hiányzott a terve pontos kivitelezésében. A Cell egy biztonsági másolata a nyakláncába volt elrejtve. A kis lemezt beillesztette egy duracélból készült biztonsági számítógépes bőröndbe, majd 20 jegyű biztonsági kód és szemvizsgálat, illetve ujjlenyomat után a monitorja zöldes fény kíséretében kigyullad.
-Amit itt lát Sandinsky az a CELL prototípusa. A valaha létezett legbonyolultabb és legzseniálisabb technológia, amelyet az ember valaha is kiötölhetett.
A képernyőn több ikon is felvillant: Anya, Replikátor, Antianyag.
-Mit vár el tőlem Christina?
-Az ön országa lenne felelős a tömeggyártásért, és pedig csendes társbefektetőként vállalnék részt. Én adnám a technológiát, ön pedig adná a kivitelezést.
-Megengedi, hogy átgondoljam?
-Hogyne Sandinsky, ön mindig megfontolt, és bölcs ember volt.
Christina megnyerően hazudott. Még nem volt teljes a kirakója. A hibrid vére hiányzott. Abban bízott, hogy Gretchen már megfejte. A telefonjáért nyúlt, amíg a férfi kiment a tanácsadóival beszélgetni. |
-A helyzet egyre bonyolultabbá válik. Tudta, hogy a hibrid a saját unokahúgának a lánya?- lépett be Kellerman Christina irodájába.
-Tudom.-fordult meg a nő hófehér nadrágkosztümjében- Ezért olyan könnyű a helyzet. Senki sem gyanakszik. Baleset. A lány allergiás a méhcsípésre, és egy méh csípte meg.- mosolyogta szolid tényszerűséggel- Mire észbe kapnak már késő lesz.- jelentette ki komoly, sötét szemekkel.
-Mit akar vele?
-Kell a vére. Minél több. Annyi, amennyinek a hiányát senki sem képes kibírni.
-Egy kisegyerek vérét akarja kiszipolyozni.- nevetett fel hitetlenkedve Kellerman- Bocsáson meg asszonyom. Engem az emberek megvédéséért fizetnek, nem pedig azért, hogy ártatlan kisgyerekeket bántsak.- fakadt ki Kellerman, de nem jutott sokáig.
A világ elsötétült előtte... |
Christina telefonja néma csengésre volt állítva. Felvette. Örömmel hallotta, hgy tervének minden mozaikja a helyére kerül.
Ahogy felvette a kagylót Clara kislányának óvodájába egy új óvónéni érkezett meg. Fiatal volt, fekete hajú, szörke szemű szépség, Gretcne Morgan a maga életnagyságában, miközben Krantz tábornok a telefonon keresztül méricskézte Reynolds doktornőt:
-Nem fél, hogy lehallgatják?
-El vagyunk fedve. Senki sem fogja megtudni a beszélgetésünket.
-Ha jól értesültem nem rég Mr. Kallmermant is átverte a meteor-históriájával. Őszintén aggaszt, hogy ilyen bűvészi csalással akarja megnyerni a válaztásokat.
-Kénytelen vagyok rá. Ahogy a replikátor és az Anya projekt is az elterelésem és a manipulációm része lesz egy olyan nagyvonalú politikai összeesküvésben, amely alapból meg fogja rengetni az egész világot. A központi terv természetesen a CELLa lesz.
-Attól tartok, hogy ez túl nagy fa lenne az ön fejszéjének Christina, ezért kötelességem nemet mondani önnek.
-Ugyan, Jonathan. Maga és a Cégecskéje mindig is hátráltatott engem. Ideje, hogy új alapokra építkezzünk.- emelte meg egyik szemöldökét ravasz mosollyal.
-Hogy érti ezt?- kérdezte idegesen Krantz.
-Ég önnel, Jonathan...- tette le a telefont.
Jonathan Krantz limuzinja ekkor vörös tűzgolyóvá változott. Ugyanebben az időben Gretchen megérintette Clara lányának a vállát, aki a nyugtató hatására mély álomba merült. |
Muriel egy sötét folyosóról nyíló ajtón lépett be a fáradtan dolgozó doktornőhöz. Futó pillantást vetett a 12 ágyra a 12 tesztalannyal, majd a 13. ágyra is, ám az üresen állt...még. A kezében levő fiola vért óvatosan letette az asztalon heverő papírok mellé.
