-De cserébe kérnék valami fegyvert ami a segítségemre lehet.
Az öreg paraszt elvezetett a falu boszorkányához aki egy olyan varázs medált adott amivel
meg tudtam idézni egy ősi kő sárkányt.Valamint adott még egy olyan kardot is amivel ha valakit megsebezek a seb nem fog begyógyulni.
Korán lefeküdtem hogy hajnalba el tudjak majd indulni.
Másnap elindultam és a hegy lábánál suttogni kezdtem a szavakat amivel megtudtam idézni a sárkányt.Nagy fény keletkezett erre én hátrarepültem és egy éles szikladarabba megütöttem a fejem.Mikor felébredtem egy nagy fújtató sárkányt pillantottam meg,ami rögtön fel is falt volna ha nem babonázom meg.Ez volt az én sárkányom amivel felrepültem a hegyre.A hegyen felfelé 3 óra volt az út.Éreztem a nagy bűzt amit a Vörös sárkány árasztott magából.
Lassan elkezdtem lépkedni a havon.Mikor elérkeztünk a barlanghoz a kő sárkányom mintha teljesen kivetkőzött volna magából berohant a barlangba.Tanácstalanul álltam pár méterre a
bejárattól.Azon gondolkodtam vajon mi történik odabent.A gondolataimat azonban megzavarták a nagy láng csóvák és ordítások.Összeszorított fogakkal berohantam a barlangba és ott azt láttam hogy a Kő sárkányom el akarja harapni a torkát,a nagy vörös sárkánynak.Odarohantam a sárkányhoz felakartam mászni a nyakán,de abban a pillanatban óriási tüskék emelkedtek ki belőle.Beláttam hogy más módon kell megsebeznem.A dolgok azonban más fordulatot vettek és a sárkányom kiáltását hallottam ahogy éppen a földre dőlt és szemei becsukódtak.Nagyon megijedtem gyorsan leugrottam a sárkányról és mélyen belenyomtam a lábába a kardot.Gyorsan megfordult és szájából ismét egy láng csóva jött ki ami felém tartott.Gyorsan elugrottam előle és ismét megsebeztem a lábát.Farkával nekilökött egy nagy kőnek.Összeestem és csak bámultam a sárkányra, a kezem remegett és a számból folyott a vér.Egy újabb láng csóva közeledett felém és odébb gurultam.A felsőm meggyulladt én pedig gyorsan levettem.Felkapaszkodtam a nyakára ,mintha ott se lettek volna a tüskéi.Elkezdett forgolódni de én ezzel nem foglalkozva egyre följebb haladtam míg el nem értem a fejét.A kardomat beleszúrtam a szemébe az állat pedig ordítva nekinyomott a falnak .Éreztem hogy mindjárt összeesek de utolsó leheletemmel levágtam az alsó állkapcsát.A sárkánnyal együtt lezuhantam a hegyről és ahova érkeztünk ott a fehérlő hó vér tengerré változott.A sárkány egy ideig feküdt majd felkelt és ismét láng csóvákat lehelt rám.Sokat kikerültem ám az utolsót nem teljesen sikerült,meggyulladt a cipőm.Levettem magamról és a kardomat akár egy bumerángot az állat felé hajítottam.Az pedig suhogva levágta a sárkány fejét.Gyorsan odaugrottam hozzá és megégettem a csonkot hogy ott ne nőhessen majd több feje.Még csak most éreztem azt hogy mennyire fázok.A sárkány lezuhant a mélységbe.Nagyon fújni kezdett a szél és a hó is esett.Lassan elkezdtem lefelé haladni a hegyen.A táskámban kerestem a sok alak váltó medál közül egy madárét.Amikor megtaláltam egy jól megtermett sasét rögtön felvettem és átváltoztam,de annyira fújt a szél hogy alig bírtam repülni.Sokáig repültem de egyszer mintha elszállt volna az életerőm lezuhantam a puha hóba és lecsuktam a szemeimet.Azon gondolkodtam hogy meg fogok fagyni hogyha elalszok.Arra gondoltam hogy arról szoktak beszélni fagy halálnál szép dolgokat álmodik az ember...
Sokat gondolkodtam majd elöntött a boldogság hogy legalább megöltem a sárkányt én..egyedül,és megmentettem a falut.Nem aludtam el .Fáztam és pár percet pihentem,ez is nagy segítség volt ugyanis megint elrugaszkodtam a földttől.Ahogy haladtam eltűnt a hó és melegebb lett.Megláttam egy kis települést és visszaváltozva bekopogtam az ajtón.Csak annyira emlékszem hogy leestem a földre és amikor felébredtem ott állt a falu boszorkánya és mosolyogva nézett.Élek!!!Amikor felkeltem már nem fájt semmim a boszorkánynak köszönhetően.Egy napot még maradtam mivel az egész falu engem ünnepelt.
Azután elindultam haza...