|
Témaindító hozzászólás
|
2006.02.07. 17:45 - |
| Daisetsu sétállgat a városban, minden tiszta káosz már vagy 10 épület lángokban áll. Az autók sofőrjei hála az elme irányításnak száguldoznak közben elütik az embereket stb. |
[765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Köszönöm a bókot. Nos, hogy mit kell játszanod, azt csak is te döntöd el. Ha elmondanánk, sok dolgot lelőnénk előre, hidd el - mondta mosolyogva, majd egy pillanatra megállt az M&S előtt, de nem sokáig tétovázott. |
-Jól áll neked a szemüveg.Talán tényleg jobb, hogy személyesen intézitek*Yuuka arcát figyelte*-Mit kell majd játszanom a meghallgatáson?*kérdezte mosolyogva* |
Ismét nevetett.
- Gyere velem - mondta mosolyogva, majd kiment a boltból és elindult Umei lemezkiadójához.
Közben előszedte mobil telefonját, és felhívta a két illetékest, vagyis Masahirot, illetve az énekest, Kizutot, hogy azonnal menjenek be a stúdióba, egy meghallgatás miatt. Bár mindkettő vonakodott, mégis elindultak. - Azért csodálkozom, hogy nagy rajongó lévén nem ismered Masahiro-san lemezkiadóját, ahol köztudottan az együttesünk is dolgozik, és folyamatos meghallgatások voltak, ám úgy láttuk jobbnak ha személyesen intézzük az ügyet - magyarázta, miközben az utat figyelte, és a biztonság kedvéért felvett egy - szinte - fél arcot takaró napszemüveget. |
-Rendben*mondta komolyan*-Hova kell mennem a meghallgatásra?*kérdezte miközben kifizette azt a vörös gitárt amit eddig nézett* |
Halkan elnevette magát.
- Ez nem így megy ám... - mondta mosolyogva, ahogy kihúzta magát. - Amúgy sem segítség kell, hanem egy gitáros - komolyodott el, valahogy kicsit lekicsinylőnek tartotta ezt a segítség a szerencsétleneken dolgot. - Nem ajánlok fel semmit, csupán egy meghallgatást, ha talán szeretne Japán egyik legnagyobb bandájához tartozni - mondta határozottan. |
-Értem*Sóhajt, érezte, hogy a nő nem bízik benne*-Tudok valahogy segíteni az együttesükön?*suttogta Yuuka szemébe nézve* |
Követte, egyre kínosabban mosolyogva, ahogy az eladók felé pillantott, kiktől két perce, ha elköszönt.
- Elvileg erről nem mondhatok semmit Önnek - mondta komolyabban -, de bizonyára az sem meglepő ha azt kell mondjam, hogy nem, hisz a banda kissé szétcsusszant, vagyis hát, már jó rég adtunk életjelet magunk felől az interjúkat leszámítva. Masahiro-san újdonságot akar, és csak egy gitáros lehet szerinte a csoda - ecsetelte halkabban, ezek olyan információk, amikről nem szívesen beszélt az eladóknak, révén hogy azoknak könnyen eljár a szájuk, bár azt sem értette hogy bízhat meg egy idegenben. |
-Terveztek mostanában valamit az együttessel?*kérdezte Yuukatól miközben besétált a boltba és megállt egy vörös gitár előtt aminek fekete nyaka volt** |
Újból kezét nyújtja, és átesik a nagy formalitásokon.
- Yuuka Mitaoshi - mutatkozott be, bár ha rajongójuk Dante, bizonyára ismeri a nevét. - Igazán meglepett, de valóban, gitárost keresek. Ám sajnálom, hogy így kezdtük az ismerkedésünk, ez igazán nem jelent semmit - mosolyogta kínosan. |
-Nem téved*Elmosolyodik*-Nagy rajongójuk vagyok, gondolom gitárost keres az együttesükhöz.*Kezet nyújt a nőnek*-A nevem Dante |
Mosolya eltűnt, és lassan visszahúzta kezét, majd egy pillanatra oldalra tekintve megigazította arany színű, selyem ingjét.
Aztán lassan ismét Dantéra nézett, és egy mosoly félét csalt az arcára.
~ Még csak azt sem tudja ki vagy... Kezet sem fog... Na de mindegy, ha már elkezdtük... ~
- Nos, ismerős vagyok errefelé, és szeretnék minél több embert megismerni, gondolom Ön is gyakorta látogatja a környéket, vagy netán tévedek? - mosolyogta az előbbi kedvességgel. |
-Jó napot*mosolyogta*-Mit szeretne?*nézett a nő szemébe* |
Épp elköszönőben - a benti eladóktól - pattant ki az ajtón, széles mosollyal az arcán, amikor is észrevette Dantét., és megállt a mozdulatsorban. A fiú kinézete egy pillanatra Masahiro Umei-ére emlékeztette, ami egyből előébresztett benne pár emléket a híres lemezkiadó igazgatójáról és együttesük szintetizátorosáról. ~ Jó ideje nem láttam már, biztos a barátnőjével van ~ elmélkedett gondolatban, majd visszatért a valóságba, hol a jó reményekkel kecsegtető fiatal állt.
Már jó párszor eljött ide, gitáros után kutatva, ugyanis a Vaannak nevezett férfi sajnos eltűnt, így a banda újjáélesztése jó pár évre elcsúszott. Szóval, sokszor járt errefelé, reményekkel telve, hogy talál egy másik profi gitárost, aki mellékesen illene is a banda összképébe. Dante pedig illett is.
Így hát mosolyogva odament hozzá, és kezét nyújtotta.
- Jó napot! - köszönt kedvesen, remélve, hogy a másik azért annyi információval rendelkezik róla, hogy Tokio egyik leghíresebb együttesében játszik. |
*Gitártokjával a hátán sétál a városban, tekintete megakad egy gitárbolt kirakatán és megáll az üzlet előtt* |
*ösztönösen megöleli Uruha-t. érdekes. egyébként Uruha magasabb, most mégis olyan kicsinek és védtelennek tűnik...* sírj csak nyugodtan... nem jó ha elfolytod *mondja halkan és kedvesen, de az ő arcán is könnyek peregnek* |
-Köszönöm...-suttogta, majd átölelte a fiút és kiadós sírásba kezdett. Még soha nem volt ilyen gyenge, de még ilyen szerelmes sem.- Bocsánat... |
*utoléri Uruha-kunt és tétován a vállára teszi a kezét* jól vagy? *amint kimondja, már le is esik neki, mekkora hülyeséget kérdezett* ehh... gomen... persze hogy nem vagy jól... *nem tudja mit mondhatna, fogggalma sincs mit kéne tennie, csak azt tudja, hogy segíteni akar ennek a megtört srácnak* |
Lassan megáll, de nem fordul meg, nem szeretné ha meglátná valaki gyengeségét. |
*Kyosuke kitépi és átadja a rajzot, aztán Uruha után szalad*
*Shuichi tétován uruha után pillant, aztán Danara. aztán kezdi előlről. egy darabig ide-oda nézelődik. aztán szomorúan Danahoz lép, megöleli és szelíden megcsókolja* köszönöm Dana-chan *súgja a lány fülébe. közben pedig majd' megszakad a szíve barátja miatt. sajnálja Uruha-kunt, de legjobban a barátságukat sajnálja... ~most biztos utál engem...~ gondolja megsemmisülten. a boldogság mellé tehát lelkiismeretfurdalás és szomorúság társul. Shu pedig úgy érzi rögvest felrobban a rengeteg érzéstől ami benne kavarog* |
- Elkérhetem a rajzot? *néz megsemmisülten Kyosukéra* |
[765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