- Újabb alany vagy csak a szokásos? - kérdezte gyakorlatiasan az orvos, ám tekintetét egy percre sem emelte fel a kezében levő papírról.
- Új, azt akarom, hogy vesd össze a dns-t a T14es és a TS3as vérmintákkal, azonnal! - mondta parancsolóan Muriel, majd az alvó alanyokhoz sétált. Cipője ijesztően kopogott a vizhangzó és csendes szobában. - Mi van azzal a mintával amit reggel hoztam? Mutat valami változást?
- Nos igen...erről is akartam most magával beszélni...nem tudom kinek a vére, de igencsak érdekes változásokat mutatott a mai a 2nappal ezelőtti mintához képest...a hormonszint olyan, mintha 1 évet öregedett volna az illető, bármilyen idegen anyagot próbáltam a vérébe fecskendezni, mindent azonnal agresszívan elpusztítottak a T sejtek...még az emberek számára gyógyíthatatlan betegségeket is elpusztította...olyan akár egy mindenre kiterjedő antianyag... ilyet még sosem láttam! - mondta hebegve, folytatta is volna de a számítógép már jelzett is. Nem kellett sok az itt fellelhető gépek számára, hogy egy teljeskörű vérvizsgálatot végrehajtsanak. A doktornő a számítógéphez fordult, kattintgatott párat majd sűrű hümmögés után visszaült kényelmes fotelébe. - Egy újabb hibridet talált? - kérdezteMurielt döbbenten.
- Csak mondja az eredményt. - lépett mellé Muriel s a monitorra nézett, valamennyit értett az orvosok nyelvén, de mindent azért nem...
- 3 fő génállomány keveredik a vérben, akárcsak az első hibridünknél. Itt azonban nincs akkora egyensúly, a sárkány jellemzők erősebnek mutatkoznak, az emberi és az egyszerű démoni jellemzők kevésbé dominánsak...de...ahogy elnézem az utóbbi kettő is agresszívan próbál érvényesülni az alany szervezetében. Mintha egy szérummal kezelt sárkány vére lenne - mondta irónikusan, nem tartottavalószínűnek, hogy az ő laborján kívül valakit a szérummal kezelnek...pedig mekkorát tévedett...
A doktornő ezt a vérmintát is katalogizálta majd kódnévvel elmentette, besűrítette a központi adatbázisba.
Muriel szó nélkül sarkonfordult majd távozott a szobából a hosszú, sötét folyosón keresztül.
Hazaérve bezárta maga mögött a hangszigetelt ajtót, majd az összes ablakot is, szekrényéből egy gondosan elzárt, ezüstszínű, számkombinációs ládikából kivett egy áttetsző folyadékkal teli fiolát. Egy vastag szalaggal elszorította a karját, majd precízen, vénásan adta be magának az anyagot...pár perc múlva igazán hasznosnak bizonyult a hangszigetelés...fájdalmas érzés bizony az átalakulás, akárcsak a lassú halál... |
Muriel iszonyatos rémálmot láthatott. Kivételezett volt. A felismerhetetlenségig lebombázott város felett vérszínű égbolt sötétlett, halott nappal, halott élettel, mindenhol rothadó, szétolvadt, koponyás hullák hevertek. A szaftos tenger viszont élt, hullámzott, majd a húsos ragyogás mögül hirtelen óriási alak bújt ki, gigantikus valójában egy fekete köpenyű férfi szemüveggel, ősz haja úgy lobogott, mint a láng. A kísértetóriás kövér tokái groteszk hullámzással elráncosodtak mosolya által, amely jóformán szélesebb volt, mint maga a feje: mind a 32 fogával a néhai Gregor Mendel torz horror-karikatúrája meredt le a lányra felhőkarcolós magaságokból, széltől kavargó ruhában.
-Az evolúció bámulatos, Muriel. A legkülönfélébb fajokat hozta a világra. A természetes szelekció pedig bámulatos ésszerűséggel válogat a fajok között. Amely gyenge, az elpusztul, eltapossa az élet.- nevette őrülten az Óriásmendel- A génekben van a kulcs.-emelte meg a lábát, és taposta el Murielt...
Mindeközben Dr. Christina Reynolds a kávéját szürcsölgette. Mögötte egy kép volt látható, rajta egy férfival: Gregor Johan Mendel. A genetika atyja.
-Tudja a politikám célját, Kellerman. Már a kezdetektől fogva ezen munkálkodtam. Hogy megkeressem tökéletes hibridet, amely magában hordozza a jövőt. -lépett a falhoz, és elhúzta a Mendel képet. Egy széf volt mögötte.
-A Rossvelli katasztrófa óta nagyon óvatos a kormányunk.- folytatta a nő- Mindent megtesz a megtévesztésért. Mint ahogy ön is tudja, szó sincs földönkívüliekről, legalábbis nem ebben a formában. A katasztrófát egy meteorit okozta, de gondoltuk, a tudatlan köznép jobban megemésztené a kis zöld emberkék mítoszát, mintsem a valóságot, amely politikailag sokkalta bonyolultabb, mint gondolnánk. Tudjuk jól, hogy nem csak a szovjetekkel volt gondukn a hidegháborúban, hanem a rengeteg Japán bevándorló is gondot okozott nekünk, különösen a nem emberi nemzetiségűek...- suttogta fürkésző hanggal- Megosztom magával, Kellermen, mert mostantól kezdve ez az ügy az ön vállát fogja terhelni. Tudja, hogy 3 féle elmélet is van az élet keletkezésére?
-Elméletek? Mintha gyerekkoromban tanítani próbálták volna.- mosolyogta a férfi.
-Ismerős önnek a pán-sperma elmélet?
-Mint valami kozmikus szex?
-Durván, de erről van szó.-mosolyogta a nő- Egy elmélet, miszerint a földi élet nem is földi, hanem földönkívüli eredetű. Milliárd évek titka ez, amely bizonyságot nyert a rooswelli meteorit által. Tudja, Darwin, Mendel tanulmányokat írtak, és keresték a választ, a kapcsot emberek, démonok, sárkányok között. Keresték az evolúciós kapcsokat, a hiányzó láncszemeket, de nem találtak semmit sem. Tudja miért? Mit találtunk a meteorban?- vált láthatóvá ujjai között egy kis szikla darab.
Kellerman tekintete elsötétült. A sziklában egy kövület volt látható. Méghozzá egy fog. Egy sárkány foga.
-Bizony. A meteorit az űrből érkezett, és egy 190 millió éves sárkány teljes megkövült csontvázát hordozta magában. Vagyis a pán-spermium igaz. A tény pedig, hogy a sárkányok nem a világunk részei, már teljesen világos. A miénk ez a bolygó.- állt az ablakhoz.
-Ehhez miért kell a hibrid?
-Nyilvánvaló, hogy egy földi és földönkívüli életforma párzásának az eltérő génállomány miatt nem szabadna bekövetkeznie. De megtörtént. Ez azt jelenti, hogy a sárkányok már kellően alkalmazkodtak a bolygónkhoz, és minket a kihalás fele vezethetnek. Ez a természetellenes szelekció. Az erős kiírtja a gyengét. De már készül a védelem.- terített ki számtalan lapot az asztalra, mint a kártyákat.
-Mi ez? Mi ez a program?
-Mi csak úgy hívjuk Anya, és Replikátor... |
(Mindeközben egy mélyen a felszín alatt elhelyezkedő laborban néhány démoni tudós tevékenykedett.
12 egymástól elzárt fülkében 12 alany feküdt. Békésen aludtak. Infúziót kaptak, testük minden rezdülését, összes szervüket és agyhullámaikat is kifinomult gépek figyelték.
Emberek, félvérek és különféle fajú démonok feküdtek az ágyakban.
Egy magas, vékony nő lépett az "Egyes" feliratú ágyon fekvő férfihoz. A kezében levő közepes méretű fecskendőből vörös oldatot fecskendezett a férfi kézfejében levő vénás branülbe, így az oldat egyenesen a férfi véráramába került. Pár percig állt mellett és a gépeket nézve figyelte a változásokat, majd a Ketteshez ment, s újra eljátszotta ezt a jelenetet, ahogy a többi 10 alannyal is.
- Ismét minden rendben, a szérumot beadtam az alanyoknak, kis pulzusnövekedésen kívül semmi reakció...a vér és dns vizsgálatok már folynak, az első három alany bíztató eredményeket mutat. - mondta apró mosollyal szája szélén, miután felemelte a telefonkagylót. A mondata végén letette a kagylót majd levette a kezén levő gumikesztyüket és a fehér köpenyét. Szőkés-barna haja egy csattal lazán felkonyolva pihent fején, világoskék blúza katonás egyenességgel ölelte testét. Leült az asztalához és folytatta a munkáját. ) |
A Wolfram & Hart igazgatói irodájában zajlott a beszélgetés, Lilah, Drako, Clara és én voltunk csupán bent. Szokásos, protokoláris beszélgetésnek indult, Lilah jelentést tett nekünk az irodában és az iroda keze alatt történt dolgokról.
Egyik pillanatban azonban megcsörrent a sötét fából faragott, tükörsimára csiszolt és lakkozott íróasztalon elhelyezett bordó telefon. Lilah szó nélkül vette fel.
- Igen?....értem....semmisítsenek meg minden a project alanyaira utaló adatot a központi adatbázisban.
Mindannyian kérdőn néztünk Lilahra, aki egy mosolyt erőltetett az arcára és a kényelmes kis fotelből felkelve járkálni kezdett a méretes irodahelyiségben.
- Az egyik informátor szerint a Cég vezetőségéhez jutott néhány adat, melyből kikövetkeztették a csaliként szolgált vérminta lehetséges tulajdonosát. - mondta komolyan, de továbbá is csak mosolygott, szemeiben azonban a vezetőség haragjától való félelem csillogott. - De ne aggódjanak, megsemmisítünk minden ada- folytatta bíztató hangnemben, azonban Clara ingerülten, villámokat szóró tekintettel lépett a nő elé, haragját nyomatékosította, hogy pár centiről bámult Lilah szemeibe, szinte lelkébe nézve.
- Lilah...ha bármelyik alany a kezükbe kerül, maga lesz az alanyt helyettesítő önkéntes...de ha a lányom kerül a kezükbe, bármilyen úton módon - suttogta vészjóslóan Clara, majd letépte a Lilah nyakán levő apró, magenta sálat, felfedve a nő nyakát körbevevő forradást- akkor az a csinos kis feje újra lekerül a helyéről...és ezúttal nem varrjuk vissza. - sziszegte az angyali külsejű Clara, aki jelenleg olyan volt akár egy dühös anyatigris. Azonnal kiviharzott a helyiségből és elhozta lányát a dadustól. |
(-Krantz...-emelte fel a telefont egy szúrós szemű, kopasz öregember- Jelentést kérek.
-A kísérletek rendben haladnak. Új fázisba érkeztünk. De kellene az X alany, és a vére.-csengett egy fiatal nő hangja.
-A hibrid hamarosan úton lesz. Az embereim jelenleg is nyomozzák a személyét. A célszemély 69%-os valószínűséggel behatárolható. Meg is lepődne, ha kijelenteném, hogy kicsoda.-jelentette ki szigorúan.
-69% nem olyan meggyőző.
-Ne feledje hogy kivel beszél. Nehalljam mégegyszer ezt a hangnemet, vagy az állásával együtt mást is elveszít.
-Bocsánat uram. Értettem.-azzal letette a telefont.
Krantz új számot kezdett el tárcsázni. Várakozóan összebiggyesztette ajkait, majd tokái hullámozni kezdtek:
-Adja Gretchen Louis Morgant.)
|
(Miss Reynolds arcán vaskos közöny jégpáncélja terült el. Nagy műgonddal borotválta le a 9-es alany haját. A kopasz, csupasz bőrfelület kocka alakban fehérlett előtte. Rárajzolta a metszetet. Mellette egy fiatalabb nő állt, aki az émelygéssel küzdött, de muszály volt edződnie, ha ő is az orvosi pályára akar lépni. A boncolás pedig nem volt se szép látvány, se kellemes szagú, amint Christina fúróért nyúlt, és megcsinálta a négyzet négy sarkát. A gép bőgő hangja hátborzongatóan töltötte be a teret, és verődött vissza a csempés falakról vért spriccelve a fehér lepedőkre. Utána a nő a fűrészért nyúlt, és gondosan elkezdte csinálni a metszet éleit. A koponyába vezető út hamarosan már láthatóvá is vált, a csontos fedelet úgy emelte le Reynolds, akár egy kincsesláda tetejét megvilágítva kis lámpájával a vérben fürdő agylebenyt.
-Dok...dok..tornő. Ez még él...-öklendezett a lány, miközben a félszellem lüktető agytekervényeire nézett, amelyet Christina élve boncolt fel.
A doktornő szikéért nyúlt. Az arcán vér pettyezett...
-Már nem...-jelentette ki mereven. ) |
*Sokminden történt és én csak sodródtam az árral. Az események csak úgy jöttek sorban egymás után én pedig elveszettnek éreztem magam...mikor mindennek vége lett, újra Muriel szobájában találtam magam. Ő nem volt ott. Foggalmam sincs hol volt....csak sóhajtottam egyet és leültem az ágyra, azon gondolkodtam mit is keresek itt. Akárhányszor gondoltam át a dolgokat, mindíg ugyanarra jutottam. El kell mennem innen. Igen így lesz a legjobb, feleslegesen vagyok itt, hiszen Murielen kívül senkit nem ismerek, neki pedig most, hogy újra tanácstag, rengeteg dolga van, amit meg is értek. Úgy éreztem el kell tőle búcsúznom így kerestem tolalt és papírt a szobájában, majd a fésülködőasztalához ültem és próbáltam összeszedni a gondolataimat hogy valami igazán szépet írhassak neki...* |
Clara nem szerette a temető hangulatát. Mindig csendes volt és hideg, de ezúttal a riporterek és fotósok zsibaja háborgatta a holtakat. Így sem lett neki szimpatikusabb ez a hely, főleg, hogy már édesanyja is az ittlakók közé tartozik...
Kifelemenet egyetlen riporterrel sem állt szóba, ahogy Drako és én sem. A két összekötő lány tolmácsolta a Tanács válaszát minden kérdésre. Biztonsági okokból teljes titok övezte a Tanács tagjainak pontos kilétét.
A temető kapujában egy fekete limuzin várakozott. A város központjában levő feltünő épülethez vitt minket. A bejárat előtt egyszerű márványtáblán állt a cég neve:
Belépve egy pillanatig mindenki ránk nézett, de rövid idő után mindenki folytatta a munkáját. Egy elegánsan öltözött barna hajú nő várt minket.
- A vérmintát kiszivárogtattuk, Christina már harapott is a csalira...ha a Cég készül valamire, elsőkézből fogjuk önöket értesíteni... - mondta kertelés nélkül a nő. Hangja gyakorlatias volt, arcán apró, selytelmes mosoly ült.
- Köszönjük Lilah...a munkája sokat segít nekünk. Most, hogy Clara lett az EENSZ elnöke, különösen ügyelnünk kell a biztonságra...- mondta komolyan Drako majd egy iroda felé vette az irányt Lilahval együtt. Én és Clara is követtük őket. Útközben egy külön erre a feladatra felvett nő átvette a kislányt Claratól.
Lilah Morgan. A Wolfram & Hart-nál tölt be vezető poziciót, az üzlettársak, azaz a Tanács talpnyalója. Halhatatlan, igaz valaha egyszerű ember volt, de egy szerződésnek köszönhetően örökidőkig a W&H munkatársa marad. Ez egyfajta életbiztosítás számára. |
[5718-5699] [5698-5679] [5678-5659] [5658-5639] [5638-5619] [5618-5599] [5598-5579] [5578-5559] [5558-5539] [5538-5519] [5518-5499] [5498-5479] [5478-5459] [5458-5439] [5438-5419] [5418-5399] [5398-5379] [5378-5359] [5358-5339] [5338-5319] [5318-5299] [5298-5279] [5278-5259] [5258-5239] [5238-5219] [5218-5199] [5198-5179] [5178-5159] [5158-5139] [5138-5119] [5118-5099] [5098-5079] [5078-5059] [5058-5039] [5038-5019] [5018-4999] [4998-4979] [4978-4959] [4958-4939] [4938-4919] [4918-4899] [4898-4879] [4878-4859] [4858-4839] [4838-4819] [4818-4799] [4798-4779] [4778-4759] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
